vissza a főlapra

1138 Budapest, Népfürdő u. 38.

  fax: 45-24-515  

 e-mail:

honlap:

VÉLEMÉNYEK, FÓRUM

 

VITAESTEK ›     

KIADVÁNY ›     

A VASMINISZTER ›     

TAGFELVÉTEL ›     

SAJTÓSZEMLE ›     

látogatók száma:      


2011 | 2010 | 2009 | 2008 | 2007 | 2006 | 2005 | 2004 | 2003

 

2009. 12. 03. | Finta József akadémikus

 


Társasságunk tevékenységét folyamatosan figyelemmel kisérő személyek közül közzétesszük Finta József akadémiku véleményét.

Kedves János!

Köszönettel megkaptam a Társaság állásfoglalását Magyarország kulturális állapotáról - a "Két kultúra - egy kultúra" c. vitaest összefoglalásaként. Nagyon sajnálom, hogy az esten nem tudtam résztvenni -, a téma nagyon - nagyon időszerű, a magyar társadalom kulturális állapota pedig katasztrofálisan romló, lefutó "görbét" rajzol le! Teljesen egyetértek azzal, hogy a két kultúra valójában egy és osztatlan emberi kultúrában egyesül.

Jómagam minden megszólalásomban, írásaimban és előadásaimban szólok a hazai VIZUÁLIS KULTÚRA érdekében-, azon kultúra érdekében, amely mára teljesen leépült, múltbéli gyökereit elvesztette, s rabjává vált a félreértelmezett globalizációnak, az információs technikák manipulációinak, azok tendált "amerikáner" habitusának! Szemben pl. az északi (baltikumi) államok szokásaival, ma nálunk a TÉRLÁTÁSRA való nevelés, a lakás- és környezetkultúra oktatás, a rajzoktatás, a design-oktatása VALÓJÁBAN NEM LÉTEZIK. Az, hogy a zenei oktatás egykoron rá tudott épülni Kodály tevékenységére, oktatási módszerére, egy ideig "megénekeltette az országot", s ebbéli nemzetközi hírünket is megalapozta. Sajnos, mára ez az oktatás is leépülőben van (s ez megint tendencia?). A rajzoktatás, a térlátásra való nevelés nem jutott olyan vezéregyéniségekhez, mint Kodály-, így EZ A KÉPZÉS, AMELY LEGALÁBB ANNYIRA FONTOS LETT VOLNA (LENNE), MINT A ZENEI, elfogadhatatlan helyzetben van, még start-lendületéig sem jutott el. Nemzetünk NEM LÁT TÉRBEN, nem szelektál (mert nem tanították rá) a SZÉP és a RÚT, a GICCS és a MŰVÉSZET között, és ez TRAGIKUS ÁLLAPOT. Ezért nem képes pozícióba kerülni a magyar építészet (mert megrendelői köre nem IGÉNYEL jó építészetet), ezért vegetál a hazai képzőművészet és a design,- ebbéli európai elmaradásunk tarthatatlan állapot! Egy új kormány azonnal meg kellene kezdje az oktatásban a vizuális nevelés szervezését – hiszen MA EGY ILYEN NEVELÉSNEK NINCS MEG AZ OKTATÓ RÉTEGE SEM! Ezen réteg felnevelése legalább 2-3 ciklus feladata – de a téma fontosságának deklarálása AZONNALI KÖTELESSÉG LENNE. A térben való tájékozódó képessége nem csupán materiális, azaz technikai kérdés, nem rajztudás kérdése, hanem elsősorban szellemi kérdés, a SZÉP ÉRZÉKELÉSÉNEK IGÉNYE – VÁGYA – KÉPESSÉGE!

Jó lenne, ha a TÁRSASÁG ebben a témában is szervezne összejövetelt, s fogalmazna meg állásfoglalást – a jövő (a remélt közeljövő) felé!


2009. 11. 20. | Harangi Csaba tagtársunk irja

 


Teljesen egyetértek az állásfoglalással, nagyon komolyan úgy gondolom, hogy a "tudásvagyon" része a cégvezetési tudás is, méghozzá igen decens része.

Szeretném kifejteni, miért is ragadtam tollat, szokásomtól eltérően, reál értelmiségiként nem kenyerem az írás.

Véleményem szerint még jobban ki kellene domborítani az emberi kvalitások szerepét! Ugyan az utolsó bekezdés kellő explicitással ír erről azonban az anyag részletes taglalása során - a sorrendi felsorolás óhatatlanul is prioritási sorrendet takar - jobban kidomborítanám ezt a dimenziót!

Érvelésem alapja az, hogy ugyan számos "érték elvű" vezetővel rendelkezünk, azonban ha "parancs jön..." ezek többsége átértelmezi a világot. Igen kevés olyan vezetővel találkoztam , aki ilyen szituációban a sarkára állt, és megküzdött az igazáért, a réá bízott Társaság érdekeiért. Ilyen pontokon bizony elválik, ki a vezető, és ki "csak" főnök. És elválik az is, hogy ki az aki csak beszél patrióta gazdaság politikáról, és kicsoda gondolja komolyan is!

A fentiek alapján fontosnak tartom kicsit jobban kidomborítani az "emberi tényező" ilyetén értelmezését is, mert bizony nagy különbség van a nemzeti tudás vagyon részét képező vezetők, és a profi technokrata zsoldosok között.

Ui: félreértés ne essék, nem az említett vezetőkre gondolok személyesen! Őket abszolute nem ide sorolom!


2009. 10. 19. | Romano Rácz Sándor és Stadler János

 


A HVG on-line vita sorozatot inditott a cigánykérdésről.

Miért nem integrálódnak a magyarországi romák?

Megelégeltük, hogy roma-ügyben - kis túlzással - vagy képmutató, szemforgató, a „Rózsadombról mi így látjuk” jellegű, vagy, ami a másik véglet: indulatos, gyűlölködő írások jelennek meg. Már-már polgárháború-közeli helyzet van kialakulóban cigányok és nem-cigányok között.
Romano Rácz Sándor író/szociológus és Stadler János jogász/közgazdász cikkeit közölték.

Link a cikkekhez »


2009. 10. 08. | Dr. Kurucz Mihály egyetemi tanár

 


Vélemény a cigánykérdéssel kapcsolatos állásfoglalásunkról.

Az állásfoglalást kiemelkedő színvonalúnak tartom, amely nemcsak kormányzati társadalom-, illetőleg rétegpolitkai megalapozó munkának kiváló, de egyben kiindulópontot és kutatási módszert adhat a tárgykör szociológiai,szociálpszichológiai kutatásában is.
Úgy látom, hogy ennek a problémakörnek a nagy nyilvánosság előtt megjelenő kutatói úgy jártak,mint a modern fizika: a kutatási módszer és eszközök már eleve befolyásolják a megfigyelt jelenséget, és ezért nem megbízhatóak az eredmények. csakhogy míg a modern fizikában ez az elégtelen technikai apparátusból, illetőleg a megfigyelt jelenségek természetéből következik, e társadalomtudományi területen a prejudikált kutatási feltételezés minden áron való igazolásának kényszeréből ered.
Szomorú megállapítás, de ez kifejezetten értelmiségi defektus, alapja a bölcselkedő, de nem bölcsész értkrendű szociológius értelmiségi omnikompetenciába és omnipotenciába hajló gőgje, oktalansága.
Mondhatnánk ilyen mindig volt, még a tudományban is, különönösen a XIX. századi társadalomtudományt fertőzte meg ez a vírus, amelynek követői a "társadalom mérnöke" palástját és hamis tudatát vették fel magukra, megfeledkezve a tudomány alapigazságáról, a feltevések szabadságáról és termékenyéségéről, de az eredmények relatív természete voltáról.
A tudományos tévedések velejárói és termékeny mozgatói az emberi éeltnek és haladásnak. A társadalomtudományok fejletlensége okából a különbség mégis annyi, hogy a tömegtársadalmakban a "tudományos" "téveszmék" az elit egyes csoportjai részéről tudatosan, manipulatív töltetként kerülnek a társadalmi kommunikációba, célzottan a szociális kohézió és integratív elemek gyengítésére, nem egyszer dezintegráció erősítésére.
Sajnos a magát honi körülmények között magát liberálisnak nevező értelmiség nagy része nem tud szabadulni a XIX. és XX. századi übermensch küldetéstudattól kederedett attitűdjétől.
Az állásfoglalás tartalmát mindenezekre is tekintettel magas színvonalúnak és szakszerűnek, tárgyilagosnak, alaposnak tartom,amelynek az előfelvetések mellett bizonyító apparátusa is van, ha máshonnan nem a mindennapok keserűségeiből.

Remélem, hogy továbbgyűrűzve kifejti hatását.


2009. 10. 05. | Gyulai József akadémikus, alapító tag

 


Kedves Barátaim!

A roma-kérdéssel kapcsolatban tenném közzé néhány, ott asszociált gondolatomat - Kulin Ferencet megértve és sokban újszempontú analízisével mélyen egyetértve.
1) A legfőbb tennivalót én úgy fogalmaznám, hogy (minden) leszakadt család valamennyi gyermekében fel kell támasztani a polgári karrier iránti vágyat - nehogy a természetes IQ-jukat "más normák" szerinti életformában éljék ki.
2 Az eddigi, szervezett (?) próbálkozások alig mozdították előre az ügyet. Ezért aligha lehet más és működő megoldás, mint olyan "szentlelkű" és társadalmilag megbecsült pedagógusok, egyházi személyek kinevelése, akik vállalják a nehéz missziót: lehetőleg kiscsoportos formában foglalkoznak a gyermekekkel (!). Ez a recept egyébként független a roma-nem-roma kérdéstől.
3) A roma-lakta területeken talán az a jobb, ha a nevelők maguk is rendelkeznek roma gyökerekkel. De nem feltétlenül. Nyolcvanéves nagynénénk, amikor a bérházukban ő maradt az egyedüli nem-roma, elkezdte francia nyelvre tanítani a roma családok piciny gyermekeit és teljes megbecsültségben, biztonságban élt velük tovább.
3) Eszembe jutott az ülésen Laura FERMI: "Famous Immigrants" c. könyve, amely Amerika 20. századi történelmében meghatározó szerepet játszó bevándorlókról szól. (Fermiék is a zsidóüldözés elől mentek Amerikába.) Ebben található a "Hungarian miracle" fejezet. Elmondja, hogy Bartók és Szentgyörgyi kivételével valamennyi magyar tehetség zsidó származású és a későbbi történések miatt, menekült volt.
Laura Fermi szerint ezek sikerében a fő komponens az volt - és ezért érzem idavalónak az idézetet -, hogy a Monarchiában egyedül Magyarország volt az a hely a 19-20. század fordulóján, ahol volt, de csak akkora antiszemitizmus, hogy az nem gátolta zsidók előrejutását, feltéve, hogy teljes ambiciójukat, tehetségüket bevetették. Így lettek - Laura Fermi szerint - a Wignerek, Neumannok, Tellerek ... A Fasori Gimnázium... De ehhez nélkülözhetetlen volt, hogy az akkori társadalom domináns többsége álljon ki a zsidóból izraelita vallásúvá válók önkéntes asszimilácója mellett. Az a vallási kisebbség, amely meg akarta tartani eredeti vallási, életformabeli szokásait (amely ma akár nemzetiségként aposztrofálná magát), nem befolyásolta jelentősen a fő folyamatot.
4) Ezt az itt-ott fájdalmas, szomorkás, de "kegyelmi" állapotot kellene elérni roma honfitársaink esetében is.
Ennek elérésében azonban - amint utaltam rá - a nem-roma társadalomra hárul a sokkalta nagyobb felelősség, empátia, amint az az akkori magyarországi társadalomban - sajnos, a későbbiekben kiderült: sérülékenyen ugyan - de megvolt. Kellett ui., hogy a többségi társadalom jelentős része toleráns legyen akár a vegyes házasságok ügyében is!
6) Döntő az is, hogy vonzó legyen a többségi társadalom tagjává válni! (Ezért asszimilálódott jelentős mértékben a magyar kisebbség az ausztriai területeken a második háború után!) Itt aztán van tennivalónk!
7) Össztársadalmi érdekünk ebben, hogy külön figyelem fordíttassék a genetikából eredően a romáknál nagyobb valószínűséggel előforduló tehetség-fajtákra (pl. zenei - zongoratanár barátnőm három roma csodagyereket tanít! -, kézügyesség, nyelvérzék, "schlagfertig" üzleti készség, stb.).
8) De tudni kell, hogy a családi-klán kötődések pro és kontra nagy szerepet játszanak.
9) Még egy kedves kisebbség-epizód. Az erlangeni intézetben, ahol hosszú időket tölthettem vendégprofesszorként, volt egy kedves német asszony, aki egy ázsiai férfihoz ment feleségül. Feltehető, hogy voltak gondjai, mert a kocsija lökhárítóján volt egy "bumper sticker" a következő felirattal: "Jeder Mensch ist ein Fremde, fast überall!" ("Minden ember idegen, majdnem mindenütt" - a matematikai kifejezés, 'majdnem mindenütt' azt jelenti, hogy csak megszámlálható helyen NEM). Nagyon bölcs, mert így igaz: csak egy helyen vagyunk, lehetünk igazán otthon...

Valahol erre keresném a megoldást.


2009. 06. 29. | Dr. Klinghammer István egyetemi tanár, ELTE

 


Dr. Klinghammer István egyetemi tanár /ELTE/ a felsőktatással foglalkozó vitaestünk témájához kapcsolódó gondolatai...

Hozzászólás (WORD, 45 KB)


2009. 09. 21. | Éhn József

 


Sajnálattal tájékoztatlak arról, hogy szeptember 23-án Debrecenbe szólítanak a munkáim, ezért a soron következő ülésen nem tudok részt venni.

Egyébként szilárd meggyőződésem, hogy a cigány népcsoport közösségi beilleszkedése a magyar nemzet jövőjének egyik kulcskérdése. Az öncélú, pozitív diszkrimináció azonban sehová sem vezet, hiába kerülik meg a probléma lényegét az ország mai vezetői és a helyzet kezelésére ugyancsak képtelen, semmilyen stratégiával nem rendelkező európai intézmények. Megoldást csak a társadalom minden tagjára egyformán érvényes jogok és kötelezettségek normáinak következetes alkalmazása, a határozott, munkára és foglalkoztatásra épülő gazdaság- és oktatáspolitika, a cigány értelmiség ehhez a programhoz történő megnyerése eredményezhet. Az ország erkölcsileg és pénzügyileg egyaránt belerokkant a munka nélküli rétegek napi létfenntartására degradált, a jövő zálogát képező képzési és foglalkoztatási stratégia nélküli segélyezésébe. A jövőben szociális támogatás csak a dolgozni valóban képtelen embereket illesse meg, tanulni, képezni magát pedig, minden embernek az elemi kötelessége legyen. Ez áldozatokkal jár, ehhez teremtsük meg a feltételeket, ehhez adjunk támogatást, de a támogatás felhasználásának folyamatos ellenőrzésével és az elvárható eredmény számonkérésével együtt.

Érdeklődve és a mai helyzetben egy kicsit szkeptikusan várom a vita kimenetelét. Félek az őszinte, tisztességes szembenézés elmaradásától. Az elmúlt húsz év ebben a tekintetben is sokat rontott a helyzeten, de a beilleszkedésüket meg kell oldani, mert ennek hiánya etnikai robbanáshoz vezethet.


2009. 06. 29. | Dr. Dux László egyetemi tanár, Szeged

 


Nagy érdeklődéssel olvastam a kiadott állásfoglalást mellyel messzemenően egyet tudok érteni.
A PBK Szegedi Csoportja június 9-én tartott oktatásügyi konferenciáján elhangozttak alapján megírt hozzászólásomat itt olvasható.

Hozzászólás (WORD, 44 KB)


2009. 06. 25. | Kovács Árpád

 


A Társaság június 11-i összejövetelét követően Kovács Árpád a Számvevőszék elnöke egy felsőoktatási nyilvános konferencián a hazai felsőoktatás kérdéséről beszélt. Az előadás nagymértékben egyezik a vitaestünkön elhagzottakkal!

Előadás (WORD, 104 KB)


2009. 06. 24. | Dr. Kurucz Mihály egyetemi tanár

 


Dr. Kurucz Mihály hozzászólása a június 11-i vitaestünkről kiadott állásfoglaláshoz:

Köszönettel megkaptam az állásfoglalást, azt pontosnak, helyt állónak és kiegyensúlyozottnak tartom. Az állásfoglalás tartalmát teljes mértékben támogatom.
Amit megjegyeznék mindössze annyi: a felsőoktatásnak vannak saját ügyköréből fakadó gondjai, de a hallgatói felkészültség és motiváltság alapvető problémái sajnos korábbi oktatási-nevelési fázisokból jönnek: nevezetsen az alsó és középfokú oktatás most már gyorsuló erodálódásából.
A felsőoktatásba egyre több eleve alkalmatlan hallgató érkezik, akinek kérdéses az érettségi szintje is. Ennek oka nyilvánvalónak tűnik: az alsó és középfokú oktatásban mintegy 60 éve zajló, 1948-tól kezdődő és a ma napig folytatódó, az oktatás és nevelés kulcsfontosságú aktorainak, a pedagógusoknak állami szintű erkölcsi és anyagi leértékelése, lezüllesztése, az ezzel összefüggő lassú, de biztos kontraszelekció lassan beérleli gyümölcseit: a tanár nem tud már tanítani, a gyerekek tömegei nem tudnak vagy nem is akarnak tanulni, a szülői közeg sokszor kifejezetten destruktív, a társadalmi közeg nem törődöm.
Amíg itt nincs határozott előrelépés, addig eleve rossz felkészültésgú hallgató réteg érkezik a felsőoktatásba, akivel alapképeségek hiányában már nem lehet csodát tenni.
A felsőoktatásnak saját berkein belül ugyanezek a gondjai, alapvető felszereltségi hiányok és alulfinanszírozottság, amely okán gyakran nem lehet versenyképes tudást szerezni.
Kivételt ez alól a nem eszközigényes szakok jelentenek, ahol az elméleti tudás átadása elegendő. Tragikusnak tartom, hogy a felsőoktatásban nem oktató, ott tudományos munkát sem hazai, sem nemzetközi szinten nem folytató pártpolitikusok döntési helyzetbe klerülhettek és kerülhetnek. Különönsen fályó a SZDSZ által delegált "szakpolitikusok" oktatási rendszert érintő ad hoc, rendszerszemléletet nélkülöző, a fikciót a valósággal, az illúziót az igazsággal összekeverő ámokfutásának, agyrohamainak térnyerése.
Így nem lehet magyar és európai szintű versenyképes oktatási rendszert működtetni.

2009. 04. 30. | Ivén László professzor

 


Az Állásfoglalás kitűnő összefoglalás!

Támogatom és a megvalósítását magam is segitem. Mindannyiunk véleménye, hogy nagyon átgondoltan, nagyon szakszerűren és ugyanakkor elhivatottan kell felkészűlni a következő kormányzásra, mely valószínűsíthető. Sokféle kockázattal, már előre számolni kell és sürgetően szükséges a Rendszerszemléletű előkészítés, alternativ megoldások programjaival (attol függően, hogy milyen csontvázak dőlnek majd ki a titkos szekrényekből!)

(Nyilatkozataimban ismételten hangsúlyozom a "3-P" kormányzati minősítést: Pótkormány-Pártkormány- Prés-kormány.)


2009. 04. 24. | Homola Viktor

 


Homola Viktor hozzászólása az EU-val kapcsolatosállásfoglaláshoz:

A közölt szöveg minden részletével egyetértve szükségesnek tartom közölni, hogy hiányolom az alábbi - vagy ehhez hasonló - megállapítást:

Az Európai Unió sem szellemiségével, sem intézkedéseivel sajnos nem segítette elő a hazai közélet erkölcsi megújulását. Mindez a haszonelvűség mai korlátlan magyarországi térnyeréséhez vezetett.


2009. 04. 23. | Domonkos Ádám

 


Vélemény az EU-val kapcsolatos Állásfoglalásról.

Magam részéről az állásfoglalással egyetértek, de megítélésem szerint a műszaki szemléletű döntések teljes hiánya - a műszaki koncepciótlanság, műszaki-mentes államapparátus - nagyban hozzájárult az egyes nemzetgazdasági ágazatok széteséséhez, belső kapcsolataik felbomlásához, a korábbi technikai szakadék szerencsétlen felszámolásához azon módon, hogy a szakadék hazai "partja" - gyakorlatilag - megszünt.

A hatás lényegében a hazai késztermék- előállítás beszűkülése, visszaszorulása. A csatlakozás - ebben az értelemben - a hazai késztermék előállítást megszüntette, lényegesen megváltoztatva a munkaerőpiac struktúráját, a kapcsolatos képzési, oktatási igényeket, degradálva a műszaki presztizs társadalmi szintjét, értékét, a nemzetgazdaságban, értéktermelő szerepét.


2009. 04. 23. | Balla Gergely

 


Kiegészítés az április 15-én elhangzott témához.

Úgy gondolom, hogy a kutatás-fejlesztés területén a leírtaknál sokkal több minden történt köszönhetően a parlamenti pártok ezen szakterületen kialakított egyetértésének, gondoljunk csak az innovációs alapra, vagy az innovációs törvényre, melyek alkalmazása Magyarország EU-s csatlakozása után indult be igazán. Szerintem nagyon pozitív eredmény, hogy a vállalkozások kutatás-fejlesztési ráfordításának aránya nőtt az állami ráfordításokhoz képest. Emellett az MTA reform beindulása és az új MTA trv. elfogadása szintén komoly eredmény. És végül, de nem utolsó sorban, kiemelném az Európai Innovációs és Technológiai Intézet székhelyének Budapestre hozását, valamint az FP6-os programban való igen aktív magyar részvételt.

Persze rengeteg kihívással áll még szemben az ország ezen a területen, melyet konszenzust kialakítva, még jó néhány év allatt, több különböző Kormány fog csak tudni megvalósítani.


2009. 04. 23. | Dr. Finta József akadémikus

 


Vélemény az április 15-én elhangzott témához.

Bár a 2009. április 15-i vitaülésen, sajnos, nem tudtam résztvenni, az elküldött ÁLLÁSFOGLALÁST nagyon köszönöm, s annak tartalmával, üzenetével messzemenően egyetértek.

Nekem is meggyőződésem, hogy az ország válsága nem elsősorban gazdasági – pénzügyi és hitelválság, hanem sokkal mélyebb erkölcsi karakterű probléma, s probléma az az apátia, amely az embereknél (minden szakmában, minden korosztályban) érzékelhető.

Az a kegyetlen verseny, amely Közép-Európában, a kontinens egészében, és immáron a kontinensek között is formálódik, egy ilyen "kómás"-állapotú ország esetében tragikus hatású lehet - egész jövőnkre nézve. Ezt a helyzetet nem felismerni bűne - feloldani az ilyetén görcsöket pedig kötelessége lenne a mindenkori "hatalomnak". A munkahely- és értékteremtés (anyagi és szellemi értelemben egyaránt), a versenyszellem felélesztése, a létezés értelmére való ráébredés,- ezen múlik minden pozíciónk, esélyünk egy felfutó lendületre.

Mint építész, naponta érzékelem a tervezési feladatok folyamatos csökkenését, az EU-s pályázatok elmaradását, az egész építőipar "bedőlését", amely összeroppanás természetesen a munkahelyek vészes csökkenését fogja eredményezni. Az pedig, hogy az ország egész működését át kellene konstruálni - épp a bürokrácia letörése érdekében - evidencia!


2009. 04. 23. | Kurucz Mihály egyetemi docens

 


Kiegészités az április 15-én elhangzott témához.

Köszönöm kitüntető figyelmességed az állásfoglalás megküldéséért. Az állásfoglalást gondosan és körültekinteően megfogalmazottnak, ennek alapján annak tartalmát kiegyensúlyozottnak, megfontoltnak és megalapozottnak találom, azzal egyetértek. Most nincs itt az ideje Magyarország stratégiai ágazatai közül különösen az agrárium - meghatározóan finanszírozásból adódó súlyos és alig uralható versenyhátrányait eredményező - csatlakozási feltételeit érintő kritikának. Alapjiban nem volt Magyarország kemény, valóban alkuképes tárgyalási pozicióban. Tény, hogy a magyar mezőgazdaság versenyképességét feláldozta a az akkor magyar kormány csatlakozásnak a többi területet várhatóan érintő előnyei miatt. Nos, ezek a várakozások - a magyar kormányzati tévedések, nemtörődömség és hanyagság, nem egyszer bántó felkészületlenség okából - meghatározóan nem teljesültek. Az magyar mezőgazdaság versenyképességét alapjaiban tönkretevő negatív hatások azonban túlteljesültek. Az EU régi tagállamai támogatott mezőgazdasága, és élelmiszeripara termékfeleslegének elhelyezési piaca lettünk.
Ezt a helyzetet rövid távon fel kell számolni, mert az a magyar termelő kapa- citások összeomlásával fenyeget, és az egész vidéki társadalom tragikus lemaradásával járhat. Dönteni kell abban, hogy milyen szerepet szán Magyarország a mezőgazdaásnak az ország gazdasági és szociális fejlesztésében az elkövetkező 20 évre. Úgy tűnt az 1980-as évekig, hogy a mezőgazdaság és az élelmiszeripar stratégiai, exportorientált ágazata lesz Magyarországnak. Ez a makrogazdaási célkitúzés az elmúlt húsz évben elillant, sőt, azt sem lehett és lehet tudni,mit akar az orsázg vezetése ebben a gazdasági ágazatban. Súlyos árat fizetünk ezért, és még nem tudni, ez a kezdet vége, vagy a vég kezdete. Az új polgári kormányt adó politikai erő kommunikációjában stratégiai kitörési pontként jelöli meg a környezetgazdálkodó és magas minőségű, biztobságos élelmiszert előállító mezőgazdaságot- remélem az élelmiszeriparra is kivetítve.
Én ezzel messzemenőkig egyetértek, hiszen az országnak ebben a tekintetben megvannak természeti előnyei (alacsony szennyezettségű és nagyobb gazdagságú, jobb minőségű termőtalaj, viszonylag jó minőségú és nagyobb mennyiségben rendelkezésre álló talajvíz) és az EU 15-ök nagy többségéhez képest. Társadalmi előnye a még meghatározóan magyar tulajdon, az ebből eredő kisebb függés a multinacionális vállalatok piacpolitikájától, a termelés és foglalkoztatás központú kormányzati befolyásolás bagyobb lehetősége. A mostani válság nagy tanulsága: alapvetően téves volt a multinacionális vállalatok adta termelési- és foglalkoztatási modellre alapozott csatlakozási stratégia.
Kifejlődése időszakában sem eredményezte a magyar ipar modernizációját, nem húzta magával a kis- és középvállalkozói szektort, nem épült be, mert nem is akart szervesen a magyar gazdaságba, sőt tüntetően kívül maradt annak keretein. Nem jelentett foglalkoztatási sezmpontból sem meghatározó tényezőt. Ezzel ellentétben megszerezte a piacokat. A megszerzett extraprofitot nem forgatta vissza még részlegesen sem, folyamatosan szívattyűzza ki az országból. A válság első tüntetei jelentkezésekor azonnal itt épített le elősször, éppen itt omlott össze a magyar termlés és foglalkoztatás. Újra kell fogalmazni a magyar stratégiát Egyszer ezekkel a kérdésekkel is számot kell vetnünk. Kérdés van-e még erőnk a fordulathoz. Kell, mert másként nincs esélyünk.


2009. 04. 07. | Dr. Scharle Péter

 


Felvázolom, mert fontosnak vélem, azokat a kérdéseket, amelyeket tapasztalataim szerint nem vetnek fel kellő hangsúllyal az EU-hangulatok elemzői.

A hisznek-e az emberek...?, van-e támogatottsága...? típusú kérdések eleve felszínesek. A "támogatottság" definiálatlan, üres - mert kockázat- és következménymentes - paraméter. Természetesen mindenki mindent támogat, amitől előnyt remél - akkor lenne használható ez a mérték, ha lehetne tudni, hogy a támogatás maga mit is jelent. Esetleg a különféle regisztrációs kötelezettségek (mondjuk, egy agrárrendtartás) belátó teljesítését? netán a csalárd ügyletektől és szabályáthágásoktól való tartózkodást, vagy legalább az ezek nyilvánosságra hozásával történő nyílt egyetértést...? És miért kellene "hinni" az únióban? Értelme sincs a kérdésfelvetésnek. Azt persze meg lehetne nézni, hogy a politikusok hat évvel ezelőtt mi mindent mondtak avégett, hogy a csatlakozásnak legyen társadalmi támogatottsága, mondjuk, szégyenszemre, ne legyen túl alacsony a részvétel a képviselőválasztáson - de azt nem az EU mondta.

Amit ennél a meglehetősen lapos (már-már populista) megközelítésnél sokkal fontosabbnak érzek, az a pozitív viszonyulás kérdéseinek folyamatos negligálása. Nem meri/akarja felvetni a politikai artikuláció azt a kérdést, hogy miben vagyunk hajlandók változni EU-konformitásunk javítása érdekében (avégett, hogy több hasznunk származzon a tagságból). Hallgatólagosan vagy nyíltan azt a választ involváljuk ezzel, hogy nincs is erre szükség, sőt, az EU örülhet, hogy ilyen érett, demokratikus tagállammal bővülhetett, mint mi, ráadásul nagyszerű piacot kapott velünk, kultúránkról nem is beszélve.

Attól tartok, hogy ez az attitüd még sokáig tartható, az EU jól elvan vele, mi fizetünk rá. És addig fogjuk ismételni a leckét, amig meg nem tanuljuk. Talán a BGNGT megengedhet magának ezen a területen is érlelődést segítő kérdésfelvetéseket.

A Témavázlat egyszerű tudomásul vételre vonatkozó mondata egyértelműen ebbe az irányba tereli a gondolkodást, ami jó. Érdemes lenne még egy lépést téve szétválasztani a globális válság következményeinek elhárítását célzó igyekezetet a magyar társadalmi-gazdasági fejlődés által megkövetelt reformlépésektől. Utóbbiakat akkor is meg kellett volna tenni, ha a világválság nem dönt be annyi mindent. Ha ezt most megint nem tesszük meg, és csak a válságelhárításra törekszünk (Szanyi úr hevesen érvelt a minap emellett), simán veszítünk újabb öt évet azokkal szemben, akik észbe kapnak. Csak az elmúlt tíz napban jó elemzések sora tette nyilvánvalóvá ennek a megkülönböztetésnek a jelentőségét.

Izgalmas, jó vitát kívánok, kíváncsian olvasom majd el az összefoglalóját.


2009. 03. 08. | Dr. Lövey György

 


A febr. 23.-i összejövetelünkön sok-mindent megtudtunk, egyet nem: milyen legyen az állam a XXI. században.
Csillag úgy beszélt mint egy régi kommunista, Navracsics gyenge volt mint a harmat, egyedül Stumpf mondta ki, hogy nem lehet a kérdésre válaszolni.
Azt hiszem ez kiderül az állásfoglalásból is. Perzse nehéz meghatározni, hogy milyen legyen egy demokratikus állam, milyen "szigorú" legyen diktatorikus elemek nélkül. Hogyan biztosítsa a rendet, a gépezet síma működését, az állampolgárok alapjogainak megsértése nélkül.
Solyom László Antall halálának, - ha jól emlékszem 10. évfordulóján, - azt mondta, hogy minden jogintézmény tökéletesen működött, hiszen alkotmányos ember volt.
Sajnos ma már ez nem így van. Legnehezebb lesz a bíroságok függetlenségének visszaállítása. A BIRÓ az hatalom és ha nem független az állampolgár nincs biztonságban, mint most.
Véleményem szerint nincs szükség ilyen és olyan ombusmanra. Kell a TÖRVÉNY amit minden embernek be kell tartani és be kell tartatni! Visszatértünk a kádári "minden ember egyenlő, de vannak egyenőbbek" elvhez. No itt a baj gyökere.
Én szívesebben járok a MOM-ba. Nekem a Pilinszky alsó terme kicsit nyomottnak és levegőtlennek tünt.


2009. 03. 08. | Hardy F. Gábor, ügyvéd

 


Köszönöm az Állam feldataival kapcsolatban kiadott állásfoglalás megküldését.

A Polgárok Házában végzett ingyenes jogsegély szolgálati munkám során hétről-hétre tapasztalom, hogy szinte minden baj forrása az erkölcsi züllés.
Az én megítélésem szerint nemzetünk felemelését az oktatásnál, nevelésnél kell kezdeni, de éppoly fontos emellett a tudomány és a kultúra művelése.
Más oldalról pedig megengedhetetlen, hogy a bankok uralkodjanak az államok felett. Én azt látom ma ez történik. Ha meg nem állítjuk, maholnap a folyamat visszafordíthatatlanná válik.


2009. 02. 26. | Stadler János, alapitó tag

 


Tisztelt Elnök úr - kedves János!

Köszönöm az állásfoglalást, amit tulajdonképpen jónak tartok, mert szellemiségében kb. ezt képviseljük, ezért feltétlenül támogatom. De hogy az ott elhangzottakból pontosan ezt rögzítené egy oldalban egy külso szemlélo, abban már nem vagyok biztos. Mert tény, hogy annyi minden hangzott el, hogy azokból konzisztens állásfoglalást talán nem is lehetne összehozni. Egy tanulság azért adódik: nem szabad ennyire szélesköru témát választani, mert akkor ennyire szélesen hömpölygo probléma-áradattal kell szembenézni. Amire az ido kevés , hiszen mint tudjuk, megmelegszik a bor...


2009. 02. 11. | Dvorszky Hédi

 


Köszönöm a meghívást, ahogy szoktam volt, igyekszem ott lenni. A rendkívüli összejövetelre okot adó tények is szerepet játszanak, gondolom abban, hogy az erkölcsi példát képviselő Balczó Andrást hívták meg.
Örülnék, ha a hely megnyerné a tetszésüket, és a maguk tekintélye, szaktudásuk vonzereje, javára válna egy kialakulóban lévő, irodalmi-művészeti karakterű újabb polgári fórum gondozóinak.

Néhány észrevételem.
A legutóbbi összejövetel tömörsége számomra nem csupán azért volt vonzó, mert az alapkérdéseket konkrét válaszok követték, hanem azért is, mert Bod Péter Ákos folytatásra tett ígérete,- remélhetőleg még idejében bekövetkezik. Talán az állam felelősségvállalásának, az állampolgár és állam viszonyának nemzeti és európai összevetését is felkínálhatja. Itt és most nem ugyanaz a helyzet, mint akár egy évtizede, ez nyilvánvaló, amint az is, hogy a sok jogi csűrés-csavarás gyakorlata gyanakvóvá tette a polgárt.
A magyarországi egykori alkotmányos állam-modellek és az államról alkotott, u.n. modem európai eszmék közérthető nyelven megfogalmazott tételei elősegíthetnék - többek között, - a mindenkori számonkérésnek, a közönség felé nyújtandó, helyes /!/megértését.
Nem is szólva arról, hogy egy leendő, új, magyar kormány a sokféle csődtörmelék eltakarításával párhuzamosan, előbb-utóbb kénytelen lesz új alkotmányt is létrehozni.
Eddig is tiszteltem a gondolkodó elméket. Tudóst és művészt egyaránt.
Remélem, hogy az újra megfogalmazandó, de szükséges eszmények /!/ kialakításába, majd arra alkalmas és méltó művészeket is bevonnak. Egy reális, de árnyalt idea érzékenyebben képes vonzani a politikától ma idegenkedő fiatal korosztályokat,a hagyomány megértésétől kezdve a jövőkép tudatos megfogalmazásáig. Márpedig a ma még ifjú, de már teret követelő korosztályra, mint olyanra sokfelől „pályáznak”.Nem szabad nélkülük jövőt tervezni. A Baross Tsság programsorozata, internetes hozzáférhetősége magas intellektuális szinten ajánlja fel ezt a lehetőséget.

 

vissza a lap tetejére