vissza a főlapra

1138 Budapest, Népfürdő u. 38.

  fax: 45-24-515  

 e-mail:

honlap:

VÉLEMÉNYEK, FÓRUM

 

VITAESTEK ›     

KIADVÁNY ›     

A VASMINISZTER ›     

TAGFELVÉTEL ›     

SAJTÓSZEMLE ›     

látogatók száma:      


2011 | 2010 | 2009 | 2008 | 2007 | 2006 | 2005 | 2004 | 2003

 

2008. 11. 12. | Banai Miklós


Gróf Széchenyi István: "Egy nemzet ereje a kiművelt emberfők sokaságában rejlik."
Mellékelten olvasható észrevételem a hétfői vitaesthez. A választó jogi törvényünk is megérne egy vitaestet. Például többségi vagy kisebbségi akarat érvényesül e általa? Mit mutatnak az eredmények az elmúlt 5 választás során? Mit támogat a választási eljárás: érték/világnézet vagy párt/társadalmi beányazódottság választást? Kiknek az akaratát támogatja a választási eljárás: a gazdaságilag aktívak akaratát vagy az inaktívak akaratát? (Különös tekintettel egy elöregedő társadalomra.)


 

2008. 11. 06. | Berncze Izabella

 


Tagtársunk véleménye a legutóbbi /privatizációval foglalkozó/ ülésünkhöz
Kaptam információt a megbeszélésről, mégpedig azt, hogy sajnálatos módon nem kaptak az emberek megfelelő, és érthető válaszokat a kérdéseikre, és hogy nagyon magas röptűre sikeredett a dolog. Hát igen, a privatizáció nem egyszerű dolog, a róla való nyilatkozat sem. Csatolok egy cikkemet, amely valós adatokat mutat be a privatizációról. Ezek az adatok azt hiszem maguktól érthetőek, és érdekesek.

"Ingerküszöb
Olvasni jó, és hasznos. Ezt régóta tudjuk. Tanulmányokat is. Sőt az Állami Számvevőszék jelentéseit is. Örök életre szóló emléket jelent például egy 2003-ban kelt ÁSZ háttértanulmány, amely azt próbálja összegezni, hogy is történt az ország vagyonának újrafelosztása. Mondhatnánk ismételt eredeti tőkefelhalmozásnak is. Egyszerűen fogalmazva a tanulmány azt elemzi, hogy nagyjából mennyi közös vagyonunk volt a rendszerváltoztatás hajnalán, ebből mennyi maradt, és hova tűnt el a vagyon jelentős része? Merthogy eltűnt. Nem is kevés. S hogy mennyi az annyi? Nézzük a listát. A rendszerváltozás előtt már beindult az ún. spontán, vagy apport privatizáció, mert az elvtársak addigra jól tudták, hogy a magántőke bevonása nélkül nincs tovább magyar gazdaság. Ezért aztán gyorsan elkészült a gazdasági társaságokról és a külföldiek magyarországi befektetéséről szóló törvény, és ezeknek köszönhetően három év alatt mintegy háromszázmillió dollár áramlott be az országba a nyolcvanas évek végén. Ez rendkívül dicséretes, az azonban már kevésbé, hogy a Németh kormány elfelejtett nemzeti vagyonvédelmi törvényt alkotni, így aztán a komplex, - igaz, főként a szégyenletes kommunista rablásból, az államosításból felduzzadt - társadalmi tulajdon magántulajdonná tétele főként az akkori vállalatvezető-nomenklatúra és barátai államilag ellenőrizetlen hitbizományává vált. Mindennek következtében - bár pontos értéket a mai napig nem ismerünk – az akkor létező 2900 állami vállalatból 1990-re, a privatizáció első állami szabálya megjelenésének idejére már csak 1859 kerülhetett állami kontroll alá. Egy mértékadó, szakemberek által készített tanulmány szerint a spontán privatizációval a meglévő termelői vagyon mintegy 60-70%-a került mélyen leértékelve magánkézbe. Mondhatjuk úgy is, legális számviteli trükkök százaival ingyen vándorolt közös értékeink jelentős része elvtársak és elvtársközeli csapatok zsebébe. Így aztán mire az állam feleszmélt, már csak mintegy 12 285 milliárdnyi privatizálható termelői vagyon maradt a kezében. Ez az adat már az ÁSZ-tól származik, és 2002-es termelői árat tükröz. Az Ász adatai szerint ebből mintegy 7 ezer milliárdnyi vagyontömeg az, aminek a sorsát nyomon lehet követni 1990 és 2002 között. A vagyon 44%-ának, pontosan 5 366,6 milliárdnyi vagyonnak a sorsa azonban ismeretlen. A vagyon csökkenésének indoka 10-14%-ban még csak magyarázható külső-és belső piacvesztéssel, rossz gazdálkodással, érték alatti eladással, de 2002-es értéken számolva 4 ezer milliárdnyi vagyon az ÁSZ megállapítása alapján "minden jel szerint tényleg eltűnt". "Elemzők szerint ez magánvagyonná vált" folytatja az ÁSZ a megállapításait. S ebben az adatsorban nincs benne a spontán privatizáció alatti állami vagyonvesztés mértéke, és nem tartalmazza a 2002-2008 közötti időszak privatizációs adatait sem. Pedig jól tudjuk, hogy az esztelen magánosítás igazán a Medgyessy-Gyurcsány kormányok alatt gyorsult fel. Persze az ÁSZ jelentései ezekre az évekre nézve is tartalmaznak unikális megállapításokat. Azt az ÁSZ nélkül is tudjuk a vagyontörvények mellékleteiből, hogy az 1995-ben nemzetstratégiai szempontból tartósan állami tulajdonban tartandó működő vagyont jelentő mintegy 164 társaság - amelyeknek a száma a FIDESZ kormány alatt néhány társasággal még bővült is, - 2002 tavaszától az MSZP-SZDSZ koalíció áldásos államtalanító döntéseinek köszönhetően mára 48-ra csökkent. A többit már eladták, vagy éppen készülnek eladni. Hungaricum már nincs állami kézben. Az energiaszolgáltató cégek (gáz, áram) a Magyar Villamos Művek minimális állami tulajdoni arányán és a Paksi Atomerőművön kívül minden magánkézbe került. Érezzük is az árakon. Egyes hírek szerint most következik a víziközmű vagyon, és az azt működtető társaságok privatizációja. No, meg a termőföldé. És az állami közfeladatokat ellátó épületeké. Meg a műemlékeké, hiszen készül a kizárólagos állami tulajdonban tartandó műemléki lista megkurtítása is, amellyel gyönyörű kastélyaink, akár váraink is üzleti vagyonná degradálódhatnak a kisebbségi kormány kezében. Ráadásul a parlament előtt van a Polgári törvénykönyv teljesen új változata, amely a köztulajdoni vagyontárgyak körét - alattomos módon – még tovább szűkíti. De erről majd legközelebb, most térjünk vissza az ÁSZ jelentéseihez. A megszűnt Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Zrt ugyan lassan már egy éve nem létezik, de a mai napig nincs zárómérlege. Törvényi kötelezettség a társasságok beszámolóinak nyilvánosan is elérhető közzététele minden év május 31-ig. Mintha már októbert írnánk. Igaz, az új tulajdonosi joggyakorló szervezetnek, az MNV Zrt-nek sincs mérlege. Neki épp a nyitómérlege hiányzik, bár már 10 hónapja működik. Az új vagyonkezelő a nemzeti vagyont sem 2007. december 31-vel, sem 2008. január 1-vel nem vette nyilvántartásba. Ezért az ÁSZ szerint a pontos nemzeti vagyonleltár hitele enyhén szólva is aggályos. Ugyan, kinek az ingerküszöbét éri el az a megállapítás, hogy az európai hírű Bábolnai gazdaság kényszer-végelszámolásából eddig - személyi felelősség megállapíthatósága nélkül - 10 milliárdnyi kár érte az államot? Kinek fáj, hogy az ÁSZ szerint a MALÉV privatizációja áron alul történt, és a privatizáció folyamata nem átlátható? Kinek a kedélyeit borzolja fel, hogy a Honvédelmi Minisztériumnak az általa vagyonkezelt ingatlanokkal összefüggésben az utóbbi 7 év kapcsán 5 milliárd forint tartozása keletkezett az állammal szemben, amit nem tud kifizetni? És ki gondolkodik el esténként azon, hogy a nemzet kisemmizésének utolsó előtti állomásaként tavaly elfogadott vagyontörvény az ÁSZ szerint úgy készült, hogy a kormány koncepcionális javaslatot nem tárgyalt, határidőt, felelősöket nem nevesített, a törvény várható gazdasági hatásit nem számszerűsítette. Ne csodálkozzunk hát azon, hogy állítólag a privatizációs dokumentumokat is privatizálni akarják. Magánkézbe adni, hogy soha ne lehessen ennek a felháborító, arcátlan magánosítási folyamatnak a valós arcát megismerni. Ha nincs papír, nem lehet elszámoltatás sem. Egyszerű elv, csak végre kell hajtani. Szépen, csendben. S a nép, az Isten adta nép közben csak nyugodtan szórakozzon. Nézze a "celebek" lélekemelő történeteit, töprengjen hosszan, hogy ünnepelt "sztárja" éppen kivel volt látható az előző esti tartalmas programja alatt. Mindegy mivel köti le magát a nemzet, csak ne olvasson. Főleg ÁSZ jelentéseket ne. Mert még rájön arra, hogy tönkretették. Hogy az össz - privatizációs hatalmi ügyletek következtében - mai értéken számolva- talán mintegy 10 ezer milliárdnyival lett szegényebb az ország. Milyen jól is jönne ez az összeg ma, a világgazdasági recesszió kezdetén? Mert úgy néz ki kedves liberálisok és szocialisták, hogy mégis csak nagy szükség van arra a kifosztott államra! Ez a hiányzó 10 ezer milliárd pedig annyit jelent, mintha mind a 10 millió állampolgárnak fejenként 1 millió ft-ot juttatott volna az állam. Csakhogy nem így van. Jelenleg mi tartozunk fejenként közel 1,7 millió Ft-al az államnak. Ez a populista számadat sem éri el a magyar állampolgárok ingerküszöbét? Talán, mert becsapják megint? Igen, kedves szocialista barátaink, Önök valóban nagyon "beindultak". Így aztán nem csoda, hogy az ország magánvagyonának mintegy 48%-a mindössze a lakosság 3%-nak, azaz durván 300 000 embernek a tulajdonában van, míg alig tíz millióan osztozunk a vagyon 52 %-án. Kedves szocialista és liberális barátaink, Önök a 3%-hoz, vagy a maradék 97%-hoz tartoznak? És ez csak a "húszforintos" kérdés volt. A többire minden bizonnyal nehezebb lesz majd válaszolniuk."


 

2008. 11. 06. | Balogh Ernő


Az energiatárolásról a Baross Gábor Társaság 2008. okt. 2-iki ülésének kiegészítése
A világon az energiafogyasztás - különösen a nagy fejlődő országokban, Kína, India területés - gyorsan és nagy mértékben nő. Ezen belül is jelentős a villamos energia iránti kereslet növekedése. Az energiah Ernőfogyasztás nagy részét jelenleg még a fosszilis energiaforrások fedezik, de ezek elérhető mennyisége már a közeljövőben csökken, áruk pedig állandóan nő. Hosszabb távon pedig a megújulók szerepe fog jelentősen növekedni, ahogy azt az alábbi ábra mutatja...


 

2008. 10. 28. | Banai Miklós


Köszönöm szépen meghívásodat az október 2.-i, „Miből lesz energiánk a jövőben?” témájú vitaestre
Ez úton küldött kommentárommal Dr. Aszódi Attila előadásához, egyik lényeges megjegyzéséhez kívánok hozzászólni azt erősítendő. Ezzel egyben a hozzászólók sorában az egyik műegyetemi hozzászóló hölgy mondandóját is támogatni szeretném...


 

2008. 10. 14. | ITD Hungary


Üzleti lehetőségek a megújuló energia szektorban
Akár a hazai teljes energiafogyasztás másfélszeresét is elő lehetne állítani napenergiából

2008. október 14-én a budapesti ÖKOTECH kiállítás keretében rendezett üzletember-találkozót az ITD Hungary, az Enterprise Europe Network budapesti irodája és az INNOSTART. A résztvevők szervezett keretek között folytathattak tárgyalásokat a megújuló energia szektor különböző területein tevékenykedő hazai és külföldi szakemberekkel, üzletemberekkel.


 

2008. 10. 10. | Töröcskei István

 


Sajnos nem voltam ott az összejövetelen így nem tudom mi hangzott el. Ezért számomra az energia területén a lehetőség az a következő:

Minden vezeték ami csak létezik ha lehet rajtunk menjen keresztül mert az bevételt és biztonságot jelent.
Nagy erőkkel felmérném a magyar mezőket s szerintem még kb 20 évre gázból majd nem önellátók lehetnénk. Mivel ezek kis mezők így a rajtunk vezető csővezetékekre rákapcsolódhatnának ami jelentősen csökkentené a költségeiket.
Paks bővíteném ha lehet 80%-ig de azt is látni kell , hogy most olcsó de ez drágulni fog az urán emelkedése és az elhasznált elemek eltüntetésének árai miatt is.
Geotermia ezt nyomnám de ez max. 20%
Napenergia és szigetelés meg hőpumpák lakásoknál támogatandó.
Bió energia csak a hulladékfelhasználásnál de ott igen előírásként.
Ennyi röviden.
Üdv.: T. István


 

2008. 10. 07. | Dr. Büki Gergely, egyetemi tanár

 


Földgáz, a magyar energetikában túlsúlyos és összehasonlítási alap

A földgáz a magyar energiaellátásban túlsúlyos! Földgáz képezi a primerenergia-felhasználásunk mintegy 45%-át, és földgázalapú a végenergia-felhasználásunknak mintegy 55%-a. A lakossági ellátásban ezek az arányok még nagyobbak. Európában e tekintetben a legelsők között vagyunk, noha hazai forrásunk már 20% alatt van, és igényeinket egyetlen vezetékkel, orosz importból látjuk el.

A túlsúlyos földgáz-felhasználásról beszélni és azt vizsgálni kell. A múltban, az olcsó földgáz korában a nagyarányú földgáz-felhasználás előnyös volt a lakósságnak és az iparnak egyaránt. A jövőt illetően viszont komoly kockázatokat kell mérlegelni (növekvő árak és beszerzési kockázatok), ezért a földgáz kiváltását mind a villamosenergia-termelésben, mind a hőellátásban vizsgálni kell.

Villamosenergia-termelésben a jó hatásfokú (55–60%) földgáz erőművek alternatívája az atomerőmű és a szén/lignit erőmű lehet, nem a biomassza és nem a geotermikus erőművek. Jó lenne, ha villamosenergia-ellátásunk a jövőben is három lábon állna: szénhidrogén, szén és atomenergia bázisán.

A megújuló energiák, elsősorban a biomassza és a földhő hasznosítását a hazai energiarendszerben a túlsúlyos földgáz kiváltásával értékelhetjük. Még a nagy hőmérsékletű termálvizet is csak mintegy 10%-os hatásfokkal hasznosíthatjuk villamosenergia-termelésre, a földgázt pedig mintegy 60%-os hatásfokkal, tehát a termálvíz energiája csak mintegy hatodnyi földgáz energiát képes helyettesíteni. A fatüzelésű erőmű mintegy 25%-os hatásfokkal még fele mennyiségű földgáz energiát sem helyettesít. A termálvíz és a fa (erdőirtás) tehát nem lehet a villamosenergia-termelés hatékony energiabázisa!

Egészen más a helyzet a hőellátásban. Itt a termálvíz és a fa energiatartalmával közel ugyanannyi vagy több földgáz energiát helyettesíthetünk. A termálvíz és a fa tehát a hőellátás nagyon hatékony energiabázisa. A termálvizet közvetlenül és hőszivattyúkkal széles körben lehetne és kellene helyi hőellátásra felhasználni mind egyedi, mind távhő formában.

A megítélésnél azt is figyelembe kell venni, hogy az energiaigényekhez mérten a földhő és a biomassza korlátos, csak az igények kis részarányának kielégítését teszi lehetővé. Ezekkel a megújuló energiaforrásokkal éppúgy kell takarékoskodni, mint a kimerülő fosszilis energiahordozókkal.


 

2008. 09. 25. | Dr. Árpási Miklós

 


A hazai geotermális energia hasznosítás távlati növelésének irányait egyrészt az Európai Unió megújuló energiahordozókra vonatkozó célkitűzései, másrészt az ezekhez kapcsolódó hazai stratégiai programokban szereplő előírások jelölik.

Hozzászólás (WORD)


 

2008. 09. 23. | LENGYEL Zoltán László

 


Néhány megjegyzés a Baross Gábor Társaság 2008. 10. 02-i ülésének "Miből lesz energiánk a jövőben" c .témavázlatához.

Egyetértek a téma újbóli napirendre tűzésével, amely különösen fontos aktualitást kapott a közelmúlt  külpolitikai eseményei miatt.
A kiemelt témák megvitatása és a távlati energiapolitika kidolgozása halaszthatatlan.
Noha e kérdésről már eddig is sok elemző tanulmány készült nem hiábavaló új és más aspek-tusokból és más szakértők körében megvitatni ezt a kérdést.

A "megválaszolandó legfontosabb kérdések"  köréből hiányzik
- az európai nagy villamosenergia-elosztó rendszerekhez való mielőbbi csatlakozás elő-nyeinek fokozottabb mértékű kihasználása,
- az energia átalakító, hasznosító eszközök hatásfokának növelése,
- a hőfogyasztó, hőellátó rendszerek (hálózatok, épületek...) hőveszteségeinek csökkentése,
a távfűtő hálózatok komplex korszerűsítése, mellyel akár 30%-al csökkenthető lenne a gáz használat.
- a különböző gyártási folyamatok hulladék- és energiatakarékos (hulladékhőt hasznosító) irányba történő fejlesztése és legfőképp
- annak stratégiai alapelvként való rögzítése, hogy minden lehetséges eszközzel csökkenteni kell az ország földgázfogyasztását, kiszolgáltatottságunkat a külföldi szállítóknak!

Ezért teljesen elhibázott elképzelés újabb gáztüzelésű villamos erőművek építése!

Nem túl hosszú távlatban a földgáz, és a barnaszén mint vegyipari alapanyag (sőt műbenzin gyártásra való használat!) jelentősége nőhet, továbbá a barnaszénből akár földalatti elgázosí-tással való városi gáz előállítás új, korszerű eljárásainak kidolgozása is megfontolásra érde-mes lehet.

A lakossági gázfogyasztás csökkentésében jelentős mértékű lehet a napenergiával való me-legvíz előállítás és a geotermikus (hőszívattyús eljárással való) fűtési rendszerek gyors elter-jesztésének ösztönzése!

Főként vidéki településeken, családi házakban további gáz kiváltási lehetőség lehet a mező-gazdasági hulladékokból (szalmából, kukorica és napraforgó szárból, napraforgómag héjból, erdészeti és faipari hulladékokból stb.) készült brikettekkel való fűtés újbóli elterjesztése.

Olyan energiapolitika kidolgozását javaslom, melynek legfontosabb prioritása a földgáz használat jelentős csökkentése, a földgáz szállítástól való függőségünk korlátozása!


 

2008. 05. 05. | Töröcskei István

 


Köszönettel vettem a tájékoztatást s támogatónak tekintem az állásfoglalást is.
Számomra igen fontos, hogy a magyar föld ne legyen eladható s helyette a külföldön ismert gyakorlatot kéne bevezetni ahol is földbérlet van vagyis haszonbérlet legyen az termőföld akár vagy akár milyen föld terület. 99 éves haszonbérlet az minden befektetőnek megfelelő garancia, hogy befektetése megtérülhessen, s mindenek mellett ma úgy is az a divat, hogy mindent kiszervezünk és bérlünk tehát ez nem idegen a mai gondolkodástól.
A másik oldalt az állam vagyona megmarad s mellette biztos bevételre is számíthat amire igen nagy szüksége lenne s nem csak egyszeri bevételre.
Ezt oly mértékig fejleszteném, hogy akár az eladandó telkekre is a városi önkormányzatoknak és az államnak elővásárlási joga lenne vagyis szép fokozatosan a teljes földterület az állam tulajdonába kerülhetne. Így a fölösleges spekulációkat el lehetne kerülni s a gazdálkodásnak egy stabil bázist, kiszámíthatóságot biztosíthatnánk és az államnak is stabil biztos bevételt eredményezhetne.
A családi gazdaságokat a vidék szociális politikáját is másként alakíthatnánk ami megint csak pozitív lehet ezen esetben s akkor már csak a termeltetést beszerzést s a kereskedelmet kéne hozzá normálisan megszervezni. Természetesen csak röviden elnagyolva a gondolatokat, de szerintem ezen az úton kéne elindulnunk.


 

2008. 03. 19. | Kovács Árpád

 


Az elmúlt pár hétben számos elismerő és támogató levelet kapott a Társaságunk!
A mellékletben a Állami Számvevőszék elnökének elismerő levele olvasható!

Elismerő levél (PDF)


 

2008. 03. 07. | Lóránt Károly

 


Örömmel olvastam az állásfoglalásotokat, de nincs-e egy kicsit későn?
Az ország olyan mértékig eladósodott, elsősorban amiatt, mert a magyar vállalatok piacait lenyúlták, hogy a gazdaság bármilyen kissebb pénzügyi zavar esetén összeomolhat. Akik annak idején, mint működő tőke bejöttek, most viszik ki a profitot.


 

2008. 03. 07. | Havass Miklós

 


Jó hangulatú, érett tanácskozás volt.
Az állásfoglalás magyartulajdonú vállalatokat érintő pontjaival egyetértek.
A nagyszerű az, lenne, ha egy két tanácskozás azzal foglalkozna, hogy hogyan lehetne megérlelni/ütköztetni, majd érvényre juttatni az elképzeléseket. (Nemzeti kerekasztal? Média bevonás? Nemzetközi összefogás a régióban? Előkészítő tanulmány/ok a NFI számára, vagy megalapozó anyag a következő kormány számára.


 

2008. 03. 07. | Kállay Kristóf

 


A Társaságunk februári ülése után kiadott állásfoglalására sok - kizárólag egyetértő - válasz észrevétel érkezett. Néhányat az alábbiakban közzéteszünk:

Megjegyzem, az erős multi szereplőkkel szemben a hazai kis és közép vállalatok az ügyfelek kifizetéseinél is a sor végére kerülnek, gyakran már a szerzodésben is a teljesités utáni 6-8 hónapos fizetést kell vállalniuk, amit az esedékességkor még további 1-2 hónapnyi várakozás követhet (mindez állami megrendeloknél is bevett gyakorlat).


 

2008. 03. 03. | Scharle Péter

 


Az állásfoglalás kitűnően foglalja össze a vitát, és csak sajnálhatom, hogy az időszűke miatt nem kaptam már lehetőséget néhány kiegészítő szempont felvetésére.
Ezeket a csatolt filében összefoglaltam, és megküldöm, mert azt gondolom, hogy a társaság soha nem zár le egy-egy megvitatott kérdést, és nyugodt vagyok afelől, hogy el nem hangozhatott észrevételeim az idővel nem válnak okafogyottá, lesz még módunk (és okunk) a hozzájuk való visszatérésre,

Vélemény (WORD)


 

2008. 02. 22. | Orbán Viktor

 


Orbán Viktor elnök úr az alábbi levélben köszöntötte Társaságunkat az öt éves jubilumi ülésen!

Köszöntő levél (PDF)


 

2008. 02. 22. | Mádl Ferenc

 


Társaságunk jubileumi ülését Mádl Ferenc elnök úr jelenlétével is megtisztelte!
Egyidejüleg az alábbi levélben köszöntötte Társaságunkat:

Magyarország újkori történelmében a gazdaság kérdése sajátos, és nem úgy jelent meg, mint a szervesebb fejlődésű országok életében. Máshol a gazdaság erejének gyarapodása lett a nemzetek fejlődésének mozgatója, és készítette elő a társadalom egészének fölemelkedését, a közélet, a kultúra virágzását. A magyar történelemben ez nem egészen és nem mindig alakult így. A reformkorban a szellem emberei a másutt látott példákat követve, erkölcsi és szellemi indíttatásuktól hajtva fogalmazták meg a gazdaság fejlesztésének feladatát. Jól látták, hogy ezen a területen dőlhet el a nemzet jövője: a materiális értelemben vett megerősödés nélkül a kultúra, a közélet, az identitás, végeredményben maga a magyarság kerül veszélybe. Ezért a gazdaság fejlődésének sürgetése politikai programmá vált, amelynek kidolgozásában a szellem embereinek, a társadalmi mozgalmaknak megkülönböztetett szerep jutott.

Baross Gábor egyike volt azoknak a felelősen gondolkodó hazafiaknak, akik egy kor ideáinak világában született meggyőződésüket a nemzetgazdaság gyakorlatába is át tudták ültetni. Legnagyobb teljesítménye a magyarországi vasútépítés felgyorsítása, a vasúti díjak csökkentése, s ezáltal a gazdaság versenyképessé tétele volt. Az a magyar történetben páratlan fellendülés, amely a 19. század végén, a 20. század elején mutatkozott, az ő munkássága, tehetsége és akarata nélkül nem bontakozhatott volna ki. Ezért nemcsak a történeti vívmányt, hanem a példát is látnunk kell abban, hogy az akkori vasútépítés egyidejűleg szolgálta a hazai tájak egymással való összekötését és Magyarországnak Európához közelítését. A fő- és a mellékvonalak nem egymás rovására, hanem egymást kiegészítve épültek, a nemzeti program egy nagy, nyugodtan mondhatjuk európai integrációs törekvéssel együttesen bontakozott ki: ettől vált a kor nagy gazdasági sikerévé a magyar vasútépítés.

Azt hiszem, hogy amikor a nemzeti gazdaság pártolásakor egy nagyszerű korszak példájára figyelő mai szakemberek Baross Gábort választották társaságuk névadójának, szándékosan vagy tudat alatt erre a jelképesen értelmezhető törekvésre is gondolhattak. Példája ma is eleven lehet, mert a gazdaság működéséhez ugyanúgy hozzátartozik a világra nyitottság, mint a nemzeti gazdaság szövetének erősítése.

Ehhez azonban felelősen gondolkodó, a közérdekre, a nemzetre is figyelő, széles látókörű szakemberekre elengedhetetlenül szükség van. Olyanokra, akik képesek arra, hogy nyilvánosan is képviseljék azokat az értékeket, amelyek tisztelete nélkül egy közösség, egy nemzet elveszti életképességét.

Működésének első öt éve után láthatjuk, hogy a Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság a maga eszközeivel ezt a célt szolgálja. Egyebek közt a társaság állásfoglalásai is azt bizonyítják, hogy ezt a vállalt feladatát elmélyülten, nagy körültekintéssel és rátermettséggel végzi. Ehhez a munkához kívánok a jövőben is eltökéltséget, kedvet – és sok olyan eredményt, amely nemcsak a szellemet, hanem magát a mindennapi életet is gazdagabbá teszi.

Budapest, 2008. február 18.

Dr. Mádl Ferenc


 

2008. 02. 12. | Banai Miklós

 


A Társaság febr 18-i összejövetelének témájával kapcvsolatban Banai Miklóstól az alábbi hozzászólás érkezett:

Kedves János!

Bár a leveledhez mellékelt témavázlatban felsorolt 4 kérdés közül az elsőhöz is lenne mondandóm, hozzászólásomban most csak a rá következő két kérdés boncolgatásához szeretnék hozzájárulni. Tehát a
- Szabályozás szempontjából hátrányban vannak-e a magyar tulajdonú vállalatok a külföldi tulajdonban lévőkkel szemben?
- Mi szükséges ahhoz, hogy a hazai tulajdonú, jó közepes vállalatok igazi nagyokká fejlődjenek?

kérdésekhez.

Hozzászólásom vázlatosan:

Tavaly a világűrt is megjárt Simonyi Károly 1968-ban, 17 évesen hagyta el a Somlói úti szülőházat és az oroszok megszállta hazánkat. Kreatív tehetségének kibontakoztatását nem látta biztosítottnak itthon akkor. Dánián keresztül jutott Amerikába, ahol 10 év múlva, zsebében az azóta Word néven közismert szövegszerkesztő prototípusával, belépet a jó tucatnyi lelkes fiatalból álló Microsoft nevű kisvállalathoz. Az általa kezdeményezett és vezetésével kifejlesztett Word, Excel, MS Office irodai szoftverek a Windows operációs rendszer társaságában döntő módon járultak hozzá a világ vezető szoftvergyártójának létrejöttéhez az elmúlt negyed században. Az elmúlt jó évtizedben az MS (40-50 md USD) éves árbevételének 42%-át az MS Office, 40%-át a Windows operációs rendszercsalád hozta. Az ezredfordulón előbbi átlagban 75%-os, az utóbbi 80%-os adózás előtti eredménnyel járult a Microsoft éves adózás előtti eredményéhez, jól mutatva: valós piaci verseny nem korlátozta árképzésüket.

A 90-es években fiatal hamburgi szoftvermérnökök alternatív irodai szoftvert kezdetek fejleszteni, a StarOffice-t. A Sun Microsystems 1999-ben megvette a céget és a szoftverkódot szabadon hozzáférhetővé tette OpenOffice.org (OOo) néven, lehetővé téve független fejlesztők számára az önálló továbbfejlesztését is. Ezt a lehetőséget ragadta meg például Kínában a RedFlag Chinese 2000 kis cég is, létrehozva az OOo alapú RedOffice termékcsaládot. Piaci részesedésük az utóbbi években 35%-os ütemben bővül a kínai piacon és a kis cég Kína legnagyobb független szoftvergyártó cégévé vált az elmúlt 7 évben. Az OOo pedig a világ legnépszerűbb nyílt forráskódú szoftverévé vált, valós alternatívát kínálva az időközben közel monopol piaci helyzetbe jutott MS Office-szal szemben.

17 ével az oroszok távozása után és az Európai Unió tagjává, egy közel 500 milliós piac részévé vált hazánkban van e reális lehetőségük napjain fiatal "Simonyi Károlyainak" hasonló sikertörténetre? Az eddigi tapasztalataim alapján azt kell sajnos mondanom, hogy nincs!

A fizikusok alapította cégünk, a MultiRáció Kft. információs rendszerek fejlesztéséből az ezredfordulóra annyira megerősödött, hogy lehetővé vált számára az OOo kínálta lehetőség megragadása. Kifejlesztettük az OOo alapú, Innovációs díjban részesített MagyarOffice irodai szoftvercsaládot. Azóta elkészítettük az EU piacára célzott változatát, az EuroOffice szoftvercsaládot is.

2002 és 2003 gyors piacbővüléssel, számos komoly sikerrel járt a hazai piacon. Készen álltunk, hogy belépjünk a nagyfelhasználók, az intézményi, nagyvállalati felhasználók világába, miközben az oktatási piacon is gyorsan bővült részesedésünk. Több száz viszonteladó, köztük nagy disztribútorok is közreműködtek termékcsaládunk piacra vitelében. Mint értékesítési innováció, új csatornaként az ADLS internet szolgáltatással együtt akartuk versenyképes termékünket, nagyon kedvező feltételekkel, a felhasználókhoz eljuttatni. A keretszerződés meg is született a fő internet értékesítővel. Ekkor úgy tűnt, hogy a kormányzat is biztosítja az egyenlő versenyfeltételeket és mi is szállíthatunk a központosított közbeszerzés keretében hardvertől függetlenül.

2004-ben azonban az események más irányt vettek. Az MKGI, azóta KFSZ a keretszerződés kiírást az utolsó pillanatban visszavonta. Az IHM megkötötte az MS-el a közoktatásra is az un. School szerződést a "tisztaszoftver-program" keretében. Ezzel az oktatási piacon, a jövő potenciális felhasználóinak körében azonnal lehetetlenné tették a további piacbővülésünket. A nagy intézmények pedig nem tudták végrehajtani tervezett, igen jelentős költségmegtakarítást is eredményező beszerzéseiket a központosított közbeszerzésen keresztül. A nagy internetszolgáltató pedig hirtelen az MS lényegesen drágább szoftvereit kezdte az általunk megcélzott csatornán a felhasználóknak kínálni. Viszonteladói hálózatunk pedig szinte egyik hónapról a másikra csaknem leállt termékünk szállításával. Azóta is csak a határozott, kizárólag a mi termékünkhöz ragaszkodó vevőket szolgálják ki.
Ezt a helyzetet mind máig nem tudtuk megszüntetni és az egyenlő feltételek melletti piaci részvételt biztosítani. A központosított közbeszerezésbe nem sikerült, a közben lényegesen tovább fejlesztett, termékeinket sem bejuttatni. A tisztaszoftver programba sokkal kedvezőbb feltételek felajánlása ellenére sem vették be termékeinket. Sőt, tavaly 20 md Ft + ÁFA értékben kötött az MS-el a kormányzat két évre szoftverlicenc szállítási szerződést, amit jelenleg, anélkül, hogy a két év lejárt volna, egy újabb, 25 md Ft + ÁFA szerződéssel kíván kibővíteni.

A viszonteladói hálózatunk sem éled tetszhalott állapotából. Ennek okát jelenleg a GVH vizsgálja.

A reálisan tervezett, szakmailag jól előkészített projektek módszeres törlésével természetesen azok a forrásaink is elmaradtak, amelyeket új, az EU piacára fejlesztett termékcsaládunk piacra vitelére szántunk. Tehát a remélt sikert ott sem érhettük el eddig.

Erőforrásainkat, termékkínálatunkat úgy szerveztük át, piaci modellünket úgy alakítottuk át, hogy közvetlenül léphessünk a világpiacra, a biztosabb sikert kínáló hazai piaci háttér nélkül.

Zárásként azt kell mondjam, 17 évvel az orosz hadosztályok távoztával és 4 évvel az uniós tagságunk után, nincs hazánkban olyan politikai felépítmény, amely biztosítaná napjaink ifjú "Simonyi Károlyainak" a hazai boldogulás lehetőségét, annak ellenére, hogy ez mindnyájuk elemi közérdeke lenne. És sajnos olyan társadalmi kohézió sem létezik közösségünkben, amely - az 1850-es 60-as évek passzív rezisztenciájához hasonlóan - nemzeti vállalatainkat erősítené, szintén a köz érdekében.

Budapest, 2008. február 10.

Baráti üdvözlettel: Banai Miklós


 

vissza a lap tetejére