vissza a főlapra

1138 Budapest, Népfürdő u. 38.

  fax: 45-24-515  

 e-mail:

honlap:

SAJTÓSZEMLE

 

VITAESTEK ›     

KIADVÁNY ›     

A VASMINISZTER ›     

TAGFELVÉTEL ›     

SAJTÓSZEMLE ›     

látogatók száma:      


2011 | 2009 | 2008 | 2007 | 2006 | 2005 | 2004 | 2003

 

2008. 11. 04. | MFOR, Varga M István

 


Kovács Árpád: számos kudarccal járt az elmúlt 18 év privatizációja

A rendszerváltozás idején nem számoltunk azzal, hogy a privatizáció alapvetően a globalizációs folyamat mentén fog haladni, és a nemzeti érdekeket csak részben tudtuk érvényesíteni – jelentette ki Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke egy tegnapi előadásában. A Baross Gábor társaság rendezvényén azt is megtudhatta a hallgatóság, hogy a 90-es évek elején azt sem lehetett tudni, hogy hány darab állami tulajdonú vállalat van pontosan. Miközben akkoriban mindenki úgy vélte, hogy magánosítás alapfeltétele a szociális piacgazdaság megteremtésének, hiszen korábban minden az államé volt. Mfor.hu beszámoló.
Nem lehetett tudni, mennyi az állami vagyon
Nagyon nehéz az állami vagyongazdálkodásról napjainkban beszélni, amikor egymással élesen szemben álló pártok és táborok vannak. Kovács Árpád ezért arra kérte a hallgatóságot, hogy nézzék el neki, hogy sajátos szemszögből nézi a privatizáció kérdéskörét, jelentette ki az Állami Számvevőszék elnöke, egy hétfő szakmai fórumon. Szerinte a szocializmus évei nemcsak a lelkeket rombolta 60 évig, hanem például az államháztartás rendszerét is. 1950-től nem volt értelme az állami vagyon nyilvántartásának, hiszen minden az államé volt, csak a személyes tulajdon volt engedélyezve.
A nyolcvanas évek végére nyilvánvalóvá vált, hogy rendszerváltozás nem jöhet létre a tulajdonosi struktúra átalakulása nélkül. Akkor az volt a meghatározó nézet, ha a magántulajdon eléri a 40 százalékot, akkor az már olyan meghatározó tömeg, hogy a gazdaság a piaci logika szerint kezd majd működni. Ez az elképzelés annak volt a folyománya, hogy Magyarországon egy ideális képet tételeztünk fel a tőkés világról. Abból indultunk ki, hogy ez a folyamat egybe esik a nemzeti érdekeinkkel, és nem számoltunk azzal, hogy a magánosítás folyamata alapvetően a globális érdekek mentén fog haladni. Kovács Árpád szerint azzal is csak később szembesültünk, hogy a vevők egy része nem tőkét akar behozni, hanem a tulajdon megszerzése révén tőkét akar kivinni az országból a saját érdekei alapján.
Az egész folyamata ezért sajátos érdekkonfliktusok sorozatává vált, amiben a hazai érdeket csak részben sikerült érvényesíteni. Arra is csak egy idő után jöttünk rá, hogy olyan befektetővel nem szabad foglalkozni, aki az éppen rendelkezésére álló felesleges pénzét akarja betenni valamibe, mert szerinte minden komoly befektető hitelből vásárol. Kovács Árpád emlékszik még arra, amikor az egyik társaság bankhitelből vett meg egy szállodasort. Ezen sokan voltak akkoriban felháborodva, de ez a cég azóta is működteti a vagyontárgyait és fizeti a dolgozóit.
A privatizációnál optimális esetben szerepet játszott a vételár, az állami bevételek miatt, a piac, és a foglalkoztatási kérdések, de sajnos gyakran előfordult az a helyzet, hogy csak a pénz számított az államháztartás beszorult pozíciójának köszönhetően.
A közösségi vagyon problémájának másik oldala az önkormányzati vagyon. Az ÁSZ elnöke szerint itt is érdekes folyamatok zajlottak, hiszen ennek értéke néhány év alatt három és félszeresére nőtt, miközben az önkormányzatok fizikailag megszabadultak értéktárgyaiktól. Ennek hátterében Kovács Árpád szerint az áll, hogy a könyvvizsgálók mindig azt hozták ki eredményül, ami éppen kellett.
A kormány nem tudta mennyi vagyona van
A vagyon értéke ugyanakkor az állami tulajdon esetében is kérdéses. A rendszerváltozás idején a vagyon könyvértéken volt nyilvántartva, ami azt jelentette, hogy amit ráfordítottak azt hozzá írták, és ebből levontak valamekkora amortizációt. Ám néha ezek az ismeretek nagyon hézagosak voltak, és azt sem lehetett sokszor tudni, hogy melyik cégnek mi van a tulajdonában. Lényegében kormányzati szinten sem voltak megbízható információk arról, hogy mi van az állami vagyonnal. Azt sem lehetett tudni, hogy tulajdonképpen hány állami vállalat volt pontosan.
A nyilvántartás problémája kapcsán az elnök azt is megjegyezte, hogy akkoriban az államnak semmiféle listája nem volt az ingatlanjairól, vagyis a földjeiről és épületeiről. Olyan elképesztő állapotok voltak, hogy amikor lefolytattak egy vizsgálatot a vagyonkezelőnél, amit összevetettek a Földhivatal adataival, az derült ki, hogy a Földhivatal 300 ezer állami ingatlanról tud, miközben ebből csak 150 ezer volt meg a vagyonügynökségnél. Igaz a vagyonkezelő nyilvántartásában volt 38 ezer olyan ingatlan, amely nem szerepelt a tulajdoni lapokon. Kovács Árpád szerint a fenti példa is jelzi, a háborút követő 60 év rombolását, ami miatt a rendszerváltozás után apró elemekből kellett rekonstruálni azt, hogy mink van.
Az ÁSZ elnöke szerint ugyanakkor a politika is felelős, hiszen az Országgyűlés minden évben elfogadja a zárszámadást, amiben világosan benne van, hogy jövőre mellékelni kell az állami vagyonleltárt, ami azonban sohasem történik meg. Pedig a jelentések elkészülnek, és irattárba kerülnek. Hasonló a probléma az Állami Számvevőszék anyagaival is, melyek maximum a parlament gazdasági bizottságáig jutnak el.
Ha valaki összeveti az 1991-es vagyonleltárt, a 2007-essel, akkor elképesztő dolgokat láthat. Ez idő alatt a költségvetésbe 5500 milliárd forint került privatizációból. Kimutatható az is, hogy a választások előtti évben gyorsult fel a magánosítás folyamata. Kovács Árpád elmondta, hogy amikor ő az ÁPV Rt. vezetője volt, akkor 500 milliárddal járultak hozzá a Horn kormány választási költségvetéséhez. De meglódult a folyamat 2005-ben is, amikor a Budapest Airportot adták el. A csúcs 1995 volt, amikor 5 nap alatt értékesítettek 500 milliárdot az energiaszektor és telefónia egy résznek kiárusítása révén. Igaz akkor ennek bizonyos hányadából legalább az államadósságot csökkentették.


 

2008. 10. 14. | Világgazdaság ONLINE


Intőt kapott a kormány a Baross Gábor társaságtól

Arányaiban túl sok gázt használunk, rossz a megújulók ösztönzése, tisztázandó az állam energiapiaci szerepvállalása, nem tudni, lesz-e új atomerőművünk, s alig léptünk takarékosságban és a hatékonyságjavításban is.


 

2008. 06. 06. | Reagálások


A Baross Gábor Társaság június 4-i nagysikerű összejövetelén - nagy részvétellel - Orbán Viktor elnök tartott vitaindító beszédet, melyre az alábbi reagálások születtek.

Reagálások (WORD, 34 KB)


 

2008. 06. 06. | Világgazdaság


Járai kormányfő lehet
Fidesz-forgatókönyv: válságkormány, majd gazdaságfejlesztés
Két, egymástól elhatárolható, de egymásra épülő időszakban gondolkozik a Fidesz elnöke pártja esetleges választási győzelmét követően - tudta meg a Világgazdaság.
E szerint a Fidesz az első másfél-két évben "válságkormányzást" folytatna, amikor a fenntartható egyensúly és növekedés pénzügyi-költségvetési feltételeit teremtené meg egy a gazdasági, pénzügyi életben bizonyított, tekintéllyel rendelkező kormánycsapat.


 

2008. 02. 28. | Heti Válasz

 


Vagyon, de mi haszna vagyon?

A magyar miniszterelnök szeretett volna valami jót ígérni a népnek. Több állami pénz már nem jöhetett szóba, hiszen a megszorításokat éppen az kényszerítene ki, hogy ő és elődje túl sok állami pénzt szórt el. Ígért tehát most állami vagyom, kedvezménnyel. Ötlete nem komoly, mert tömegesen privatizálható vagyon már nincsen. Ami megmaradt állami tulajdonban - a veszteséges vasúti személyszállítási szolgáltatásától a postáig, atomerőműig -, nem elég, s nem is való a népi kapitalizmus kísérletéhez. Az ügy viszont megmutatta, hogy miként is tekintenek befolyásos személyek a nemzeti vagyonra. Nos, így: kártyalapként, amit a politikai játszma során elő lehet húzni a pakliból (vagy a kabátujjból). Holott az, hogy mi maradjon állami tulajdonban, mi kerüljön hazai magántulajdonoshoz, mit vehessen meg külföldi: ezek nemzetstratégiai kérdések.
Az állami szektor összezsugorodott, és az Európai Unió versenypolitikai szabályai miatt a kormány a maradék állami cégeket sem mozgathatja tetszése szerint. Mégsem vesztett jelentőségéből a vagyonügy. Sőt, éppen a tagállami mozgástér szűkülése következtében kell minden korábbinál értelmesebben gazdálkodni azzal, ami megmaradt. Vannak, akik jól tudják ezt. Említsük meg e helyütt, hogy a Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság öt éve alakult, éppen az állami és nemzeti vagyon ügyének fórumaként. 2003-ban, csak hónapokra az uniós csatlakozástól, a nemzetgazdasági kérdésekre szerveződő vitakör jól választott névadót. Hazánk a kiegyezést követően gyorsan modernizálódott, kifejlődtek a piacgazdasági intézmények, megnőtt a piacméret.
Ám hamar kiderült: a nagyobb piacon a verseny is nagyobb, a remélt előnyökhöz a magyar gazdaság számára bizony versenyhátrányok is társultak. Bécs vonakodott döntési jogköröket átengedni Pestnek, pénzügyekben az osztrákok ragaszkodtak befolyásuk fenntartásához: a Nemzeti Bank - az 1848. márciusi követelések egyike - majd csak Trianon után valósul meg. Ám megmutatkozott: sok múlik azon, hogy a kialkudott állami hatáskörökkel miként él a magyar kormány. Baross Gábor munkássága kiemelkedik e vonatkozásban, hiszen a kormányzati eszközöket ügyesen használta a magyar gazdasági érdekek előmozdítására. Nem erőltetett a párhuzam.
Az EU-val folytatott felvételi tárgyalások zárultával látszott: olyan helyzetbe kerülünk, amelyben kritikus lesz a tagállamok kormányainak értékrendje, tehetsége, munkabírása, nemzeti érdekérvényesítő készsége és képessége. A vámhatárok megszűnésével kiéleződik a piaci verseny, melyben a magyar cégek könnyen lemaradhatnak. Az EU tagországai jogszerűen már nem alkalmazhatnak piacvédő és ipartámogató módszereket. Ám máshol ügyesen élnek a patrióta gazdaságpolitika jogi formát nem is öltő finom eszközeivel legyen szó közbeszerzésről, gazdaságdiplomáciáról, fogyasztói tudatosságról. Nálunk azonban ez is másként alakult az elmúlt néhány évben.
Az unióba aggodalomra okot adó tulajdoni szerkezettel léptünk be. Így jogos a kérdés: milyen eszközök maradtak a honi gazdaság fejlesztésére és védelmére, és miként él eszközeivel a kormány. Mert nem igazak azok az önfelmentő vagy tudatlanságból fakadó állítások, hogy eleve "nem lehet jól privatizálni", vagy "az állam csak rossz gazda lehet". Az 1990-es évek elején a nemzetközi megítélés szerint a körülményekhez mérve sikeresen indult a magónosítás; az ellenőrzött privatizáció korrektebbnek bizonyult, mint társadalmi ellenőrzés nélküli fajtája, mely tőlünk keletre dívott; ésszerűbb lett, mint a kuponos vagyonosztogatási kísérlet. A szükségesnél szerényebb hatóerővel, de megszülettek a hazai tulajdonszerzést támogató formák (E-hitel, Start hitel, munkavállalói tulajdont segítő eszközök).
Mára ütemet vesztett az ország. Azt is látjuk, miért. És most megint előáll valaki a vagyonosztogatás lejárt szavatosságú ötletével. Felejtsük el gyorsan! Mi maradjon állami tulajdonban, mi kerüljön hazai magántulajdonoshoz, mit vehessen meg külföldi: ezek nemzetstratégiai kérdések.


 

2008. 02. 18. | Magyar Hírlap

 


Fókuszban a hazai vállalatok

BAROSS GÁBOR TÁRSASÁG A hazai, a nemzeti vállalatok jelenéről és jövőjéről tartja ma este soron következő ülését a Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság. (Helyszín: XII. kerület Csörsz utcai volt MOM kultúrház.)
A vitaindító előadást Béres József, Matolcsy György Miklóssy Ferenc és Tolnay Lajos tartja. Többek közt arra keresik a választ, miért nem alakulnak ki hazánkban nagyobb számban magyar tulajdonú nagyvállalatok, illetve a szabályozás hátrányba hozza-e a magyar cégeket a külföldiekkel szemben. (mh)


vissza a lap tetejére