vissza a főlapra

1138 Budapest, Népfürdő u. 38.

  fax: 45-24-515  

 e-mail:

honlap:

SAJTÓSZEMLE

 

VITAESTEK ›     

KIADVÁNY ›     

A VASMINISZTER ›     

TAGFELVÉTEL ›     

SAJTÓSZEMLE ›     

látogatók száma:      


2011 | 2009 | 2008 | 2007 | 2006 | 2005 | 2004 | 2003

 

2004. 11. 05. | HírTV | Gazdasági híradó


- Mv.: Véget kell vetni a csemege privatizációnak az egészségügyben, hangzott el a Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság rendezvényén. ...


 

2004. 11. 05. | AlfaPress


Profit vagy nonprofit, vita az egészségügy privatizációjáról

Az egészségügy privatizációjáról rendezett szakmai vitát a Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság, amelynek alapszabályban...


 

2004. 10. 19. | Kossuth Rádió | Reggeli krónika


Létezik egy szakmai alapon szerveződött társaság, melynek tudtommal hozzávetőleg száz tagja van. Valamennyi kiválóan képzett szakember, és feladatának tekinti a magyar vagyon, a nemzeti vagyon...


 

2004. 08. 12. | Uno.hu

 


Neves hazai gazdasági szakemberek szerint indokolatlan a további privatizáció.

A Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság, Bod Péter Ákos elnök által kiadott közleménye hangsúlyozza: a közlekedés, energetika és egészségügy területén az esetleges további magánosítási terveket alapos szakmai vitának kell megelőznie. Figyelmeztetnek továbbá arra, hogy bizonyos jövedelemtermelő vagyonok értékesítése olyan állami bevételkiesést jelent, mely csak adóemeléssel lesz pótolható – jelentette a Magyar Rádió.


 

2004. 08. 12. | Kossuth Rádió | Hírek

 


B.: - Neves hazai gazdasági szakemberek szerint indokolatlan a további privatizáció. A Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság Bod Péter Ákos elnök által kiadott közleménye hangsúlyozza: a közlekedés, energetika és egészségügy területén az esetleges további magánsoítási terveket alapos szakmai vitának kell megelőznie. Figyelmeztetnek továbbá arra, hogy bizonyos jövedelemtermelő vagyonok értékesítése olyan államibevétel-kiesést jelent, mely csak adóemeléssel lesz pótolható.


 

2004. 08. 05. | HIR TV

 


HIR TV a Gazdasági hiradóban részletesen beszámolt a Baross Gábor Társaság 2004. augusztus 2-án kiadott Állásfoglalásáról.


 

2004. 08. 04. | ATV | Más nap


HIR TV 15 perces stúdió beszélgetést folytatott Dr. Pakucs Jánossal a Baross G. T. ügyvezető elnökével a Kormány felgyorsult privatizációs szándékáról.


2004. 07. 28. | Magyar Hírlap


Cégek és privatizációs lehetőségeik

Richter: A gyógyszergyártó cégek 25 százaléka az államé. Ez ma eladó, igaz, sajátos ...


 

2004. 07. 28. | Magyar Hírlap


Privatizáció most vagy soha - idén 77 milliárd bevétel

Valóban a nemzeti érdek védelme miatt mondta Orbán Viktor, hogy ...


 

2004. 06. 28. | Kossuth Rádió


Mv.: - A globalizálódó világban lehet-e még értelmezni az önálló nemzetgazdaság fogalmát. Felmerül a kérdés, van-e még magyar gazdaság. ...


 

2004. 06. 24. | Heti Válasz


Stratégia tulajdon nélkül

Energiavita a Baross Társaságban ...


 

2004. 06. 17. | Duna TV | Indul a nap


Mv.: - A Baross Gábor Társaság keddi soros vitaestjén az energetikai vagyon-gazdálkodásról polemizáltak neves előadók ...


 

2004. 06. 17. | Magyar Hírlap 11. oldal


Állami szerepvállalás az energetikában

Szakmai és politikai konszenzusra van szükség egy hosszú ...


 

2004. 06. 16. | Hír tv | Gazdasági híradó


- Mv.: Magyarországon egy dollárnyi GDP előállításához kétszer annyi energia szükséges, mint a 15-ök Európájában. Ez pedig olyan komoly ...


 

2004. 06. 16. | MTV1 | Hírmagazin


T.A.: - Hatékonyabban működhetnek az energetikai vállalatok, ha privatizálják, őket, hangzott el a Baross Gábor Társaság ülésén. A résztvevők szerint ...


 

2004. 05. 05. | MTV | Híradó


Hegedűs Judit: - Meg kellene állítani az önkormányzatok vagyon felélését, mert előbb-utóbb nem lesz mit értékesíteni, hangzott el a Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság tanácskozásán. A résztvevők szerint...


 

2004. 02. 19. | HírTV


Mv.: - Az európai állampolgárság jogokat ad, ám meg kell őriznünk kulturális és gazdasági identitásunkat - állítja a Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság...


 

2004. 02. 09. | Üzleti 7 | Megállítani a kiárusítást


A nemzetközi tapasztalatok óvatosságra intenek. Ezért nem támogatjuk a közlekedés, az energiagazdálkodás és az egészségügy tervbe vett hazai privatizációs ötleteit...


 

2004. 02. 05. | MTI


A Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság közleménye

Budapest, 2004. február 5. (OS) - Az Országos Sajtószolgálat az alábbi közlemény kiadására kapott felkérést:...


 

2004. 02. 04. | MTV 1 | Körzeti híradó


Mv.: - A nemzeti tulajdonban lévő vállalatok talpon maradását segíti a jövőben a most megalakult Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság. ...


 

2004. 02. 04. | Magyar Nemzet | Határt kell szabni...


Határt kell szabni a nemzeti vagyon eladásának

Gyarmatnak hívják azt az országot, ahol hiányzik a nemzeti gazdaságot pártoló politika. A magyar tulajdonú vállalatok a külföldiekkel szemben...


 

2004. 02. 03. | Infó Rádió | Esti mérleg


Mv.: - A Nemzeti Gazdaság Pártoló Társaság célja, hogy az uniós csatlakozás után is helyzetbe hozza a magyar gazdaságot. Both Péter Ákos a társaság elnöke...


 

2004. 02. 03. | Infó Rádió | Hírek


Mv.: - Tegnap este tartotta alakuló ülését a Baross Gábor Társaság. Az alakuló ülésen ott járt kolleganőm, Ternyák Edit, aki mások mellett Mészáros Tamással, az ÁPV Rt. elnökével is interjút készített...


 

2004. 02. 03. | Kossuth Rádió | Reggeli krónika


B:- Egy héttel ezelőtt már szerettük volna tudni vajon az Állami Privatizációs részvénytársaság mit óhajt eladni a még megmaradt nemzeti vagyonból...


 

2004. 01. 27. | Magyar Rádió Online | Privatizálás


Privatizálás: mit szabad és mit nem?

Nekünk, átlagpolgároknak az állami vagyonhoz nem sok közünk van. Legalább is így gondoljuk. ...


 

2004. 01. 26. | Kossuth Rádió | Esti Krónika


2004. január 26. Kossuth Rádió Esti Krónika című műsorában Vass István Zoltán beszélgetett a Baross Gábor Társaságról Bod Péter Ákossal és Pakucs Jánossal a Társaság elnökével és ügyvezető elnökével. ...



 

2004. 11. 05. | HírTV | Gazdasági híradó


- Mv.: Véget kell vetni a csemege privatizációnak az egészségügyben, hangzott el a Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság rendezvényén. A fórumon az Egészségügyi Minisztérium is képviseltette magát. A tárca államtitkára kijelentette, azon dolgoznak, hogy az ellátórendszer esetleges privatizációjával minél többen járjanak jól.

- R.: Tíz év tapasztalata. Siker az ellátásban, a hozzáférésben és elégedettség. Az Egészségügyi Minisztérium frissen kinevezett államtitkára úgy látja, ez ma a magyar egészségügy privatizációja tömören. Kapócs Gábor szerint elég a magánkézben működő műveseállomásokra gondolni. 1993-ban csak nyolcadannyi volt belőle, mint Ausztriában, az elmúlt tíz évben azonban utolértük nyugati szomszédunkat. Azt azonban elismerte, a magánosításnak lehetnek hátulütői is.

- Kapócs Gábor helyettes államtitkár, Egészségügyi Minisztérium: Minden átalakulásnak egyébként lehetnek nyertesei és vesztesei is. A döntéshozónak az a feladata, hogy olyan intézkedéseket hozzon, amelyben a nyertesek vannak többségben és a vesztesek lehetőleg nagyon kevesen.

- R.: A szakma úgy látja, bár jó volna több pénz az egészségügybe, a mai feltételek mellett nem támogatható a privatizáció.

- Tomcsányi János főtitkár, Magyar Kardiológusok Társasága: Nem a privatizáció ellen vagyunk, hanem az ellen vagyunk, hogy most, ilyen körülmények között bármilyen jellegű privatizáció legyen. Ennek két oka van. Az egyik, hogy amit eddig láttunk, ez csemege privatizáció volt. Ez azt jelentette, hogy csak azokat a részek lettek kiprivatizálva, amik jók voltak az OEP által finanszírozva.

- R.: Ráadásul nincsenek meg a megfelelő garanciák sem a rendszerben. Mikola István volt egészségügyi miniszter is osztja a szakma véleményét. Szerinte abból nincs baj, ha úgy, mint az egyházi kórházak esetében, közalapítványok és közhasznú társaságok kezébe kerül egy-egy intézmény, hiszen ezek a szervezetek nem viszik ki nyereségüket offshore cégekbe. A nyereségérdekelt privatizáció viszont más.

- Mikola István, az Egészségügyi Egyeztető Fórum elnöke, Fidesz - Magyar Polgári Szövetség: Az álláspontunk egyértelmű, nem engedjük a nyereségérdekelt privatizációt az egészségügybe. Távolodjanak el a szándékoktól a multinacionális pénzügyi befektetők, az egészségügyi törzsvagyont nem lehet kiárusítani.

- R.: Mikola szerint azzal, hogy a kórházprivatizáció mellett a kettős állampolgárságról is döntünk a december 5-ei népszavazáson, a test és a lélek épsége forog kockán.


 

2004. 11. 05. | AlfaPress


Profit vagy nonprofit, vita az egészségügy privatizációjáról

Az egészségügy privatizációjáról rendezett szakmai vitát a Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság, amelynek alapszabályban rögzített célja folyamatosan figyelemmel kísérni a tartósan állami tulajdonban lévő vagyontárgyak helyzetét, értékének alakulását.
A kormányoldalt Dr. Kapocs Gábor helyettes-államtitkár képviselte. Az előző kormány egészségügyi minisztere, Dr. Mikola István és Dr. Szilvásy István, az orvosi kamara alelnöke vitázott vele.


Miért kell privatizáció?

- Azért, mert a források szűkösek - mondta Dr.Kapocs Gábor. A demográfiai folyamatok alakulása miatt a teljes függőségi ráta, amely a nem keresők és a keresők aránya, egyre romlik. A népesség elöregedésével megnő a betegellátást igénybevevők száma. Az uniós csatlakozás is az igények növekedésével jár, európai polgárhoz illő ellátásra vágyik mindenki. Az Unió tagjaként Magyarországnak szoros költségvetést kell készítenie - és azt be is kell tartania. A köztulajdonban lévő intézmények nem szembesülnek azzal, hogy milyen következménye van annak, ha kevésbé hatékonyak. Az egészségügy területén dolgozók úgy érzik, és sokszor joggal, hogy majd csak lesz valahogy, majd csak elérik a végén azt, hogy pluszpénz áramlik a rendszerbe. Hiszen az egészségügy költségvetési korlátja puha korlát. Uniós országként nem lehet a költségvetéssel játszani.
Ráadásul a privatizációnak már vannak kedvező tapasztalatai. A házi orvosok 90 százaléka magánorvosként (valamilyen gazdasági formában) dolgozik, a gyógyszertárak 98-99 százaléka magáncég lett, s ezek a változások nem veszélyeztetik a jó ellátást. A helyettes-államtitkár kiemelte a magán dialízisklinikák megjelenésének pozitív hatását. 1995-ben 1 millió magyarra még 14.7 művese-állomás jutott. Ma 88.4 és ezzel utolértük Ausztriát. A magántőke megjelenése az egészségügyben azonnal beruházást, új minőséget jelent, amit a közfinanszírozás most nem tud megoldani. Ráadásul nem az történne, hogy egyszerre privatizálják az egészségügyet, hanem szektoronként. A következő lépés például a járóbetegrendelés magánosítása lehet. Fontos megteremteni a külföldön bevált PPP formát (a magán- és a közszféra partneri kapcsolatát) az egészségügy területén is.

Milyen privatizáció fogadható el?

Dr. Szilvásy István, az Orvosi Kamara alelnöke szerint a működés privatizálását úgy hívják: gebinbe adás. Ez nem járható út. Tulajdonosi privatizáció pedig csak akkor fogadható el, ha nonprofit formában történik. A nyereségérdekeltségű vállalkozások és a kimazsolázó privatizáció, amikor csak a jövedelmező ágakat magánosítják, nem jelenthetik a jövő útját. A vállalkozás ne a közfinanszírozási rendszerből akarjon nyereséget termelni, ne közpénzből csináljon profitot. A művese-állomások megszaporodása a kimazsolázásra példa, mert egy nyereséges ágazatban természetesen elszaporodott a vállalkozások száma. Jelentős részt visznek el a finanszírozásból. Addig nem lehet semmiféle magánosítás, amíg nem vezetik be az amortizációt a rendszerbe. Hogyan lehet vállalkozni, ha egy készüléket néhány év múlva nem lehet leírni, és még húsz év múlva is terheli a vállalkozást? - kérdezte Dr. Szilvásy István.

Dr. Mikola István szerint egyre nagyobb a különbség az orvosi tudás gyarapodásának üteme és a gazdasági „megengedhetőség” között. Az orvosi tudás rakétasebességgel tör az égnek, az egészségügyre fordítható pénz pedig stagnál. Egy felelős állam csak szelektálhat. Meg kell mondani, mi a fontos. És, sajnos, meg kell mondani, hogy mi a kevésbé fontos. A korábbi egészségügyi miniszter negatív példát mondott a magánosításról. Az Orbán-kormány alatt nagy pénzeket fordítottak a soproni városi kórházra, laboratóriumát egy holland cég privatizálta és - lerontotta, szinte kirabolta. A magyar egészségügyben nem az a baj, hogy rövid a takaró, hanem az, hogy keresztben van az ágyon - idézte Mikola dr. egy amerikai szakmai bizottság véleményét.

Felszólalt a vitában egy közgazdász, Németh György is, aki szerint a népszavazási kezdeményezést azért sajnálja, mert nem az a kérdés, hogy privatizáljanak-e vagy sem, hanem a lényeg az arányok kérdése, az hogy mit és hogyan, profit orientált módon, vagy non profit formában történjen-e meg az átalakítás.


 

2004. 10. 19. | Kossuth Rádió | Reggeli krónika


Létezik egy szakmai alapon szerveződött társaság, melynek tudtommal hozzávetőleg száz tagja van. Valamennyi kiválóan képzett szakember, és feladatának tekinti a magyar vagyon, a nemzeti vagyon mindenkori helyzetének elemzését is. A Baross Gábor Nemzeti gazdaságpártoló Társaságról van szó, amelyik nem kötődik politikai párthoz. A most zajló privatizációs vita vajon szerintük milyen megítélés alá esik? A társaság elnökét Both Péter Ákost Mály Kovács Krisztina kérdezte erről.

Mály Kovács Krisztina: - Mostanában elég gyakran szerepel a médiában a privatizáció. Ez most egy felkapott téma, vagy pedig valós probléma?

Both Péter Ákos: - Kicsit meglepetésszerűen 2004-ben is politikai üggyé vált a privatizáció. Azért mondom hogy ismét, mert hiszen 1990. tájt valóban alapvetően kérdés volt hogy hogyan privatizáljon az új demokratikus kormányzat, mit privatizáljon, kinek a számára, milyen technikával. Most igazából ez a folyamat nagyobb részt már végig ment. Ami hátra van, az töredék ahhoz képest mint amin túljutott az ország. És ezért azt gondolom, hogy részben csak gazdasági kérdésről van szó, részben valóban az állam szerepével kapcsolatos felfogásról és a nemzeti vagyonhoz való viszonyról. Emellett politikai ügyekről is szó van, ebben ez nem csupán szakkérdés az látható a vita jellegéből, hangneméből és az irányultságából.

Mály Kovács Krisztina: - Ön szerint mi lenne az egészséges?

Both Péter Ákos: - Számomra az az igazi kérdés, hogy a megmaradt állami vagyont hogy lehet jobban működtetni, illetve hogyan lehet megvédeni azokat a kultúrákat, amelyeket egy esetleges további magánosítás veszélyeztethetne. Én nem vagyok ellene a magánosításnak, hozzáteszem, és az a társaság amelynek most elnöke vagyok és gazdaság pártoló társaság nevet viseli, Baross Gábor nagy gazdaságpolitikus miniszter nevéhez fűződve sem ellenzi a privatizációt zsigerből. Vannak aggályok, hogy a nem jól irányított, esetleg túlságosan a pénzre menő vagy kampányszerűen végrehajtott magánosítás során odavesznek értékek. Nos azt gondolom, hogy azért egyenként kell a még hátra maradó vagyontárgyakat végignézni, mert egészen más privatizációs technikát igényel a légitársaság esetleges eladása, mint mondjuk a tankönyvkiadónak a magánkézbe adása. Mert hiszen más és más veszélyek, és más és más esetleges hasznok merülhetnek fel. Amiről én beszélek, és azok a szakemberek akik társaságomban a többséget alkotják, az a kérdés feltevés, hogy elő van-e kellően készítve minden, számolnak-e magánosítás korlátaival és felkészülnek-e a fellépő esetleges veszélyekre. És amíg ez nem következik be, addig nagyon nehéz támogatni csak azért, mert pénzt vár a pénzügyminiszter a bevételből.

Mály Kovács Krisztina: - A feltett kérdésekre a válasz mi lehet?

Both Péter Ákos: - Mi magunk is keressük a választ. Az a társaság, amelyik a magyar nemzet vagyonvédelmét tekinti fő vizsgálati területének, szakterületenként hirdet vitát. Nincs általános ideológiai előfeltevésünk, hanem azt nézzük, hogy adott szektorban, adott ágazatban, adott gazdasági, szociális területen mi a megfelelő megoldás. Az európai gyakorlat az ismerős, persze magyar hagyományokat ismerve 2004-2005-ben.

Mály Kovács Krisztina: - Egy évvel ezelőtt beszéltem egy úrral, ő Lettországból jött. Ő volt az Európai Bírói Szövetség küldöttségének a vezetője. Ő azt mondta, hogy a magyar igazságszolgáltatás rendszere az Európában példamutató, sőt a világban is példamutató. Már nagyon sok ország átvette, még többen akarják átvenni. Azért jöttek ide, hogy megnézzék hogy hogyan is működik ez igazából. Amennyire én tudom, ez az új rendszer amit bevezettek, ez a régi rendszer modern változata. Mennyire lehet ezeket a régi dolgokat visszahozni?

Both Péter Ákos: - A példa jó, mert a jogrend és a jogkövetés az hagyományokra épül egy országban. Én is azt gondolom, hogy az a jó megoldás, bármelyik gazdaság szervezési területre gondolok, ahol a magyar hagyományokat ismerik azok akik reformot javasolnak.

Mály Kovács Krisztina: - Milyen mintapéldákat lehetne követni ami mondjuk 1945 előtt jól működött?

Both Péter Ákos: - Hagyományt át lehet emelni, főleg a jót. Van amit persze nem lehet átvenni, nem is szabad átvenni és hát nyilván vannak új feladatok, arra pedig új megoldást kell találni. Ilyennek tartom a demográfiai helyzetből adódó hatalmas gondokat, ország nyitottságából adódó gondokat és azt hogy ország csoport tagjaként Magyarországnak úgy kell minden intézményét megalkotni, hogy illeszkedjen az európai közösségbe, hiszen a határok ugyan megmaradtak, de ezek már többé nem gazdasági határok.


 

2004. 08. 04. | ATV | Más nap


Mv.: - Vendégem Pakucs János, a Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság ügyvezető elnöke. Jó reggelt kívánok.

Pakucs János elnök, Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság: - Jó reggelt kívánok.

Mv.: - Ez a társaság egy állásfoglalást adott ki a felgyorsult privatizációval kapcsolatban. Némi aggodalmakat fogalmaztak meg benne, ugyanakkor nem privatizációellenesek. Mi az, ami miatt aggódnak?

P. J.: - Aggódunk, elsősorban azért, mert a nemzeti vagyon folyamatosan csökken.

Mv.: - Eddig is csökkent.

P. J.: - Igen, de ennek van egy határa. Mi úgy gondoljuk, hogy a magyar nemzeti vagyon, részét képező vállalkozói vagyon szükséges privatizációja az elmúlt időszakban megtörtént, -úgy, ahogy – és ezen azért már túl vagyunk. A magyar gazdaság már egy piacgazdaság. Innentől kezdve a további privatizációnak nincs különösebb értelme. Mi azt nem tartjuk a privatizáció céljának, és nem tartjuk elfogadhatónak, hogy az eladásokkal a költségvetés hiányát pótolni lehessen.

Mv.: - Ez egy ebben az évben valóban egy aggályos dolog, de most itt erre van szükség. Máskor ugye az adósságnak a törlesztésére fordítottuk a privatizációs bevételeket. Ugyanakkor például a Bábolna Rt., ami lehet, hogy nemzeti vagyonnak is nevezhető, mint ahogy az is, de hát eddig leginkább emésztette a pénzt, sem mint hozta.

P. J.: - Igen, de nem azért, mert állami tulajdonban volt. Mi azt mondjuk, hogy az állami tulajdon nem törvényszerűen rosszabb, mint a magántulajdon.

Mv.: - Tehát lehet jól is működtetni.

P. J.: - Lehet jól is működtetni. Elsősorban a menedzsment összetételén múlik. Számos olyan multinacionális cég van, ahol nem is látni a tulajdonost, ismeretlenek a tulajdonosok. Ahol jó a menedzsment, jó a vezetés, a vállalatok jól működnek. Mi azt hisszük és erre nagyon sok példa volt Magyarországon is és van Nyugat-Európában is, hogy a nemzeti tulajdonban lévő, állami tulajdonban lévő vállalatok jól működnek akkor, ha nem politikai szempontok alapján választják ki a vezetőket, az igazgatóságokat, a felügyelő-bizottságokat, vezérigazgatókat, hanem szakmai szempontok alapján.

Mv.: - Azt hiszem, hogy a vezérigazgatók a lényegesek, mert ugye az igazgatóság, mint a tulajdonosi testület vagy a felügyelő-bizottság, azon nem annyira múlik a gazdálkodás, mint a menedzsmenten.

P. J.: - Én azért azt mondom, hogy ma már egy részvénytársaság jó működésének feltétele, hogy a vezérigazgató, az igazgatóság jól összhangban működjön egymással. Az igazgatóság a társaság operatív vezető szerve, mondja a társasági törvény. Nem véletlen. Havonta ülésezik egy normál társaságnál és az összes stratégiai kérdést az igazgatóság dönti el. A vezérigazgató pedig ezt végrehajtja. Előterjeszti, megvitatják és végrehajtja. Én azt mondom az igazgatóságnak is nagy szerepe van, a vezérigazgatónak is nagy szerepe van. Nagyon fontos, hogy a menedzsment felkészültsége, elhivatottsága, alkalmassága az jó legyen. Ez a döntő és nem a tulajdonos.

Mv.: - Világos. Itt ugye külön említik a Bábolnát, Mezőhegyest és Hollóházát, mint olyan kulturális értékeket, amelyeknek a megőrzése nagyon fontos lenne az ország számára. De attól még, hogy privatizálják, hiszen ezek mind olyan cégek, amelyek versenyhelyzetben dolgoznak egyébként a piacon, miért lenne veszélyben ez a kulturális örökség?

P. J.: - Én azt gondolom, hogy ezeknél a cégeknél és sorolhatnám, Zsolna, Herend. Számos olyan gyár van...

Mv.: - ...már privatizálva van.

P. J.: - Privatizálva van hála Istennek, magyar relációban, magyar magántulajdonban van.
Ezeknél olyan nemzeti kulturális értékek és hagyományok vannak, amelynek a fenntartása nemzeti feladat. Mezőhegyesen 175 éve alakult meg az a lótenyésztés, ahol különböző ritka fajták tenyésztésére került sor, olyan épületek épültek, olyan infrastruktúra épült ki ennek a működtetésére, ami egy önmagában is egy nemzeti érték. Ezeket meg kell tartani, nem lehet piaci értéken, nem lehet üzleti...

Mv.: - Ez igaz, de hogyha a privatizációs pályázatok feltételként kötik ki, hogy ezeket a nemzeti értékeket, kulturális örökségeket meg kell tartani, akkor nem hiszem, hogy ezzel probléma lehet.

P. J.: - Azt gondolom, hogy egyetlen olyan szerződést sem sikerült betartani, amit a privatizáció során kötöttek, hogy mit kell majd az új tulajdonosnak az elkövetkező években végeznie. A privatizáció megtörtént, a tulajdonos átveszi a tulajdont, elkezdi működtetni. Nincs olyan szerződés, amelyet be lehet vele tartatni. Erre jó példa volt a '90-es évek második felében az energia vállalatokkal kötött háttérszerződések. Ezeket sem lehetett betartani. A privatizáció megtörtént. Attól kezdve új tulajdonos dönt. Övé a hatalom, övé a birtok, azt csinál vele, amit akar. Én nem hiszem tehát, hogy Mezőhegyes esetében, vagy akár Bábolna esetében háttérszerződéssel biztosítani lehetne azt a kultúrát, ami Széchenyi óta kialakult és ami a magyar nemzet hatalmas értéke, de a világnak is, a világnak.

Mv.: - ...azt mondják, hogy le kéne állítani Hollóháza, Bábolna és Mezőhegyes privatizációját.

P. J.: - Mi azt mondjuk, hogy ezeknél a cégeknél ketté kell osztani ezeket a vállalatokat, intézményeket, amelynek van egy olyan része, amit piaci alapon működtetni kell és ennek meg kell találni a megfelelő működtetési formát, vagy állami tulajdonban vagy magántulajdonban és van egy olyan része, ami a nemzet értékéhez, kultúrához hozzátartozik. Ez pedig egy külön cég, külön közhasznú társaság, vagy bármilyen más formában működtetni kell. Mondjuk mint a Nemzeti Múzeumot, vagy a Szépművészeti Múzeumot. Ehhez hasonlóan ezeket az értékeket meg kéne tartani az államnak.
Mv.: - Én ezt értem, de mondjuk Bábolna esetében ez a kettő hogy választható? Mi lenne ottan a nemzeti érték, a kulturális érték, aminek mondjuk egy KHT kezelésében kellene lennie és mi az üzleti érték?

P. J.: - Van a lótenyésztés, ami a Bábolnának a hagyományos múltjából adódik. Ott is több mint 170 éve alapították és építették meg az épületeket és alakították ki ezt a tenyésztést. Ez maga egy kultúra. Ez egy érték. Ezt el lehet választani. Ettől független a mezőgazdasági termelés, állattenyésztés, ipari tevékenység leválasztható. Ezeket kell piaci alapon természetesen versenyhelyzetben működtetni. De én azt hiszem, még egyszer kihangsúlyozom, hogy nem biztos az, hogy a privatizáción ennek az útja, tehát egy állami tulajdonban lévő vállalatot nagyon jól lehet működtetni, ha. És megismétlem a szempontokat, ha a vezetők, a menedzsment arra alkalmas és ez nem tulajdonos kérdése.

Mv.: - Külön említik ugye a magyar kötődésű nagyvállalatokat. A MOL-t, a Richert, az OTP-t és hozzáteszik az MVM-et, ami egyelőre természetesen még nincs privatizálva. De ha lenne is, csakis olyan módon lenne privatizálva, mint ahogy egyébként a MOL, a Richter, vagy az OTP. Tehát tulajdonképpen abszolút magyar menedzsment vezeti, kiválóan, nagyon jó eredményekkel, de pénzügyi befektetők kezében van, tehát nincs szakmai befektető, aki rátette volna a kezét és a saját akaratát érvényesítené benne.

P. J.: - Ez egy veszélyes út. Amikor pénzügyi befektetők jönnek, akkor még marad a magyar menedzsment. Egy idő után azonban a pénzügyi befektető a vagyonát pénzzé szeretné tenni és akkor következik a szakmai befektető. Soha senki nem tudja meggátolni azt, ha egy pénzügyi befektető néhány éven belül eladja a vagyonát és egy egészen más koncepció, más szempontok érvényesüljenek.

Mv.: - Ez alapszabályban rögzített módon van. Tehát az, hogy valakinek 10 százaléka lehet, azt eladja, attól még nem változik az egésznek a működése.

P. J.: - Igen, ez egy darabig megy, de itt vannak például az említett vállalatok. Miért kell eladni ezek a vállalatokat ha ennyit érnek? a MOL, a Richter, a Szerencsejáték Rt...
Mv.: - Az most nincs napirenden a Szerencsejáték Rt.

P. J.: - Ezek jól működő vállalatok. Magyar menedzsment, magyar tulajdonban van, magyar állam számára termelik a hasznot és az eredményt. Mitől jobb az, hogyha ez egy más tulajdonban van? Csökken a magyar állam bevétele. Csökken a magyar állam hozadéka, a tőkejövedelme és ezt a jövedelmet egy más forrásból, mondjuk adóbevételekkel, vagy egyéb formában kell majd pótolni.


Mv.: - De a Szerencsejáték Rt. éppen hogy nincsen napirenden. A MOL-on már túlvagyunk. A Richteren szintén.

P. J.: - A MOL-ban ezért még 10 százalék tulajdon van és ha visszagondol a MOL-ra, talán emlékszik, 6500 forintért adtuk el amit elvesztettünk. Most már 8500 forint értéke van. Csupán a különbsége ennek a 10 százaléknak több, mint 20 milliárd forint volt amit elvesztettünk, mert elkapkodták. Tehát nemcsak arról van szó, hogy eladjuk, hanem az eladás előtt fel kell mérni a lehetőségeket. Kell végezni egy hatástanulmányt. Milyen fejlődés előtt áll a vállalat. Ha vártunk volna félévet 20 milliárddal nagyobb a bevétele lett volna az államnak.

Mv.: - Vártunk félévet, mert ugye először csak 5600-ért akarták megvenni, de annyiért nem adtuk.

P. J.: - 6500-ért meg eladtuk, de most, éppen tegnap volt, ha jól emlékszem, 8600 forinton a MOL.

Mv.: - Így igaz. Csúcson forgott tegnap. Pakucs János, köszönöm szépen, hogy a vendégem volt. Majd meglátjuk, hogy milyen foganatja lesz ennek az állásfoglalásnak.

P. J.: - Köszönöm szépen.


 

2004. 06. 28. | Kossuth Rádió


Mv.: - A globalizálódó világban lehet-e még értelmezni az önálló nemzetgazdaság fogalmát. Felmerül a kérdés, van-e még magyar gazdaság. Túl a gazdasági rendszerváltáson és jórészt túl a privatizáció folyamatán. Egy a közelmúltban megrendezett konferencia kapcsán amelynek témája az energetikai szektor volt vendégeinkkel az engergetika és a privatizáció viszonyáról lehetséges megoldásokról és szempontokról beszélgetünk.
Megnőtt a kockázata a munkavállalók bejelentése és járulékfizetése körüli szabálytalanságoknak. Az egységes munkaügyi adatbázis révén ugyanis nagyon hamar lelepleződik a visszaélés vagy a hanyagság. Hogyan használhatják a rendszert a munkaadók és a munkavállalók?
Özönlenek a megrendelések a hadiipari és a hadfelszereléseket gyártó cégekhez Amerikában. Végsősoron fellendüléshez vezet vagy kárt okoz az iraki háború az Egyesült Államok gazdaságának.
Ezek lesznek mai témáink. Az Önök hozzászólásait a 328-7304-es telefonszámon várjuk.

Vendégünk Bod Péter Ákos a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem új nevén a budapesti Corvinus Egyetem tanszékvezető professzora, volt Magyar Nemzeti Bank elnök és ipari miniszter és Hernádi Zsolt a MOL RT elnök, vezérigazgtója. A közelmúltban már egy alkalommal egy asztalnál ültek egy vitafórumon amelyet a Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság rendezett. Bod Péter Ákos a társaság elnöke. A Háttér című műsorban korábban már bemutattuk az egyesületet, de kérem a Pénz, piac, profit hallgatói számára foglalja össze, hogy miért hozták létre az egyesületet.

Bod Péter Ákos: - Szivesen szólok a társaságról melynek egyébként a honlapja megtekinthető a www.baros.org cím alatt. Org mert hiszen van más Baross Társaság is. Ez a társaság ugyanis nem Baross Gábor személyéről szól, hanem az Ő nevét használtuk arra, hogy a magyar gazdaságpolitikáról a a magyar nemzeti vagyonról a privatizációról szervezzünk egy klubot. Ez egy 100 főből álló társaság, baráti kör mondhatnám. A tagok többsége gazdasághoz kötődő ember, vállalkozó vagy vállalatvezető, egyetemi oktató, de van közöttünk művész is, sportoló is és olyas valakik jöttek ide akiknek fontos az, hogy van-e még magyar nemzetgazdaság mert ez vitakérdés, hogy a globalizáció korában amikor a nemzeti határok már igazából kezdenek eltünni, a gazdaság fogalma is megváltozott, minthogy nagyon nehéz német gazdságról beszélni, még nehezebb magyar gazdaságról. De azért mindnyájan érezzük, hogy mégiscsak van valami fajta magyar gazdaság. Nos ennek az ügyeit vizsgálja ez a társaság és az állásfoglalásai, vitái amelyek elég népszerűek azok ezeket a kérdéseket vizsgálják, járják körbe. Legutóbb az energia iparágról, az energetikai vállalatok privatizációjáról, hiszen ez lezárult, a maradék állami tulajdonról vitatkoztunk.

Mv.: - A társaságba tömörült tagok egyfajta gazdasági, gazdaságpolitikai irányzathoz, iskolához tartoznak?

Bod Péter Ákos: - A világnézetük, politikai nézetük elég sokféle, de az valóban közös, hogy fontos nekik az alapkérdés, a nemzeti gazdaságpártolás, tehát a nemzetgazdaság, a magyar gazdasághoz kötődő vállalkozókról van szó. Azt felsoroltam, hogy kik vannak benne. Érdekes, hogy kik nincsenek. Tehát nincsenek például a nagy gazdasági erővel rendelkező multinacionális cégek képviselői, hiszen neki nagyon sokfajta más fórumuk van. Van biztosan közöttünk aki ilyen cégnél dolgozik, de alapvetően a magyar középvállalatok vannak képviselve. Ha most végiggondolom az aktív tagokat. Aztán vannak volt miniszterek. Hát legutóbb legalább öt volt MVM vezérigazgató volt jelen a vitán tehát villamosművek trösztnek vagy vállalatnak a korábbi vezetői között, tehát vannak korábbi vezetők és mostani gyakorlók, de a közös gondolat, ha lehet azt mondani egyfajta gazdasági patriotizmus ez hozta össze ezt a kört. Ebből persze rögtön kiolvasható, hogy milyen témák foglalkoztatják ezt a kört és melyik az a témakör ami viszonylag távol áll a társaság működésétől.

Mv.: - Két fórumot tartottak a közelmúltban. Az egyik az önkormányzatok vagyongazdálkodásáról, a legutóbbi pedig az energetikai vagyongazdálkodásról szólt. Ez utóbbi alkalommal tartott vitaindító előadást Hernádi Zsolt MOL RT elnök, vezérigazgatója. Egyik fontos megállapítása az volt, hogy a MOL RT sehol sem tartana ha nem privatizálták volna.

Hernádi Zsolt: - A MOL RT bizonyára egy működő vállalat lenne kétségtelenül sokkal kevésbé hatékony, sokkal kevésbé fejlődőképes vállalat mint amekkora ma. Valószínűleg azt a szerepet amit ma a MOL betölt Közép-Európa legnagyobb vállalalata, legnagyobb önálló vállalata ezt a szerepet nem tudta volna ellátni. Ahogy nem tudta volna ellátni azt a szerepet sem, hogy konszolidálja Közép-Európa olajipari vállalatait a legnagyobb konszolidátor legyen. Gyakorlatilag a szlovákiai szerepvállalása, a horvátországi szerepvállalása, a romániai szerepvállalása mind-mind nagyon nehéz lett volna elképzelni is és végrehajtani is anélkül, hogy a privatizáció ne történt volna meg.

Mv.: - Az egyszerű állampolgár szemével nézve a MOL RT valahol már úgy a magasban lebeg és átláthatatlan, hogy voltaképpen magyar vállalat-e még.

Hernádi Zsolt: - Anélkül, hogy az ember jogi fejtegetésbe belemenjen, hogy egy részvénytársaságnak mennyire számít az, hogy ki a tulajdonosa mert hiszen vannak olyan országok ahol úgy is hívják őket, hogy névtelen társaságok mert nem tudjuk, hogy ki a tulajdonosa.Nem a személyeket testesíti meg a tulajdonos hanem a betett pénzüket testesíti meg az a papír ami a tulajdonjogukat igazolja.

Mv.: - Na jó, de mégis a közgyűlés hoz határozatokat.

Hernádi Zsolt: - De a közgyűlés előtt percekkel szinte, tehát MOL esetében 8 nappal korábban van egy zárást. Az előbb bárki bármikor eladhatja és megveheti a papírokat. Sokkal fontosabb, hogy milyen természetű ez a tulajdonos, sokkal fontosbb az, hogy a tulajdonos át akarja-e venni, van egy olyan tulajdonosi csoport amelyik át akarja venni a tulajdonlást, az irányítsát, be akarja integrálni a saját maga szervezetébe és utána Ő akarja irányítani máshonnan. Ma a MOL egy olyan tulajdonosi körrel rendelkezik amelyik ilyen szerepet nem tud és nem akar felvállalni, azaz a MOL minden egyes döntése itt születik Budapesten. Minden egyes döntése azt az érdekcsoportot képviseli amit úgy hívunk, hogy részvényesek, de ezért a társadalomért tartozik felelősséggel ami mi úgy hívunk, hogy Közép-Európa.

Mv.: - A MOL tulajdonosi strukturájában található egy tétel, külföldi intézményi befektetők címszó alatt. 50 százalék. Ha már csak 1 százalék, ha az egyik tulajdonost a többiek közül valamilyen döntésre ráveszi meghatározó lehet a szavazatokat illetően. És ugyanakkor ez a név mondja a legkevesebbet, hogy kik állnak mögötte.

Hernádi Zsolt: - Ez a név nekünk nagyon sokat mond. Ők azok akik a pénzüket azért tették be a vállalatba mert növekedést látnak benne és pusztán a pénzügyi növekedésért fektettek be.

Mv.: - Ennél részletesebb információ az egyszerű érdeklődő számára nem hozzáférhető?

Hernádi Zsolt: - A részvénykönyv zárásakor maga a részvénykönyv adataira rá lehet kérdezni azok akik részvényesek, erre rákérdezhetnek. Általában egyébként a részvényesek a részvénykönyvbe nem mindíg jegyzik be magukat. Részvénykönyv ahhoz kell, hogy a részvényesi jogaikat tudják gyakorolni, hiszen az alaján lehet Őket beazonosítani.

Mv.: - A magyar államnak 12 százaléka maradt a MOL-ban, tehát magyar vállalat ez még?

Hernádi Zsolt: - Hát semmiképpen nem attól lesz magyar vállalat, hogy a magyar állam tulajdona-e vagy nem ő tulajdonolja, hogy hány százaléka van a magyar államnak. Nincs más definíció a tőkepiacon mint az, hogy hol születik a döntés. Na haragudjon megkérdezem, hogy magyar vállalat-e az amelyiknek a tulajdonosa egy ofshore cég amit egyébként egy magyar ember képvisel. De az ofshore cég az valahol Cipruson vagy Máltán a vagy a jó isten tudja hol van bejegyezve.

Mv.: - A MOL tulajdonosai között nincs ofshore cég ezek szerint.

Hernádi Zsolt: - Biztos, hogy van ofshore cég, hiszen a legnagyobb amerikai befektetési alapok is ofshore formában működnek. Az ofshore az egy jogtechnikai kérdés. Az egy pénzügyi, jogtechnikai kérdés, hogy valaki ofshoret választ, az egy nevezhetnénk úgy is, hogy adóoptimalizálás, hiszen egy hihetetlenül elegáns szó. Az ofshore nem rosszat takar, az ofshore az egy technika.

Mv.: - De hát bizonyos történések miatt most az ofshore nem éppen a legpozitívabb szónak tünik.

Hernádi Zsolt: - A probléma ott szokott lenni és amik miatt ofshoroznak az emberek tehát ami miatt ez egy pejoratív értelmet kapott, amikor az ofshoret pénmosásra, pénzkimenekítésre, a tulajdonosoknak, a végső tulajdonosoknak az elfedésére használják. De ez egy teljesen más technika, ez már a bűnüldöző hatóságok hatáskörébe tartozó technika. Az elmúlt években nagyon megszigorodtak a szabályok. Magát valaminek tekintő, magára valamit adó vállalat csak akkor köt üzletet ofshore céggel, csak akkor lép jogi kapcsolatba, ofshore céggel, ha megállapítható, hogy ki a végső tulajdonos. Az nem lehet, hogy egy ofshorenak egy másik ofshore a tulajdonosa, annak egy harmadik ofshore és a végén eltünik valahol két nem létező vagy létező, de pusztán jogilag létező személy között a pénz. Meg kell találni, hogy ki a végső tulajdonosa, ki az aki a nevét adja az ofhore mögé

Mv.: - Térjünk vissza a magyar állami tulajdonhányadhoz ami most mindössze 12 százalék. Végeredményben a magyar állam a közgyűlésen keresztül állami érdekeket, magyar állami érdekeket már nem tud érvényesíteni mert ahhoz kicsi a tulajdonhányada. Ez a bizonyos aranyrészvény ami ugye úgy tudom, hogy a privatizáció idején a magyar államhoz került a MOL-t illetően is, ezt pedig kérdéses, hogy mennyi jogot biztosít, hiszen nem egészen konform az Európai Uniós joggal, tehát ilyen értelemben a magyar államnak a mozgástere a MOL-t illetően lényegsen leszűkült.

Hernádi Zsolt: - Az államnak pontosan annyi érdeke lehet egy társasággal szemben amennyi részvényt birtokol benne. Amit nem tehetne meg és én tudom, hogy persze sok esetben ez csak egy szertném ha így lenne kategóriában tartozó elv, amit nem tehet meg, hogy olyan döntésekre kényszerítse a vállalatot ami a többi részvényesnek rossz. Tehát nem teheti meg azt hogy példáulárszabályozást hatjok végre a vállalattal tulajdonosként mert van mellette egy másik részvényes akinek a zsebéből ugyanakkor kiveszem a pénzt. Ezt megteheti mint szabályozó hatóság, nem teheti meg mint tulajdonos.

Bod Péter Ákos: - Valóban, hogy az állam tulajdonos és résztulajdonos akkor tulajdonosként csak annyi beleszólása van mint amennyi a részaránya. Az államnak persze vannak sokkal tágabb befolyásolási lehetőségei. Lehet regulátor, azaz szabályzó az állam. Tehát hozhat törvényeket, szabályozásokat, amelyek formálják a vállaltoknak a működését és akkor most már ahhoz nem kell igazából nagy tulajdonosi hányad, sőt hát amikor én gazdasági miniszter voltam akkor még ütközött is az ember fejében néha, hogy most utasítsam a vállalatot, hogy valamit végrehajtson, kérjem a vállalatvezetést vagy pedig hozzunk egy szabályt. Van egy teória, hogy a gazdaság az a saját érdekeit jól tudja képviselni, de azért lássuk be, hogy a társadalmi szabályozás nélkül nem tartható fenn a gazdaság mert ugyanis szétesnének azok a kötelékek amelyek összetartják a társadalmat. égyhogy mindenhol van szabályozás és ezért nagyon lényeges pont a magyar államnak vagy mondjuk a cseh államnak, a francia államnak a nemzeti szabályozása valóban átalakul gyökeresen és az én egyetértésem odáig mindenképpen terjed, hogy egy olyan cégnél amelyik versenyben áll a világpiacon meg kell adni azt a lehetőséget, hogy versenyvállalatként működjön, de és akkor itt jönnek azok a kérdések amelyek a mi vitánkon is élesen feljöttek, nevezetesen, van-e az államnak más feladata például az energetikában mint az, hogy a vállalatai nyereségesek legyenek. Az, hogy természetesen vannak. Hát itt van maga az ellátás, a biztonság, ellátásbiztonsága. E cég is persze igyekszik az ellátásbiztonságot szolgálni, de azért teljesen világos, hogy vannak olyan biztonsági szintek amelyek költségesek és akkor fölmerül a kérdés, hogy maga egy vállalat tartani annyi készletet, mennyi megszakítást visel el egy üzlet. Az elektromos áram hálózatban botrány, hogy ha leáll az áram. Egy cipőgyárnál péládul, hogy ha mondjuk két napig nincsen barna cipő, hát tudomásulvesszük vagy visszajön a vevő. Van egy másik szempont, külső környezeti hatásnak. Ilyen a környezetvédelem. Előállítunk egy terméket és a termékkel együtt a füst is megy a levegőbe. Előállítunk valami szolgáltatást, árúszállítást, de közben kopnak az utak, elhalnak a fák. Tehát be kell-e számítani azt a kárt ami keletkezik a környezetben, a társadalomban, és ami nem jelenik meg a vállalatoknak a profit elszámolásában. Tehát semmi kifogással a közgazdásznak és a társadalmi elemzőnek ha egy vállalat a nyereségre törekszik. A Zsolt barátomat ezért fizetik alapvetően, hogy ezt a nyereséget produkálja, csak ugye itt az állami beavatkozásnál, szerepvállalásnál sokkal szélesebb spektrumról van szó és mindíg az az izgalmas kérdés, hogyan lehet ezeket az egyéb érdeket úgy érvényesíteni, hogy a vállalat működőképes legyen, de azért a társadalom egyéb szektora és szegmensei is az érdeküket elérjék.

Hernádi Zsolt: - Egy biztos, az államnak, hogy ha nézem a funkcióit akkor ebből a szempontból másodlagos.x Van olyan helyzet is amikor az állam nem képes működtetni és ezért adja oda, ezért adja el az eszközöket. Láttunk már erre eseteket Magyarországon is és láttunk már eseteket más országokban is. Amikor azt mondja, hogy jöjjön be valaki aki ért hozzá és működtesse ezeket az eszközöket, vegye át az irányítási felelősséget a vállalatirányítási felelősséget tőlem és vegy át azt a felelősséget is, hogy ha csődbemegy akkor tegye rendbe. Emlékezzünk a bankszektornak a kérdésére. Én emlékszem arra, hogy 1989-ben leállították a bankszektornak a privatizációját pontosan arra való hivatkozással, hogy amíg a társadalom fejlődik amíg az átalakuló gazdaság át nem alakul addig szükség van az állami beavatkozás eszközére és addig szükség van az állami tulajdonlásra ezeknél a bankoknál. És aztán 1992-93-ban a társadalomnak szembe kellett azzal nézni, hogy ez nagyon sokba került. Ez döntés sokkal többe került mint amennyi hasznot hozott az, hogy állami kézben állami tulajdonban maradtak ezek a bankok. Ennek a konszolidációnak az értéke akkori árakon számolva összességében mintegy 500 milliárd forintba került a társadalomnak. Tehát én azt mondom, hogy el lehet érni ezeket az eszközöket. A fontos az, hogy amikor arról döntök, hogy olyan eszközöket privatizálok mint amilyen például az energetika, mint például olyan eszközök amiknek a hozzáférése korlátozott amiket nem lehet reprodukálni, akkor előtte létre kell hozni azt a szabályozói környezetet ami regulálja szabályozza azt, hogy mindenki számára hogyan lehet hozzáférni és regulálja azt, hogy a szolgáltatásokat azok akik végzik a szolgáltatást, akik működtetik milyen áron bocsássa rendelkezésre mások számára. Ha előbb történik a privatizáció és utána kezdünk el szabályozni akkor abból lehetnek problémák.

Bod Péter Ákos: -


 

2004. 06. 24. | Heti Válasz


Stratégia tulajdon nélkül

Energiavita a Baross Társaságban

Állami tulajdonlás nélkül is lehet állami stratégiát érvényesíteni az energiaszektorban - állította Hatvani György, az ipari és kereskedelmi tárca helyettes államtitkára a Baross Gábor Társaság június 15-i tanácskozásán. A budai szakfórumon Varga Mihály volt pénzügyminiszter, a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség országgyűlési képviselője ezzel ellentétben úgy vélekedett: egyáltalán nem mindegy, ki a tulajdonos egy-egy nagyvállalatnál.

A vitában Hatvani György úgy érvelt, hogy tulajdonsemleges szabályozást kell kialakítani, és ezután gyakorlatilag mindegy, hogy az állam tartja-e tulajdonában a stratégiailag fontos ipari létesítményt, vagy azt külföldi tulajdonba adja. Azt hangsúlyozta, hogy az energetika kétségtelenül stratégiai iparág, és a bajt az okozhatja, ha erről nem stratégiai, hanem taktikai döntés születik. A rögtönzések kárt okozhatnak - fogalmazott. Szerinte az ellátásbiztonságot kell az államnak szavatolnia. Hernádi Zsolt, a Mol Rt. elnöke kijelentette: a tulajdon másodlagos. Az államnak a politikai vezetést kell ellátnia, és a szabályozási funkciót betöltenie. A tulajdonlásban arra kell ügyelni, hogy az első kettővel összhangban legyen. Szerinte kulcskérdés, hogy a szabályozás "generális" legyen, azaz mindenkire egyformán vonatkozzon. Varga Mihály, a Fidesz szakpolitikusa német példán, a Ruhr-vidék egykori válságának kezelésén keresztül mutatott rá, hogy az államnak igenis tulajdonosként is be kell avatkoznia a gazdasági folyamatokba. Sokszor ugyanis éppen a piaci folyamatokban üt vissza, ha szűklátókörűen a piacra hivatkozva próbálnak érvényesíteni érdekeket. "Nézzük meg a négy évvel ezelőtti állami cégek listáját, és nézzük meg, kik vannak ma az igazgatóságokban a korábbiakkal szemben, és akkor megláthatjuk, számít-e, kik a tulajdonosok" - mondta. A szakközönség figyelmébe ajánlotta azt is, hogy a külföldi kézbe került cégek mely médiumokban hirdetnek, s melyekben nem.


 

2004. 06. 17. | Duna TV | Indul a nap


Mv.: - A Baross Gábor Társaság keddi soros vitaestjén az energetikai vagyon-gazdálkodásról polemizáltak neves előadók illetve a tagság. A nemzetgazdaság illetve a nemzeti vagyon megőrzése iránt felelősséget érzők a vitaesten elhangzottak alapján alakítják majd ki a társaság hivatalos álláspontját az energetikával mint stratégiai ágazattal összefüggésben.

T.: - A teltházas vitaesten elsősorban az energiapolitikával összefüggő vélemények ütköztek. Szóba került a szektor további lehetséges privatizációja, az állami szerepvállalás szükségszerű átstruktúrálása, a fogyasztói érdekek messzemenő figyelembe vétele. Az energetika stratégiai céljai így az ellátás biztonsága, a gazdaságosság, a környezetvédelem nem csupán az állami tulajdon fenntartásával teljesíthetők, hangsúlyozta Hatvani György a gazdasági és közlekedési minisztérium helyettes államtitkára vitaindítójában.

Hatvani György: - Az a szabályozó rendszer amely ma az energetikában érvényes és amely érvényes lesz a jövőben is, hiszen ez a szabályozó rendszer ma az Uniós irányelveken alapul. Az tökéletesen tulajdonsemleges. Tehát nem lehet olyan szabályozást alkotni amely másként kezeli az állami tulajdonú cégeket mint a magántulajdonú cégeket.

T.: - Hernádi Zsolt a MOL Rt. elnöke saját társaságuk példáján keresztül bizonyította, az energiaszektor stabilitásához, hatékonyságának fenntartásához elsősorban politikai konszenzusra lenne szükség, mely egységes nemzeti energetikai stratégiában ölthetne testet.

Hernádi Zsolt: - Ugye egy konszenzusnak két vállfaja van. Az egyik az amikor hatalmas kirakat előtt megállapodunk, kezet fogunk, aláírjuk az egyezményt, belemosolygunk a kamerába és azt mondjuk hogy konszenzus van mögöttünk. Ez az üzleti életben viszonylag megszokott, ezt úgy hívjuk hogy szerződéskötés. Politikában azért ez ritkább. Ugyanakkor ebben a hozzászólásban az is elhangzott, hogy van egy másfajta politikai konszenzus, egy csendes konszenzus amikor bármelyik kormány is legyen akutális esetben hatalmon, fölveszi magának azt a feladatot és azt a bátorságot hogy úgy dönti el az adott esetben energiapolitikai kérdéseket, úgy dönti el vagy úgy terjeszti a parlament elé és kéri a parlament döntését, hogy figyelembe veszi a kimondott vagy ki nem mondott ellenzéki véleményeket és önmagának azt mondja hogy én magamnak alkottam egy konszenzust mert ez lesz annak a biztosítéka hogy négy év múlva nem fogják megváltoztatni.

T.: - Varga Mihály az országgyűlés költségvetési bizottságának Fideszes elnöke vitatkozott azzal az állítással hogy a szabályozó rendszer segítségével tulajdon nélkül is érvényesítheti céljait az állam. Az energetika sajátságos helyzetben van, itt nem lehet csakis a piaci logika szerint mérlegelni, mutatott rá a korábbi pénzügyminiszter.

Varga Mihály: - Hát azt hiszem hogy itt mérlegelni kell a szempontok között hiszen itt a mai ülésen vita alapvetően köztem és mondjuk a MOL vezetője között abban alakult ki hogy ő pusztán a gazdasági racionalitás alapján mérlegelt egy-egy döntésnek a követkeményét vagy mérlegelte, én pedig mint gazdaságpolitikus arra is vagyok késztetve hogy ne csak a gazdasági szempontokat mérlegeljen hanem ennek a társadalmi hatásait is. Tehát már egy döntésnek a gazdasági költsége és megint más a társadalmi költsége.

T.: - Hogy a hosszútávú nemzeti energiastratégia melynek kidolgozásához már hozzákezdett a szakma, miként befolyásolja majd az árképzést, lefordítva csökken-e vagy emelkedik az energiahordozók ára, arról egyelőre megoszlottak a vélemények. Más és mást látnak a számok mögött a politikusok, a piaci viszonyoktól lesz függővé az üzletember.

Hernádi Zsolt: - A piac kinyílt, nyilvánvalóan van a piacnak egy olyan szabályozó szerepe, ugyanakkor az államnak itt is van egy fogyasztóvédelmi szerepe és ez a fogyasztóvédelem működik, az államnak mint versenyfelügyeletek figyelnie kell arra hogy ne alakuljanak ki olyan koglomerátumok, ne alakuljanak ki olyan szövetségek, amik az árat tartósan el tudják téríteni. Az indokolt vagy a piacon összemérheto áraktól, ez egy összemérhető tevékenység, lehet látni hogy magának a MOL-nak az önköltségi ára, vagy nem is az önköltségi ára, hanem a MOL-nak a piacra juttatási ára ha az adórészeket nem vesszük és ezért beszélek piaci árról, ezzel az árral abszolút összemérhető, a környező országok áraival, bizonyos esetekben lényegesen kedvezőbbek is mint a környező országok. Ehhez tartozik egy adótartalom ami egy politikai döntés minden esetben.

Hatvani György: - Köztudott dolog hogy Magyarország energiahordozóban szegény ország. A magyar energiaszükségleteknek több mint 70 százalékát ma már importból szedjük be, szerezzük be és ez az arány nem nagyon fog javulni az elkövetkezendő évtizedben vagy évtizedekben sem. Ennek következtében tehát a világpiaci áringadozás ami az olaj és az olajszármazékok illetőleg a gázterületén van, óhatatlanul begyuruzik a magyar piacra és a magyar fogyasztókhoz is.

Varga Mihály: - Az energiaárkérdés egy olyan kérdés ami mindenkit érint, hiszen mindenki fűt, főz, használ energiát ebben az országban, ebből a szempontból tehát ez egy nagyon érzékeny kérdés. Talán azok az ígéretek amelyek arra vonatkoztak és amelyeket az emberek komolyan vettek hogy itt a következő időszakban nem lesz semmiféle energiaáremelés, ezeket azért egy ellenzéknek illik számonkérnie. Én azt gondolom hogy két része van ennek a dolognak, nagyon remélem azért hogy ez a vita is hozzárjárul ahhoz hogy a'93-as nemzetstratégiai koncepció az megújuljon és 10 év után legyen az országnak egy olyan stratégiája amit aztán következő 10 évben használhat majd.


 

2004. 06. 17. | Magyar Hírlap 11. oldal


Állami szerepvállalás az energetikában

Szakmai és politikai konszenzusra van szükség egy hosszú távú nemzeti energiagazdálkodási terv kidolgozásához hangzott el a Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság keddi vitaestjén. A rendezvény résztvevői azt járták körül, hogy szükség van-e állami szerepvállalásra az energetikában. A meghívott előadók, Hatvani György, a gazdasági tárca helyettes államtitkára, Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója és Varga Mihály expénzügyminiszter véleménye megoszlott a kérdésben. Míg a szakemberek közül többen úgy találták, az állam mint tulajdonos is jelen kell, hogy legyen az energiaiparban, a lakossági ellátás biztonsága érdekében,addig Hernádiszerint az állam általában rossz tulajdonos, és inkább a szabályozásban kell szerepet vállalnia.


 

2004. 06. 16. | Hír tv | Gazdasági híradó


Műsorvezető: Serfőző Krisztina

- Mv.: Magyarországon egy dollárnyi GDP előállításához kétszer annyi energia szükséges, mint a 15-ök Európájában. Ez pedig olyan komoly hatékonysági probléma, amely versenyhátrányt okozhat. Az energetikai vagyongazdálkodásról rendezett fórum előadói nehezményezték, hogy az államnak nincs kiforrott energiatakarékossági programja.

- R.: Az energiapiacon az ellátás biztonsága nemcsak az állami tulajdon fenntartása mellett garantálható, hangsúlyozta Hatvani György. A gazdasági tárca helyettes államtitkára szerint a gazdaságosság javításának kifejezetten jó eszköze lehet a privatizáció. Hatvani úgy látja, az energiapiacon ma már csak állami tulajdon maradékról beszélhetünk. Azt azonban hangsúlyozta, a Paksi Atomerőmű Rt. nem tartozhat a privatizálandó körbe.

- Hatvani György energetikáért felelős helyettes államtitkár, Gazdasági és Közlekedési Minisztérium: Én úgy gondolom, hogy egy piac valójában akkor működik jól, és a szabályzórendszer, ugye, amelyik a piacműködését szabályozza, akkor képezi le adekvátan a viszonyokat, ha tulajdonsemleges. Tehát véleményem szerint nem lehetnek külön szabályzók állami tulajdonú és külön szabályzók nem állami tulajdonú piaci szereplőkre.

- R.: Hernádi Zsolt szerint másodlagos, hogy milyen tulajdonban vannak az energetikai cégek. Azt azonban nehezményezte, hogy az államnak nincs világos energetikai stratégiája, illetve hosszútávú energiatakarékossági programja.

- Hernádi Zsolt elnök-vezérigazgató, MOL Rt.: Magyarország praktikusan minden energiahordozóból importra szorul, méghozzá nagy mennyiségű importra szorul. Nem mindegy, hogy milyen energiafelhasználás, nem mindegy, hogy milyen energia nyersanyag, energiahozdozó felhasználás alakul ki Magyarországon, merre toljuk a foygasztást, milyen irányba próbáljuk a fogyasztókat orientálni. Azt akarjuk, hogy még több földgázt fogyasszanak, vagy azt akarjuk, hogy alternatív tüzelőanyagokat fogyasszanak.

- R.: Varga Mihály, a Fidesz gazdasági kabinetének elnöke nem értett egyet Hatvani György azon állításával, miszerint a szabályozórendszer segítségével tulajdon nélkül is érvényesítheti céljait az állam. A korábbi pénzügyminiszter úgy látja, az energetika egy olyan sajátságos terület, ahol nem lehet csakis piaci logika szerint mérlegelni.


 

2004. 06. 16. | MTV1 | Hírmagazin


T.A.: - Hatékonyabban működhetnek az energetikai vállalatok, ha privatizálják, őket, hangzott el a Baross Gábor Társaság ülésén. A résztvevők szerint az ellátás biztonsága a gazdaságos működés, vagy a környezetvédelem előtérbe helyezése a magántulajdonosok által is teljesíthető elvárás.

R.: - Az energia szektorban alig maradt privatizálható tulajdon. Az állam általában rossz tulajdonos, hangzott el a Baross Gábor Társaságban. Az energetikai ellátás a gazdaságosság, a környezetvédelem, nem csupán az állami tulajdon fenntartásával teljesíthető. A részben állami tulajdonban lévő MOL Rt. vezérigazgatója úgy véli, a privatizáció javíthatja a hatékonyságot.

Hernádi Zsolt elnök-vezérigazgató, MOL Rt.: - A világon bebizonyították nagyon sok helyen működnek állami tulajdonban vállalatok, nagyon sok helyen működnek nem állami tulajdonban vállalatok. Tartósan általában a nem állami tulajdonú vállalatok hatékonyabb működést tudnak kibocsátani, de ez minden esetben egy másodlagos kérdés.

R.: - Ha egy társaság több, mint 25 százalékban állami tulajdonban van, a menedzsment már nem tudja megfelelően érvényesíteni érdekeiket, vélik a befektetők.


 

2004. 05. 05. | MTV | Híradó


Hegedűs Judit: - Meg kellene állítani az önkormányzatok vagyon felélését, mert előbb-utóbb nem lesz mit értékesíteni, hangzott el a Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság tanácskozásán. A résztvevők szerint itt lenne az ideje, hogy rendezzék az önkormányzatok finanszírozását.

Riporter: - Az önkormányzatok pénzügyi helyzetük romlása miatt rá vannak kényszerítve arra, hogy folyamatosan értékesítsék vagyunuk egy részét. Ennek egyik oka pl., hogy ebben az évben összesen több mint 100 milliárd Ft-tal kevesebb összeg jut a központi költségvetésből az önkormányzatoknak. A SZJA helyben maradó hányada Bp-en 1990. óta 100%-ról 5%-ra csökkent és a költségvetés tervezésekor a polgármesterek szerint nem veszik figyelembe a kerületek eltérő adottságait és nem alkalmazzák a forrás megosztás elvét sem.

Gegesy Ferenc, IX. kerületi polgármester: - 90-ben a Ferencvárosi Önkormányzat 500 milliós támogatást kapott az államtól. Ez folyamatosan, hát kisebb hullámzásokkal, de lényegében folyamatosan csökkent és 2002-ben már mi támogattuk 110 millióval a magyar államot.

Riporter: - A kötelezően ellátandó feladatok pl. az oktatás, vagy az egészségügy állami finanszírozása sem megfelelő. Az önkormányzatok ugyanis az állam helyett végeznek bizonyos feladatokat, de ezekre a költségvetés csak minimális fedezetet nyújt.

Tarlós István, III. kerületi polgármester: - Az önkormányzatok ma rákényszerülnek a vagyonfelélésre. Az a pénzelosztási rendszer, amit ma az állam alkalmaz, az hosszútávon, de nyilván középtávon is tarthatatlan.

Riporter: - A polgármesterek úgy látják az önkormányzati vagyonfelélés nem más mint kényszer. Szerintük azonban ezt a folyamatot meg kellene állítani, mert az eladható vagyon egyszer elfogy.


 

2004. 02. 19. | HírTV


Mv.: - Az európai állampolgárság jogokat ad, ám meg kell őriznünk kulturális és gazdasági identitásunkat - állítja a Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság.

R.: - Ma már a magántulajdon túlnyomó többségben van gazdaságunkban, ezért sem gazdasági, sem politikai okok nem indokolják a további erőltetett magánosítást. A még nemzeti vagyon részét képező vagyontárgyak, vállalkozások esetleges további értékesítése esetében, mint például a Bábolna vagy Herend, a kormányzatnak ügyelnie kell arra, hogy a közhasznú tevékenységeket és a nemzeti kulturális örökségének részét képező tárgyi és szellemi értékeket a nemzeti tulajdonban történő megőrzés céljából az üzleti tevékenységektől leválasszák.

Bod Péter Ákos egyetemi tanár, Baross Gábor Gazdaságpártoló Társaság alapító: - Ennek a társulatnak, társaságnak, mint civil szervezetnek az az igazi nagy feladata, hogy megfogalmazza most, amikor európai nemzet vá..., lesz Magyarországból van-e még tere a nemzetgazdaságnak, a hungarikumok védelmének, általában a magyar gazdaságnak. Hiszen határok megszűnnek, a vámhatárok, kereskedelmi határok megszűnnek és nem is lehet megkülönböztetni jogilag majd a magyar céget a nem magyar cégtől. Ugyanakkor mindannyian tudjuk, hogy Magyarországon vannak magyar vállalkozások, vannak olyan sajátos magyar értékek, amiket más nem nagyon fog képviselni, mint a magyar civil társadalom. Azt elmondhatom örömmel, hogy a kormányzati döntéshozók is eljönnek a rendezvényeinkre, mert komolyan veszik azt, hogy egy jelentos civil szervezet fórumot teremthet olyan kérdésekre, amelyek mindannyiunkat foglalkoztatnak és amelyekkel szembe kell nézni a kormányzatnak.

R.: - Bod Péter hozzátette: a nemzetközi példák áttekintése, óvatosságra int, ezért a közlekedés, az energetika, az egészségügy esetleges privatizációját csak a demográfiai, a szociális és a regionális szempontok alapos átgondolásával, hatásvizsgálatok elkészítése és kiértékelése után lehet kezdeményezni. A rögtönzések és ötletszerű megoldások nagy veszélyt rejtenek magukban.


 

2004. 02. 05. | MTI


A Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság közleménye

Budapest, 2004. február 5. (OS) - Az Országos Sajtószolgálat az alábbi közlemény kiadására kapott felkérést:

Állásfoglalás a magyar vállalkozói és állami tulajdont érintő döntésekről

A Baross Gábor Társaság 2004. februári vitaestjére meghívta dr. Mészáros Tamást, az ÁPV Rt. elnökét, dr. Székely Péter a Transelektro elnökét, a magyar tulajdonú cégek vezetoibol alakult klub elnökét, és a jelenlegi ellenzék gazdasági munkacsoportjának vezetőjét, dr. Fónagy Jánost.

A társaság jelen lévő, a magyar gazdaságért felelősséget érző, és a gazdaságban, valamint a szellemi életben jelentős szerepet játszó 70 tagja, a meghívott vendégeket meghallgatva megvitatta a magyar tulajdonban levő vállalkozások fejlodési esélyeit és a kormányzat privatizációs elképzeléseit. A vita alapján a társaság következo állásfoglalást fogalmazta meg.

Ma már a magántulajdon túlnyomó többségben van gazdaságunkban, ezért sem gazdasági, sem politikai okok nem indokolják a további erőltetett magánosítást. Az állami költségvetés aktuális állapota nem lehet ok az átgondolatlan privatizációra. A még nemzeti vagyon részét képző vagyontárgyak, vállalkozások esetleges további értékesítését, mindig meg kell előznie a konkrét indokok, a körülmények és a társadalmi hatások együttes mérlegelésének.

A nagy múltú ágazatokban (Bábolna, Herend, Mezohegyes stb.) az állami tulajdon esetleges eladásánál a kormányzatnak ügyelnie kell arra, hogy a közhasznú tevékenységeket és a nemzet kulturális örökségének részét képező tárgyi és szellemi értékeket, a nemzeti tulajdonban történő megőrzés céljából az üzleti tevékenységektol leválasszák.

Az önkormányzatoknál a pénzügyi viszonyok romlása miatt tömegesen értékesítik a - volumenében az állami vagyonnal összemérhető - közvagyon részeit, igen gyakran kétséges szakmai szinten, elégtelen politikai nyilvánosság és ellenőrzés mellett. Az indokolatlan vagyonfelélés mindannyiunk kárára van, és ugyanúgy elfogadhatatlan, mintha az a kormányzati körben történne. Az önkormányzatok gazdálkodását ebbol a szempontból is figyelemmel kell kísérni.

A mai gazdaságpolitikai útkeresés idején érdemes tudatosítani, hogy az állam káros következmények nélkül, nem térhet ki a kellő minoségű - sok esetben állampolgári jogon is járó - közszolgáltatások felelőssége alól. A sikeres európai nemzetek példái bizonyítják, hogy a jól szervezett és menedzselt infrastrukturális szolgáltatások a nemzetgazdaságot és az egész társadalmat hatékonyan szolgálják. A nemzetközi példák áttekintése óvatosságra int, ezért a közlekedés, az energetika, az egészségügy esetleges privatizációját csak a demográfiai, a szociális és a regionális szempontok alapos átgondolásával, hatásvizsgálatok elkészítése és kiértékelése után lehet kezdeményezni. A rögtönzések és ötletszerű megoldások nagy veszélyt rejtenek magukban.

Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a hazai tulajdonban lévő vállalkozások a külföldi tulajdonú cégeknél rendszerint nagyobb arányban foglalkoztatnak hazai beszállítókat, valamint vesznek igénybe magyar szellemi erőforrásokat, és sokszor meghatározóak a helyi közösségeink, kulturális értékeink megőrzésében. A magyar tulajdonú vállalkozások a foglalkoztatás stabilizálása mellett nyereségüket is döntően országon belül fektetik be. Különösen fontos a magyar kötődésű regionális multik (Mol, Richter, OTP stb.) esetében mérlegelni a közép- és hosszú távú gazdaságpolitikai ( kutatás - fejlesztés , kultúra stb.) hatásokat.

Az állami vállalkozásfejlesztés terén a nemzeti érdekeket képviselni és érvényesíteni kell, tanulva az Európai Uniót alkotó és az oda igyekvő nemzetekről, amelyek saját érdekeik védelmében nálunk jobban alkalmazzák a gazdasági patriotizmus különféle eszközeit.

Bod Péter Ákos, elnök
Pakucs János, ügyvezető elnök
Závodszky Péter, társelnök
Halzl József, társelnök
Papanek Gábor, társelnök


 

2004. 02. 04. | MTV 1 | Körzeti híradó


Mv.: - A nemzeti tulajdonban lévő vállalatok talpon maradását segíti a jövőben a most megalakult Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság. A nyolcvanegy gazdasági szakember által alapított szervezet a piaci helytállásban is segédkezne ezeknek a cégeknek.

R.: - A társaság elsődleges célja, hogy szakmai vitákat szervezzen a nemzetgazdaság működéséről, és a magyar tulajdonú vállalatok talpon maradásáról.

Bod Péter Ákos elnök, Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság: - A rendeltetésünk az, hogy mint civil szervezet, vitát szervezzünk, gondolatokat ébresszünk, gondolatoknak helyet adjunk, vezetőket, hivatalba levőket meghívjunk, és szembesítsük azzal, hogy máshol mi a tapasztalat, mi a magyara tapasztalat, mondjuk, a privatizáció kapcsán, hiszen még maradt mit privatizálni, lehet-e védeni a magyar tulajdonú vállalatokat.

R.: - A legnagyobb versenyre természetesen a nemzeti tulajdonú vállalatok akkor számíthatnak, amikor Magyarország májusban teljes körű tagja lesz az uniónak. A társaság a csatlakozás utáni kihívásokra is megpróbálja felkészíteni a magyar cégeket.

Fónagy János, a Fidesz-MKDSZ gazdasági munkacsoportjának vezetője: - A társaság igen sokat tud abban segíteni, hogy a gazdasági, kulturális élet minden területéről tagjainak szakmai felkészültsége és gyakorlati tapasztalata alapján olyan gazdaságpártoló szemléletet tudjunk elfogadtatni, és ezt az utóbbit nagyon fontosnak tartom, amely az uniós csatlakozás után is alkalmas lesz arra, hogy mindazokat a maradandó nemzeti értékeket a közelebbi és távolabbi jövő számára meg tudjuk őrizni.

R.: - A társaság tagjai bíznak abban, hogy munkájukkal valódi segítséget tudnak nyújtani a hazai vállalatok vezetőinek.


 

2004. 02. 03. | Infó Rádió | Esti mérleg


Mv.: - A Nemzeti Gazdaság Pártoló Társaság célja, hogy az uniós csatlakozás után is helyzetbe hozza a magyar gazdaságot. Both Péter Ákos a társaság elnöke az INFO rádiónak elmondta, a tavaly alakult társaság tagjai között nemcsak kis- és nagyvállalatok vezetői vesznek részt hanem például színészek is.

Both Péter Ákos: - Tavaly hozta létre 81 közgazdász, mérnök, vállalkozó, üzletember, művész, sportoló. A motívuma az volt, hogy Baross Gábor nevéhez kapcsolva az a társaság a gazdaság pártolás szóval azt tőzte maga elé célként, hogy a mostani nagyon nyitott körülmények között amikor Magyarország szuverén társaságnak egy részét átadja, megosztja más országokkal együtt a civil szféra is hallassa hangját olyan ügyekben amelyek korábban alapvetően kormányzati dolgok voltak, hogyan lehet támogatni a kis, közepes vállalkozást, hogyan lehet hazai tulajdonosokat helyzetbe hozni, hogyan lehet a hazai termelést valamilyen formában támogatni.

R.: - Kik a tagjai ennek a társaságnak, lehet-e Őket valamilyen oldalhoz kötni világnézet szerint tömörülnek vagy egyszerűen ez egy szakmai társaság?

Both Péter Ákos: - Világnézetet tekintve bizonyosan azok jönnek el akik számára az, hogy nemzetgazdaság mond valamit. Azok jöttek össze és van közöttük valóban magyar középvállalatvezető és magyar nagyvállalkozó is akik valamilyen oknál fogva hát leginkább persze a gazdasághoz kapcsolódva azt keresik, hogy mi a nemzetgazdaság megőrzésének támogatásának és versenyhelyzetbe hozásának a módja, a formája, egy olyan világban amikor a kormányzatok hát valljuk be nagyobbrészt átadják ezeket a jogköröket az Európai Unión belüli szintre, hiszen nem lehet megkülönböztetni kormányhivatal szempontjából immáron egy magyar vállalatot egy nem magyarral, de ugyanakkor kulturálisan azt gondolom, hogy van értelme azt kimondani, hogy létezik magyar gazdaság, magyar tudomány, magyar kultúra, magyar tudományosság.


 

2004. 02. 03. | Infó Rádió | Hírek


Mv.: - Tegnap este tartotta alakuló ülését a Baross Gábor Társaság. Az alakuló ülésen ott járt kolleganőm, Ternyák Edit, aki mások mellett Mészáros Tamással, az ÁPV Rt. elnökével is interjút készített az idei privatizációs tervekről. A telefonvonalban most itt van kolleganőm, Ternyák Edit, a részletekkel. Szerbusz!

R.: - Szia, üdvözlöm a hallgatókat! Mészáros Tamás az Info Rádió kérdésére elmondta: az ÁPV Rt. elkészült az idei üzleti tervével. Ebben kettőszázmilliárd forint feletti bevételt irányoz elő mintegy száztíz-százhúsz milliárd forintos kiadás mellett. A privitalizálandó cégek közül leghamarabb a Mahart, a Nemzeti Tankönyvkiadó, illetve az agrártársaságok magánosítására kerülhet sor, de az idén vevőre találhat emellett az Antenna Hungára, az MTV székház, valamint a Mol és a Richter is. Felvetésünkre, miszerint a Mahart nagyon felértékelődik azáltal, hogy a Duna hajózhatóvá tételét az EU is támogatja, úgy reagált: a csepeli szabadkikötőnek továbbra is kikötőnek kell maradnia, nem lehet ingatlanüzlet. Kérdeztem az ÁPV Rt. kiadásairól is. Ő elmondta, hogy nagy részét a költségvetésbe fizetik be, illetve a tartalék vagyon feltöltésére fordítják. Ez pontosabban azt jelenti, hogy előre tartalékolnak egy későbbi kötelezettségre.

Mv.: - Edit, köszönjük a beszámolót.


 

2004. 02. 03. | Kossuth Rádió | Reggeli krónika


B:- Egy héttel ezelőtt már szerettük volna tudni vajon az Állami Privatizációs részvénytársaság mit óhajt eladni a még megmaradt nemzeti vagyonból. Akkor a Baross Gábor Gazdaságpártoló részéről Bod Péter Ákos és Pakucs János véleményét is kérdeztük a priatizációról. A privatizációs rt. részéről nem kaptunk választ, azt mondták tudniillik a tervet a következő ,tehát ezen a héten hozzák nyilvánosságra. Mi már akkor jeleztük,hogy mindezt egy fórumon teszik. No ezek a fóruk volt tegnap este amin ott volt riporterünk Kiss Gábor István.

R:- A rendszerváltáskor hamar kiderült,hogy az állami vállalatok nem elég hatékonyak, az állam pedig nem tudott tőkét emelni, már pedig a kialakult versenyhelyzetben a vállalatok. Így fizetésképtelenné váltak - kezdte beszámolóját az Állami Privatuzációs és Vagyonkezelő rt. elnöke. Olyan új tulajdonosok kellettek aki komoly tőkével rendelkeztek- idézte vissza a magánosítás egyszerű logikáját Mészáros Tamás. Az elnök ezután ugrott az időben és a múlt év legnagyobb eladásairól árult el részleteket. A Postabank a régi legjobban jövedelmező eladása volt, a Konzumbank pedig a saját tőkeértéke fölött ment el. A Hajógyári sziget esetében megnyílt a lehetőség egy jó befektetsére, az érvényes rendezési terv pedig megóvja a Hadriánus Palotát. Mészáros Tamás ezek után a kormány legfrissebb privatizációs terveiről beszélt.

Mészáros Tamás :- Minden bizonnyal Önöket rendkívüli izgatja az agrárgazdaság és Bábolna kérdése. Az első amit nagyon szeretnénk, hogy többségi tulajdonhoz jusson a menedzsment, a dolgozó és azok a beszállítók akik az integrációban részt vesznek. Minimum 51 százalék, ez már azt jelenti, hogy a nemzeti tulajdon önmagában biztosított. Vannak olyan elemei ezeknek a társaságoknak, amelyek igen is nemzeti értéket képviselnek, én úgy gondolom,hogy ezt a nemzeti értéket meg kell menteni, Tokajban le kell választani a tarcali kutatóintézetet, a múzeális értékű borokat is pincéket, a Mezőhegyesről a ménes és a kapcsolódó részeket ugyanúgy mint Bábolnánál le kell választani és nem kell eladani. És valakinek majd természetesen ezekre ráfizetéssel de ezekrol gondoskodni kell. Én úgy érzem ez az ami a mi feladatunk, és ebben az irányba dolgozunk.

R:- A Csepeli szabad kikötőt mindeképpen kikötőnek szeretnék hisz korábban felmerült a puszta ingatlan hasznosítás terve - folytatta az elnök. A Duna teher és személyhajózás eladó, a Nemzeti Tankönyvkiadó privatizációja ellen felhozott ellenévek pedig nem állják meg a helyüket, hisz biztosan nem emelkednek például a tankönyv árak, és számos magánkézben lévő tankönyvkiadó jól teljesít - mondta az ÁPV rt. elnöke.

Mészáros Tamás:- Én én nagyon bízom benne, hogy nagy versenybe, de valamelyik magán magyar cég fogja ezt megnyerni. Természetesen és ezt általában mondom a törvény nem teszi lehetővé, hogy mi kizárjunk más befektetoket.

R:- A magyar tulajdonosok nem bíztak eléggé cégükben a privatizáció őskorszakában mások pedig úgy fogták fel a magánosítást, hogy fogd a pénzt és és fuss , -kezdte előadását Székely Péter aki a többségi magyar tulajdonú cégek klubjának nevében szólt.

Székely Péter:- 10 éves harc, és mindenkor folyamatosan minden kormánnyal, hogy nem lehet egy ország gazdaságába diszkriminációt alkalmazni a hazai cégekkel szemben. Tehát így gyakorlatilag a kezdet kezdetétől fogva egy fokozatos tudatos hosszantartó diszkrimináció volt, ahol először a külföldiek azért jutottak kedvezményhez, mert külföldiek, utána azért jutottak kedvezményzhez, mert úgy állapították meg a befektetési határokat, hogy, mondjuk ha jól emlékszem 5 milliárd, majd 3 milliárd, ami nagyon sok olyan magyar cég volt, van akinek befektetései csak pár száz millió az viszont nem kvalifikál. Na most a Fidesznél elindult valami, azt mondom, hogy szinte nagyon jó volt, a gyakorlati végrehajtás már nem volt ilyen jó. Mára a mostani szoc kormány is már nem tekinti ezt egy ilyen szentségtörésnek, hogy egy ilyen dologról beszélünk.

R:- Gond volt, hogy évekik magyarok fővállalkozóként nem, csak alvállalkozóként szerepelhettek a komolyabb beruházásokban, pedig egy magyar törzstokéjű vállalat nem teszi meg egykönnyen a ma olyan gyakori lépést, hogy egyszerűen keletebbre viszi a gyártósort. Így tehá sokkal biztosabb munkahely a magyar érdekeltség. A megoldás az lehet, ha politikától független civil szervezetek véleményét is figyelembevéve nemzeti minimumként kezelik a magyar tulajdonú cégek szerepét az ország gazdaságában. Székely Péter asztalánál egyébként már minden politikai párt egyenként egyetértett ezzel. Napjaink politikájának gyöngyszeme, hogy az általános európai habitussal pont ellentétesen a balodali kormány inkább árusítani a konzervatívok inkább államosítanának- kezdte Fónagy János aki ezúttal az ellenzéki párt gazdasági munkacsoportját képvselte.

Fónagy János:- Az, hogy a privatizációt mi jól csináltuk, vagy nem csináltuk jól, erről majd a gazdaságtörténészek elvitatkoznak, tény az, hogy az elmúlt 10 évben ez nagyjába egészében befejeződött, elfogyott a portéka, gyakorlatilag 10 év alatt megcsináltuk azt amit itt nálunknál szerencsésebb történelmi országoknak 50-100-150 év kellett. Orbán-kormány 2000-ben deklarálta, hogy a társadalmi célú privatizációt befejezettnek tekinti, oly annyira a kormánytisztviselőknek nekünk a maga a privatizációs kifejezés is tilos terület lett.

R:- Az tévedés, hogy az állam rossz tulajdonos lenne, a magáncég nem mindig jó gazda, példálózott a politikus. A kérdés az, hol a határ a piaci és nemzeti érdekek között, illetve ki fizeti a sikeres privatizáció hordalékát, mert a magántulajdonos a dolgozók felét azonnal utcára teszi -fogalmazott Fónagy János. A legégetőbb probléma a közlekedés az egykori miniszter személyes tapasztalatairól beszélt.

Fónagy János:- Az angolok privatizálták a pályavasutat, az egyik nagy baleset a másik után, privizált vállalatok profit maximálás keretében elhanyagolták a biztonságot, kormányok sora majdnem betolt a vasúti karambolok miatt, ma ott tartanak, hogy az angol vasút ha lenne pénze, vásárolná vissza apályákat. Minden nyugat európai példa azt bizonyítja, hogy ahol az államnak fontos, az állam igen is beavatkozik a gazdaságba. Az az extra liberális abszolút szabad versenyes gyakorlatot ma már a nyugat európai országok nem folytatják.


 

2004. 01. 27. | Magyar Rádió Online | Privatizálás


Privatizálás: mit szabad és mit nem? 
 
Nekünk, átlagpolgároknak az állami vagyonhoz nem sok közünk van. Legalább is így gondoljuk. Azt pontosan tudjuk, hogy a lakásunk, házunk a mi tulajdonunk, tisztában vagyunk vele, mennyit ér. Ám kevésbé érdekel bennünket, mi az, ami az országé, vagy mondjuk inkább úgy, hogy a nemzeté, tehát valamennyiünké.

Híradásokból értesülünk róla, ha valamint privatizálnak, de szinte észre sem vesszük, hiszen úgy véljük, nincsen sok közünk hozzá. De hogyan áll ez a nemzeti vagyon? Mennyi maradt belőle? Érdemes eladni? Jól jár vele az ország közössége? Mi az, amit feltétlenül érdemes megtartani? Gyakorol-e fölötte valaki ellenőrzést?

Vendégek: Bod Péter Ákos, a Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság elnöke, és Pakucs János, a társaság ügyvezető elnöke.

- Azért rengeteg kósza hírt hallunk, hogy mik azok, amelyek vélhetően majd a privatizáció során, ha úgy tetszik, dobra kerülnek. Önök mit tudnak erről?

P.J.:
- Pontosan ezek az ijedelmek, vagy hiedelmek, amelyek a közvéleményt is foglalkoztatták az elmúlt időszakban, motiválták a társaság létrehozását. Ez már tavaly év közben elkezdődött, hogy el akarunk adni állami tulajdonban lévő állóeszközöket, mert az államnak esetleg szüksége van pénzre, tehát bizonyos másodlagos szempontok miatt jött volna létre egy nagyszabású értékesítés.

- Önök honnan informálódnak, úgy, mint jómagam, hallomásból?


P.J.:
- Hallomásból, de azért megjelennek publikációk, megjelennek cikkek is erről, és tavaly például, mikor a társaság alakult, akkor jelent meg a privatizációs ütemterv az egyik félhivatalos újságban. Ott felsorolták, hogy azonnal értékesíteni kell az Antenna-Hungáriát, a Bábolnát, a Dunaferrt, a Földhitel és Jelzálogbankot, a HungaroPharmát, a Consumbankot, a MAFILM-et, a MAHART-ot, a MOL-t, a Nemzeti Tankönyvkiadót stb., ezek nagy része persze nem történt meg, de a sajtóban megjelent.

- És mi a garancia arra, hogy nem is történik meg?

P.J.:
- Erre nincsen garancia, de a társaság a maga eszközével megpróbál befolyást gyakorolni.

- Ugye, nem gondolja komolyan, hogy az Állami Privatizációs Részvénytársaság elnök-vezérigazgatója, ha itt ülne, és most önök azt mondják, hogy nagyon kérem, az Állami Tankönyvkiadót azt ne, akkor azt mondaná, hogy milyen igazatok van, nem, nem, azt tényleg nem fogjuk.

P.J.:
- Ennyire naivak azért nem vagyunk, de azt gondoljuk, hogy a társadalmi véleményeket figyelembe kell venni.

B.P.Á.:
- Az elnök-vezérigazgató egy hét múlva ilyenkor a rendezvényünkön előadó lesz, eljön hozzánk, és elmondja a stratégiának a fő vonalait, és miután szakmai közegbe kerül, ott biztosan megkapja részben a kritikát, részben a javító észrevételt, mert hiszen itt nem egy privatizáció-ellenes társaság van, hanem egy olyan társaság, amely alapvetően a nemzeti gazdaságpártolás jelszavával rendezi össze a maga politikai és gazdasági életét.

- Van egy kis reformpolitikai íze ennek az egész elnevezésnek.

B.P.Á.:
- Kicsit archaikus elnevezés valóban, azt gondoltuk, hogy egy nagyon sikeres korszaknak egy tisztességes politikusához kötjük azt az erőfeszítést, amit más körülmények között mi magunk is ki akarunk fejteni az ország gazdasági helyzetének felemelése céljából. Ha egy kicsit archaikus, ez valóban egy szándékos döntés volt.

- Ez nagyon szép dolog egyébként, hogy az Állami Privatizációs Rt. vezetője ott lesz ezen a plénumon, de remélik attól a bizonyos találkozótól, hogy esetleg valami befolyást gyakorolhatnak a terveikre?

B.P.Á.:
- Én például Herend ügyében éreztem, hogy bár a Medgyessy-kormányzat meghirdette privatizációra, a társadalmi visszajelzés viszont olyan egyértelmű volt, hogy letettek erről. Nem csupán arról van szó, hogy nekünk, párszáz embernek fontos, hogy Herend magyar tulajdonban maradjon, hanem üzletileg is sokkal többet ér egy olyan vállalkozás, ami nagyon magyar, ami hungaricum.

- Ha már itt tartunk, akkor mi az, amit az önök véleménye szerint semmi szín alatt nem szabad kiengedni a nemzet kezébol, az állam kezéből?

P.J.:
- Mondok egy példát. Tavaly évközben elterjedt a Mezőhegyes Állami Gazdaság és Bábolna azonnali eladása, privatizációja. Egy széles körű felháborodás, levélírás, állásfoglalás indult az agrár szakemberek, vezető tudósok, akadémikusok részéről a kormányhoz, a kormányfőhöz, és talán ennek is betudható, hogy a privatizáció nem történt meg, vagy elhalasztódott. Nem tudjuk, hogy meg fog-e történni. Mind a kettő a nemzeti vagyonnak egy olyan része, ahol a 170-200 éves kultúrának a megőrzésénél többről van szó, tipikusan két olyan gazdaság, amit állami tulajdonban kell véleményem szerint tartani, és reméljük, hogy sikerül az érveket felsorakoztatni, és ezek nem kerülnek eladásra.

Vass István Zoltán


 

2004. 01. 26. | Kossuth Rádió | Esti Krónika


Háttér 
 
Varga Sándor: - Jó estét kívánok valamennyi kedves hallgatónknak, jó estét kívánok uraim. Azon gondolkoztam, hogy és nem tudom egyet tetszenek-e érteni velem, hogy én ilyen magánbeszélgetések során nem nagyon hallottam embereket arról társalogni, miszerint nemzeti vagyon, miszerint miért kell privatizálni, vagy miért nem kell privatizálni. Miért van ez mit gondolnak, hogy az átlagembertől, ha egyáltalán kategóriában létezik ilyen, olyan távol esik? Hogy azt tudja, hogy ez a hány az enyém, ez a lakás az enyém és a többi nem nagyon érdekli?
 
- Általában a nagy nemzetgazdasági kérdésekkel mostmár nemigen foglalkoznak. 90-ben, ahogy visszaemlékszem még, valóban társasági vita tárgya volt, hogy mi legyen a földdel, hogy lehet helyreállítnai a korábbi sérelmeket. Most azt gondolom, az emberek bezárkóznak inkább a folyó ügyekbe, dehát azért minket közgazdászokat, mérnököket, a közvéleményformálókat továbbra is az foglalkoztatja, hogy a magyar gazdaság fogalom érvényes-e még, egyáltalán van-e magyar gazdaság? Tehát nem Magyarországon van gazdaság, mert természetesen van, hanem van-e magyar gazdaság, van-e magyar tulajdon? Az államnak van-e még gazdasági szerepe, mint tulajdonos? Nos, mi azért hoztunk létre egy társaságot Baross Gáborról, a vasminiszterről elnevezve, mert az ő idején indult meg egy nagyon erős fellendülés. Ő azt szeretné, ha a mostani korban is ezek a nagy ügyek nemzetgazdasági kérdések ismét vitatémává váljanak. Ugyanis még nincsen késő az európai csatlakozás új kérdéseket tesz fel vagy a régi kérdéseket új fényben tunteti fel.

V.S.: - Látja, ugye azt mondtam az imént, hogy az átlagember nem érdeklődik. Hadd mondok két dolgot. Ugye egy olyan 10-15 perccel ezelőtt elhangzott a műsor előzetes, amiben jeleztem a hallgatóságnak, hogy miről lesz majd szó és azt mondja az egyik kolléganőm, hogy már ugyan honnan veszed azt, hogy engem speciel nem érdekel, hogy mi a nemzeti vagyon, hogy mi az állami vagyon, meg mit privatizálnak, meg mit nem? Rá nem telik el azt hiszem 10 perc és jön egy telefon, szó szerint leírta a kolléganom egyébként, szóval erőszakos módon privatizáltak, törvénytelen úton nagyon sokan meggazdagodtak. Mesterségesen milliárdosokat gyártottak. Minden párt a saját emberének osztogatott vagyont áron alul. Mondja a kolléganőm a hallgatónak, hogy lenne olyan kedves a nevét, meg telefonszámát, azt mondja, ne haragudjon aszonyom, gondolja, hogy szeretnék én úgy járni, mint Fenyő? Hát ez azért némi túlzás, de most komolyra fordítva a szót és ugye ezzel önmagamat cáfoltam meg, úgy látszik az emberek egy részét bizony érdekli. De azt hiszem, hogy az átlagpolgárnak nincs esélye ellenőrizni ezt különösebben.

- Mi baráti körben sokat beszélgettünk erről a kérdésről és akkor döntöttünk, úgy határoztunk, hogy próbáljuk szervezett keretek között erről az egész problémakörről beszélni. És rövid egy hónap alatt néhány telefonnal 81 ember jött össze.

V.S.: - Pakucs úr, mikor volt ez?

- Ez tavaly nyáron.

V.S.: - Miért éppen akkor?

- 2003 közepén.

V.S.: - Miért éppen akkor?

- Mert akkor ért be ez a gondolat, akkor beszélgettünk és azt mondtuk, hogy kiket érdekel? Beszélgessünk szervezettebb keretek között és akkor 81 ember jött össze telefonhívásra.

V.S.: - Kik ok?

- Mérnökök, közgazdászok, egyetemi oktatók, akadémikusok, vállalkozók, van közöttük színész, van közöttük sportoló. Baráti körben, elsősorban ismeretségi körben, mert telefonon egy hónap alatt csak az ismeretségi körbe tud az ember kapcsolatokat teremteni. De mondom, meglepő az volt, hogy 81 ember összejött, gondoltam még további 10 ember kérte a felvételét és azóta működik egy Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság.

V.S.: - Amelynek a célja ugye nem kevesebb, minthogy az állami vagyon fölött, ha úgy tetszik egy civil felügyeletet gyakoroljon.

- Én azt gondolom az egy túl nagy cél lenne, ha mi felügyeletet akarnánk gyakorolni. Inkább vitatkozni akarunk arról, hogy az állami vagyonnak mi kell, hogy a része legyen. Mekkora vagyonra van szüksége az államnak ahhoz, hogy a nemzeti célokat meg tudja valósítani, hogyan kell privatizálni, lehet-e privatizálni? Működtethet-e az állam vállalkozói vagyont, nemcsak infrastruktúrával vagy egyéb szolgáltatásokkal kapcsolatos tevékenységet? Megvitatni.

V.S.: - Azért kérdeztem.

- Vitatkozzunk a dolgon.

V.S.: - Azért kérdeztem én, hogy miért 2003 nyarán határozták el, mert, mert felmerül az emberben, hogy egyáltalán mi maradt még?

- Nem sok maradt és ami van az vitát is érdemel. Hiszen mondok egy példát, hogy kell-e Magyarországnak saját légiközlekedési társaság, ugye MALÉV? Ez egy 10 évvel ezelőtt ez nem volt vitakérdés, mert minden államnak volt, mostmár nincsen minden államnak. Tehát ez önmagában is vitakérdés. Azonkívül olyan területekre terjed ki a kormányzati szándék, mint az egészségügy. Roppant izgalmas ügy, milliókat érdemel. Tehát azt gondolom, ami kevés maradt az igényli a vitát és 2003 mellett talán még az is szól, hogy az európai csatlakozás miatt végig kell gondolni minden országban, ha van nemzeti gazdasági érdek, egy nemzetgazdaságnak a pártolása cél lehet, milyen eszközökkel tudja a kormányzat ezt a célt követni? Ugyanis, hát lássuk be, az Unión belül a hagyományos állami eszközök területe beszűkül, de a civil kezdeményezés itt természetesen megmard. Tehát egy civil társadalom dönthet úgy, hogy buy American, ugye mondják az amerikaiak, vegyél amerikai terméket. Mi is kezdeményezhetünk egy mozgalmat, hogy vegyél magyar terméket.

V.S.: - Kezdeményeztek is.

- Kezdeményeztek is mások is, meg hát a mi szakmai társaságunk is ezt a, ezt a témakört figyeli. Tehát ezért tartom érdekesnek, hogy 10 évvel ezelőtt ez alapvetően gazdaságpoltikai kérdés volt, most pedig valóban nemzetgazdasági arányokkal való harmonizálás ügye. Hogy mekkora az állami szektor, mennyi maradjon meg, ha meg tud maradni, mi az?

V.S.: - Feltétlenül gondolom.

- Így van, amit rövid távon itt kell tartani. Azért hosszú távon az állami befolyás alatt kell tartani és lehet-e az uniós körülmények között?

V.S.: - Próbáljunk már valami rendszert teremteni, mert ugye ez gyakorlatilag nagyjából 3 csoportra osztható, mármint az állami vagy nemzeti vagyon. Lehet, hogy keverem a fogalmakat, vagy ez fedi a kettő egymást többé-kevésbé?

- Nem, hát ugye az állami az teljesen világos, hogy a központi kormányzat vagy annak valamelyik intézménye a tulajdonos és a nemzeti tulajdonban van egy vagyon, hogyha akár a magyar állam, akár magyar tulajdonosok kezében van.

V.S.: - Vagy magánkézben van.

- Tehát pl. mondom, a Herendi Porcelán Manufaktúra Rt. az nemzeti tulajdonban van, mert 75% az ott dolgozóké, 25% a magyar államé. És az alapszabálya is úgy szól, hogy ebből a körből kerülhet ki a tulajdonos.

V.S.: - Tehát akkor hadd mondok egy másik példát és tessék nyugodtan kijavítani, hogyha ostobaságot mondanék. Mondjuk a Magyar Államvasutak esetében mondhatnám azt, hogy én egy 10 milliómodnyi részt birtokolok? Tehát mondjuk a Keleti Pályaudvaron egy 50 m-es sínszakasz az enyém vagy ez nagyon nevetséges?

- Azt hiszem, hogy ez így egy kicsit furcsán hangzik. A nemzetitől az állami tulajdon az nem az állampolgároknak a tulajdona, az államnak a tulajdona. És a vita mindig azon volt az elmúlt időszakban, hogy mekkora hányadnak kell állami, központi tulajdonban lenni, hogy mi lehet ebből magánkézben.

V.S.: - Dehát végső soron olyan szempontból nemzeti, hogy valamennyien.

- Nemzeti tulajdon, a nemzet tulajdona. Már a névadónk Baross Gábor.

V.S.: - Igen.

- Akirol a társaság nevét nem véletlenül.

V.S.: - És aki történetesen éppen a vasutat vette állami kézbe.

- Vette állami kézbe és ő azt mondta, hogy az infrastruktúrának a fejlődésétől, minőségétől, fejlesztésétől függ az ország haladása. Az infrastruktúrát nagyon széles körben értelmezte, nemcsak a vasutat, utat, utakat, vizi utakat, hanem a pénzügyit, a bankrendszert, oktatást, egészségügyet is értette ebbe és ezt szervezte meg. 9 éves kormánytagsága alatt ugye ő volt az első igazi polgára a XIX. század felében, aki a kormányba került.

V.S.: - Pakucs úr, ne haragudjon, hogy a szavába vágok, de próbáljunk valami rendszert teremteni. Tehát felteszem, hogy az állami, ad abszurdum nemzeti vagyon az tulajdonképpen csoportosítható. Egy olyan része van, ami nem újratermelhető gondolok. Tehát mit tudom én, most hasból mondom, dehát Ön jobban tudja ezt, mondjuk a bányakincsek, tehát az ásványi kincsek.

- Természeti kincsek mondjuk.

V.S.: - Igen, igen.

- Tágan értelmezhető.

V.S.: - Van, ami újratermelheto.

- Igen.

V.S.: - És végül van az, ha úgy tetszik pénzben kifejezhető, úgy értem monetáris, meg kötvényekben lévő vagyon. Jól mondom többé-kevésbé?

- Jól. Még egyrészt hozzátartozik, mert nagyon keveset beszélünk a humán tőke, a szellemi érték, a szellemi vagyon. Nagyon nehéz értékelni. Nagyon nehéz kifejezni ennek az értékét. Ma a vállalati gazdálkodásban sincs arra egyértelmű válasz, hogy egy vállalatnál lévő szellemi tőkét hogyan mutatunk ki, holott jelentős egy vállalkozásnál vagy vállalatnál a szellemi tulajdon értéke. Nincs benne mérlegbe, nem mutatjuk ki a számok segítségével. De a vállalkozásoknál is és a nemzeti vagyonnak is jelentős része az, ami a szellemi tőkében, a humán tőkében testesül meg.

- Ez a negyedik része ennek a bizonyos nemzeti vagyon.

V.S.: - Végig is fogjuk skálázni. Most próbáljunk inkább időben bizonyos arányokat fellelni. Én azt hiszem és Bod úr ebben Ön aztán igazán otthon kell legyen, hogy az első, az Antall-kormány bizonyos fokig kényszerpályán mozgott, már ami a privatizációt illeti. Tehát ha úgy tetszik az állami vagyon magánkézbe adását.

- Két értelemben is. Először is túl nagy volt minden mérce szerint borzasztóan túlnövesztett volt az állami szektor, tehát nem volt nagyon vita arról hogy nem kell állami tulajdonba lenni minden vasgyárnak, drótgyárnak és olyan cégnek, ami egyébként a magántulajdonban valószínűleg jobban prosperál. Tehát volt egy olyan kényszer, hogyha lehet ezt a túlra növesztetett államot visszaszorítsuk. A másik pedig, hát ne tagadjuk és emlékszünk rá, bevételi kényszer is volt a súlyos eladósodottság viszonyai között egyáltalán nem volt mindegy, hogy mennyi pénzt kapunk az eladandó vagyontárgyért, ami azt is jelenti, hogyha a piacra visznek vagyont, akkor alapvetően külföldi veszélynek, hiszen a fogyasztóerő, vásárlóerő az az országon belül lényegesen kisebb volt, úgyhogy ilyen értelemben kényszer volt. Az egyik egy magától vállalt kényszer, az az első szabadon választott kormányzat igenis komolyan vette a piacgazdaság elvét. A másik azonban sajnálatos módon már inkább mondjuk így taktikai kényszer volt, kellett az a néhány milliárd dollár, amit végülis aztán be lehetett szedni cégek eladása árán.

V.S.: - Mondjuk azt, hogy ez volt az ára annak, hogy Antall miniszterelnök úr annak idején kijelentette, miszerint nem kéri az adósságok elengedését vagy átütemezését. Ha úgy tetszik, egy úri gesztussal azt mondta, hogy Magyarország törleszteni fog.

- Ez nem csupán úri gesztus volt, senki sem ajánlott olyasmit, ami ellentételezés nélkül igénybe vehető lett volna, hiszen Magyarországnak, mint minden országnak fizetni kellett és akik nem tudtak fizetni, azok megfizették az árát másfajta módon. De mindenesetre valóban a stratégiai cél volt, hogy az ország a fizetőképességét megőrizze. A hozzájusson a hitelekhez, a tőkepiaci befektetési forrásokhoz és ennek az ára valóban az volt, hogy ki kellett fizetni azok a számlákat, amiket az ország korábbi rezsimtől örökölt. De miután mostmár ez a gazdaságtörténeti múlt, azt hiszem, hogy ez tulajdonképpen további vitákat már aligha fog kelteni. Akkor természetesen roppant nagy vita volt, hogy lehetne más módon megszabadulni az adósságoktól. Most azt látjuk, hogy a 6-8 milliárd dollárnyi eladott vagyon mellé ennyi volt a bevétele a magyar államnak, azért jött egy olyan 15-20 milliárd, ami már friss pénz, új beruházás, olyan gyár, mint az Audi. És hát teljes biztonsággal mondható, hogyha a magyar gazdaság válsággal kezdi, pénzügyi válsággal kezdi az első 2-3 évét, akkor jónéhány nagyon komoly cég nem jött volna Magyarországra és még hosszabb és mélyebb lett volna az az áthúzódó, átmeneti szakasz, ami minket a vergődő szocializmusból a mai gazdasági szerkezetig eljuttatott.

V.S.: - Ez volt a múlt. Próbáljunk egy olyan cenzúrát megvonni, ha egyáltalban lehetséges, hogy mi az az időszak, amikortól már nem volt ilyen természetű kényszer az országon. Tehát amikor már volt mód és lehetőség mérlegelni, mit adjunk el, mit tartsunk meg állami kézben. Egyáltalán van-e egy ilyen folyamatos kényszer, hogy bizonyos időszakonként bizonyos javakat magánkézbe kell hozni.

- Azt hiszem, hogy a pénzügyi kényszer a kilencvenes évek közepére elmúlott. Tehát olyan 96-ra, 97-re már csak azért eladni, merthogy kell nagyon a pénz nem volt. Sajnálatos módon az elmúlt hónapokban megint felerősödött ez a gondolkozás. Tehát amikor azt mondtam, hogy az elmúlt, akkor azért kicsit optimista voltam. Dehát azt remélem, hogy olyan formában már nem jön elő, mint annak idején, amikor muszáj volt eladni bizoynos dolgokat. Most is felerősödik ez az eladási szándék, de én és ebbe a társaság meghatározó személyiségei egyetértenek, óvnám a kormányzatot attól, hogy rövid távú pénzhiány miatt a maradék állami vagyont egy valameilyen kampány keretében eladja, mert azt is megtanultuk a megelőző 10 évben, hogyha nagyon el akarnak adni vagyontárgyat, azt megérzi a vevő. És hogyha nincs annyira rászorítva az állam az eladásra, akkor ki tudja várni azt a pillanatot, amikor jobb árat kap és volt azért az elmúlt hónapokban is olyan pillanat pl., amikor a Postabankot sikerült eladni az Erste-nek, ami nagyon kellett az Erste Banknak egy magyarországi bázis, akkor bizony megadta azt az árat, amit mindenki remélt, de senki sem mert biztosra venni.

V.S.: - Megintcsak mostmár a jelennél maradva. Ugye kósza információim voltak arról, hogy január végén az Állami Privatizációs Rt. közzéteszi azt a tervet, azt a privatizációs tervet, ami erre az esztendőre szól. Ennek megfelelően a Privatizációs Rt. képviselőit szívesen láttuk volna a műsorban. Mondták, hogy ők egy héttel később fogják még ezt a tervet plénum elé terjeszteni, tehát így nem tudnak eljönni. Én ugyan magamban azt mondtam, hogy alig hiszem, hogy egy héttel korábban ne tudnák, legalábbis globálisan, hogy mit akarnak csinálni, ha úgy tetszik tendenciáiban vagy terveikről miről szólnak, dehát most tudomásul kell vennünk, hogy nincsenek itt, őszinte sajnálatomra. De akkor maradjunk ennél a ténynél most. Azért rengeteg kósza hírt hallunk, hogy mik azok, amelyek vélhetően majd a privatizáció során, ha úgy tetszik dobra kerülnek. Önök mit tudnak erről?

- Pontosan ezek az ijedelmek vagy hiedelmek, amelyek itt a közvéleményt is foglalkoztatták az elmúlt időszakban volt az egyik motíváció a társaságnak a létrehozására. Ez már tavaly év közben elkezdődött, hogy el akarunk adni bizonyos állami tulajdonban lévő vállalatokat, állami tulajdonban lévő álló eszközöket, hivatalos nyelvén nevezzem. Akkor, amikor nem feltétlenül szükséges, hogy ez külföldi vagy magánkézben működjön, de az államnak esetleg szüksége van pénzre és bevételre, tehát egy bizonyos mádoslagos szempontok miatt jött volna létre egy nagy, nagy szabású értékesítés.

V.S.: - Pakucs úr, Önök honnan informálódnak egyáltalán? Tehát Önök is pusztán úgy, mint jómagam is, ilyen hallomásból?

- Hallomásból, de azért megjelennek publikációk, megjelennek cikkek is erről és tavaly pl., amikor a társaság alakult, akkor jelent meg a privatizációs ütemterv. Ez az egyik félhivatalos újságban, ahol felsorolták, hogy azzal értékesít az Antenna Hungária, Bábolna, Dunaferr, a Földhitel és Jelzálogbank, a Hungaropharma, a Konzumbank, a Mafilm, a Mahart, a MOL, a Nemzeti Tankönyvkiadó és a többi folytathatnám. Tehát jelentek meg. Most ezek nagy része persze nem történt meg, de sajtóban is megjelentek.

V.S.: - És mi a garancia arra, hogy nem is történik meg?

- Tehát nem hivatalos közleményként. Erre nincsen garancia. Talán a társaság a maga eszközeivel megpróbál, megpróbál befolyást gyakorolni.

V.S.: - Ugye nem gondolja komolyan, hogy az Állami Privatizációs Részvénytársaság elnök-vezérigazgatója, ha itt ülne és most Önök azt mondják, hogy nagyon kérem, az Állami Tankönyvkiadót azt ne, akkor azt mondanám, milyen igazatok van, nem, nem azt tényleg nem fogjuk.

- Ennyire naívak azért nem vagyunk, de azért azt gondojuk, hogy a társadalmi vélemények teljes figyelembevétel, teljesen figyelembe venni az ma már túlhaladott álláspont. Tehát én azt gondolom, hogy az említett elnök-vezérigazgató egy hét múlva ilyenkor a rendezvényünkön előadó lesz, tehát mi meghívtuk őt és meghallgatjuk és nekünk el fog jönni. Lehet, hogy a Rádió most még nem tudott eljönni az ÁPV Rt-től senki, de az elnök eljön hozzánk és elmondja, legalábbis a stratégiának a fő vonalait. És miután szakmai közegbe kerül, ott biztosan megkapja a részben a kritikát, részben a javító észrevételt. Mert hiszen itt nem egy privatizáció ellenes társaság van, hanem olyan társaság, amelyik alapvetően a nemzeti gazdaságpártolás jelszavával rendezi össze a maga politikai és gazdasági.

V.S.: - Van egy olyan kis reformkori íze ennek az egész elnevezésnek.

- Szánt szándékkal.

- Igen, szánt szándékkal.

- Archaizál egy kicsit a név.

- Archaikus elnevezés. Valóban azt gondoltuk, hogy egy nagyon sikeres korszaknak, egy sikeres és tisztességes politikusához kötjük azt az erőfeszítést, amit más körülmények között mi magunk is ki akarunk fejteni az ország gazdasági helyzetének felemelése céljából. Ha egy kicsit archaikus, ez valóban szándékos döntés volt.

V.S.: - Ez nagyon szép dolog egyébként, hogy az Állami Privatizációs Rt. vezetője ott lesz ezen a plénumon. De remélik attól a bizonyos találkozótól, hogy esetleg valami befolyást gyakorolhatnak a terveikre?

- Én pl. a porcelánmanufaktúra, a Herend ügyében éreztem, hogy bár a Medgyessy-kormány meghírdette először privatizációra, de a társadalmi visszajelzés olyan egyértelmű volt, hogy ezt letett, letettek erről. A lemondó pénzügyminiszter a lemondás előtti nap járt Herenden is megerősítette azt a szándékot, állami szándékot, miszerint ez nemzeti tulajdonban marad. Tehát a magyar állam a maga 25%-át nem kívánja piacra vinni, mondjuk tőzsdére, ahol a tőzsde természete folytán nem lehet elvileg szavatolni, ne kerüljön országhatárra kívülre a részvénytulajdon. Tehát azt gondolom, hogy igenis, ha az érvek erőteljesek és hát tegyük hozzá, nincsen valami nagyon-nagyon nagy pénzügyi nyomás a kormányzaton, ami midnent felülír és reméljük, hogy ilyen nem lesz, akokr az érvek számítanak. Márcsak azért is, mert itt hungaricumról van szó. Tehát nem csupán arról van szó, hogy nekünk pár 100 embernek fontos, hogy Herend magyar tulajdonban maradjon, hanem üzletileg is sokkal többet ér egy olyan vállalkozás, ami nagyon magyar. Az értéke az, hogy nagyon magyar, mint ahogy pl. Meissennek az értékében benne van az, hogy az nagyon német.

V.S.: - Ha már itt tartunk, akkor mi az, amit az Önök véleménye szerint semmi szín alatt nem szabad kiengedni a nemzeti színéből, az állam kezéből?

- Mondok egy példát. Tavaly év közben elterjedt a Mezőhegyes Állami Gazdaság és Bábolna, azok eladása, privatizálása. Egy nagyon széleskörű felháborodás, levélírás, állásfoglalás indult az agrárszakemberek, vezető tudósok, akadémikusok részéről a kormány, kormányfőhöz és talán ennek is egy kicsit hatása, ennek eredménye, hog ez a privatizáció nem történt meg vagy elhalasztódott, nem tudjuk, hogy meg fog-e történni. Mind a kettő a nemzeti vagyonnak egy olyan része, ami 170-200 éves kultúrának a megőrzését jelent. Sokkal többről van szó, mint ezeket profitorientáltan működtetni. Kultúrának a megőrzéséről, hagyománynak a megőrzéséről van szó. Tipikusan két olyan gazdaság, amit állami tulajdonba kell véleményünk szerint tartani és reméljük, hogy sikerül ezeket az érveket felsorakoztatni, hogy ezek nem kerülnek eladásra.

V.S.: - Felteszem vannak olyan nemzetközi tapasztalatok, amelyek azt megerősítik vagy cáfolják, hogy mi az, amit okvetlenül meg kell tartani. És itt ez gyakorlatilag független olykor a nemzeti felduzdulástól, hiszen itt a légitársaságot tetszett Bod úr emlegetni és emlékszem rá, hogy amikor az Air France-ról volt szó, akkor a franciák valóságos nemzeti ügynek tekintették, hogy a nemzeti légitársaság megmaradjon. Mondok egy másik példát, ami megintcsak az infrastruktúrával függ össze. Ugye a britek a megszaporódó vasúti balesetek okán újra és újra felemlegetik, hogy nagy ostobaság volt annak idején állami kézből kiengedni a vasutat. Most hirtelen két területet említettem, de nem én vagyok a szakember, hanem Önök.

- Pontosan, pontosan. A mi véleményünk és az infrastruktúrával kapcsolatosan elsősorban az a terület, aminek állami kézben kell maradni. Ezeknek a problémáknak a megelőzésére, valamint azoknak a lehetőségeknek a kihasználására, amit az infrastruktúra használatával kapcsolatban az állam az állampolgárok felé gyakorolni akar. Tehát infrastruktúra közvetlen vagy közvetett segítégével, működtetésével tudja befolyásolni azokat az életszínvonalkérdéseket, azokat a polgárok érintő, nagyon jelentős támogatásokat, amiket az állam biztosítani akar. Ezen keresztül tudja. Ha ezek nem lesznek a kezében, nem lesznek eszköz, nem lesznek magyar, nem tudja működtetni, nem tud ezen keresztül hatást gyakorolni a gazdaságra, akkor ezek az eszköz, a beavatozási lehetősége csökken az államnak. Persze az infrastruktúrát azt nem célszerű.

V.S.: - Most hogy mondja, eszembe jut, hogy példának okáért a kisfalvas települések ott vannak Baranyába. És ugye a Volán számos járatot megszűntetett, kivált az ilyen zsáktelepüléseken. Most azon aggódnak az ottani polgármesterek, hogy de mi történik akkor, amennyiben a Volánt történetesen privatizálják? Akkor az aztán végképp az érdekei után fog menni és ugyanakkor ők, lehet, hogy én tévedek természetesen, azt mondják, hogy dehát alkotmányos joga az, hogy az ember közlekedni tudjon.

- Pontosan. Pontosan ilyen dolgokra gondolunk. Ehhez tartozik még hozzá a kapcsolat, az oktatás kérdése, egészségügy kérdése, a vasút kérdése, tehát a közlekedés kérdése. Mind-mind olyan dolog, olyan lehetőség, olyan esély, amivel az állam az állampolgárok részére, a társadalom részére kötelező, kötelező állampolgári jogokat tud biztosítani.

V.S.: - Dehát ez nem pusztán egy elvi kérdés vagy nem pusztán egy, ha úgy tetszik a gazdaságpolitikusok kedvenc vitatémája. Itt van pl. az energiaszektor. A magyar energiaszektor legjobb tudomásom szerint négyötöde, rosszul emlékeznék, nincs már állami kézben. Ennek következménye az, hogy tulajdonképpen az ármozgásokba az állam igen nehezen tud beavatkozni, nem Bod úr?

- Ez így van és hát persze azt is látni kell, hogy az európai uniós csatlakozás azt is jelenti, hogy a verseny szentségét betartatja velünk az Unió, ezért azt gondolom, hogy azt a fajta monopolhelyzetet, ami korábban minden országban fönnállott, hogy volt egy nagy nemzeti olajvállalat, meg volt egy nagy nemzeti elektromos művek, azt már nem lehet helyreállítani, nem is érdemes helyreállítani. Itt tehát érdemes azt kimondani, hogy ami stratégiai ágazatnak számított 10 éve, az mostmár esetleg nem az vagy pedig a technikai összefüggések miatt nem ugyanúgy értelmezendő az állami feladat. A magyar eset azért sajátos, mert itt a privatizáció során és kilencvenes évek közepére esik ez, ez nem az első időszaknak a kényszerhelyzete, ez egy választott döntés volt. Igen gyakran nyugati nagy cégek, esetleg állami monopóliumok kezébe került, volt hazai magánmonopólium. Tehát ez egy elég szerencsétlen példa arra, de mostmár ez kész helyzet.

V.S.: - Tehát hogy csak a hallgatóság számára világos legyen, nem arról volt szó, hogy történetesen egy Magyarország, a magyar állam vagyonát egy magyar vállalkozó vette meg, hanem egy külföldi vállalkozó, hovatovább esetleg egy külföldi állam.

- És hát majd egy francia állami vállalkozó.

- Vállalkozó, amelyik állami tulajdonban van.

V.S.: - Igen, erre gondolok.

- Égyhogy ez egy elég különös ügy. Én a döntés körülményeit nem ismerem. Mostmár nekünk 2004-ben ez adottság. A következő lépés természetesen az, azt megmondtuk, hogy ebben a helyzetben mi számít még állam stratégiai feladatnak és hát nyilvánvaló, ami a Pakssal kapcsolatos, az a maga jelentőségénél fogva egyébként is nemzetgazdasági ügy. De hadd tegyem hozzá, hogy hasonló monopólium volt a telefonpiacon és mostmár látjuk, hogy a telefónia nem új stratégia, mint volt 10 évvel ezelőtt, hiszen vannak mostmár mobilok, vannak internetek, másképp kell értelmezni a stratégiai jelentőséget. János említett kis ügyet, ami látszólag kis ügy, ez pl. a Tankönyvkiadó. Stratégiai kérdés a Nemzeti Tankönyvkiadó, szerintem igen?

V.S.: - Lezsák képviselő úr nem véletlenül.

- Szerintem igen.

V.S.: - Hozta szóba nem is egyszer.

- Mert ugyanis míg az elektromos áramot lehet importálni, a telefontársaságoknál van egy verseny, 2-3-4 szereplője van a picanak. A tankönyv ügye az, hogyha egy kis állam kis nemzet kiengedi a ezéből ezt a, ezt a kulturális és gazdasági tevékenységet, akkor megeshet, hogy úgy jár, mint a dánok vagy hollandok, amelyeknél roppant mód kiszorult a hazai tudományosság a saját nyelvéből. Tehát ott lényegében a kollégák Dániával amerikai, angol tankönyvekből oktatnak és ez első látszatra nem probléma, de ha az ember belegondol, hogy ez hogyan érinti mondjuk az illető kis ország kulturális és tudományos életét, lehet látni, hogy ez egy veszedelmes utat nyitna meg és sok kockázattal járna.

V.S.: - Ígérhetem Önöknek, hogy jövő hétfőn este, amennyiben ód és lehetőség van riporterünk ott lesz, amikor találkoznak az ÁPV Rt. vezetésével. Köszönöm Önöknek a részvételt, Bod Péter Ákos, Pakucs János, kedves hallgatóink, viszonthallásra.


 
vissza a lap tetejére