vissza a főlapra

1138 Budapest, Népfürdő u. 38.

  fax: 45-24-515  

 e-mail:

honlap:

 

VITAESTEK ›     

KIADVÁNY ›     

A VASMINISZTER ›     

TAGFELVÉTEL ›     

SAJTÓSZEMLE ›     

látogatók száma:      


A Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság 2009. április 15-i vitaestjén „Az Európai Unió hatása Magyarországon” címmel tartott összejövetelén elhangzott hozzászólások.
(2009. 04. 15.)



• Az összejövetelen készült néhány kép itt megtekinthető.



Dr. Pakucs János



Molnár József, vezérigazgató (Vinum Primatis)



Dr. Pakucs János:



Dr. Bod Péter Ákos:



Barsiné Pataki Etelka:



Dr. Martonyi János:



Dr. Parragh László:



Dr. Gyulai József:



Gereben Zoltán:



Nyíri Csaba:



Jeszenszky Géza:



Vitézy Tamás:



Pálos László:



Krassó László:




Válaszok:


Parragh László:



Martonyi János:



Barsiné Pataki Etelka:



Giday András:



Tolnay Lajos:



Banai Miklós:



Halzl József:



Barsiné Pataki Etelka:



Martonyi János:



Dr. Bod Péter Ákos zárszó:





Dr. Pakucs János


Valószínűleg, a „hűség társasága” vagyunk.  Másfél hónappal ezelőtt elhagytuk ezt a helyszínt, és elmentünk a belvárosba, a Pilinszky kávéházba, ahol egy rendhagyó összejövetelt tartottunk, Balczó András volt a vendégünk. Azt kérdeztem a jelenlévőktől, voltunk vagy 80-90-en, hogy most döntsük el, hogy hol tartsuk a Baross Gábor társaság összejöveteleit. Ebben a szép, régi kávéházban, a Váci utcában, a volt Piarista rendháznak a földszintjén, vagy jöjjünk ide vissza, a MOM székházba, ebbe a szocreál stílusú épületbe. Érdekes módon, nagyon sokan válaszoltak, és a válaszadók kb. 80 %-a válaszolta azt, hogy jöjjünk ide vissza. Ebben a tágas környezetben sokkal jobban látjuk egymást, sokkal jobban lehet beszélni, nyilatkozni, mint egy olyan hosszúkás teremben, ahol ültünk másfél hónappal ezelőtt. Így tehát az én nagy fájdalmamra, de a többség kívánságának megfelelően visszajöttünk, és újból itt vagyunk.
Nos, a mai összejövetel témája egy aktualitással kapcsolatos. Öt évvel ezelőtt lett Magyarország az Európai Unió tagja, május 1-vel. És úgy gondoltuk, - hogy bár sok egyéb aktualitás is van napjainkban -, ne a napi aktualitással foglalkozzunk, hanem az Európai Unióval. Ami témavázlatot küldtünk, természetesen nem köti az előadókat. Különböző vélemények fogalmazódtak meg az Unióval kapcsolatosan, ezért szeretnénk a bevezető vitaindítókat követően egy színvonalas vitát, a  jelenlévők véleményét meghallgatni.

Mielőtt átadom szokásunkhoz híven a szót Bod Péter Ákosnak, szeretném bejelenteni, hogy ma este a Vinum Primatis borászatnak vagyunk a vendégei.



Molnár József, vezérigazgató (Vinum Primatis):


Köszönöm szépen. Sok szeretettel köszöntök mindenkit! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Két évvel ezelőtt Erdő Péter bíboros úr azzal szembesült, hogy az esztergomi bazilika alatt van egy 3000 nm-es pincerendszer, ami egészen különleges építmény. Lehet mondani, hogy a maga nemében Európában egyedülálló. Sajnos az elmúlt hatvan évben ez a pince a kommunista rendszer alatt az ebek harmincadján volt.
A lényeg, hogy beázások és egyéb problémák mentén statikai állagromlás és az összeomlás szélére is kerülhetett. Mindenképp fel kellett újítani a pincét. Bíboros úr természetesen okos embereket megkérdezett, hogy ha felújítja ezt a csodálatosan felépített pincerendszert, ne zeg-zúgosat képzeljenek el, hanem óriási belmagasságokat, 11,5 méter téglával kirakott boltívek, csarnokok, elrendezések, akkor az okos emberek azt tanácsolták neki, hogy a funkciója legyen az, mint az eredeti. Az eredeti pedig a mindenkori esztergomi érseknek a dézsa és adó pincéje volt ez annak idején, amikor a Bazilikával egy időben épült. Magyarul a mindenkori adóból, a dézsmából és ajándékokból származó dolgokat és egyéb terményeket a mindenkori érsek itt tárolta, aztán vagy itt tárolt, vagy később értékesített, vagy a főtisztelendő kanonok atyákkal megivott.

A gondolatot tett követte. Bíboros úr azt javasolta, hogy akkor most találjuk ki, hogy lehetne üzemképesen megoldani a felújítást. Ugye az nagyon hamar tisztázódott, hogy termelő pincészetről nagyon nem lehet szó. Részben azért, mert a Bazilika negyedben vagyunk, és ott részben bután mutatnának ezek a traktorok, meg ezek a mezőgazdasági készülékek. Részben pedig Esztergom környékén nem igazán van olyan szőlőhegy, amely termelőhely kialakításához segítség lenne. Ezért jött az a gondolat, hogy legyen az az össz Kárpát-medencei magyar borászatnak egy össz bemutató pincéje, ez az esztergomi rendszer. Magyarul, mutassuk be az elmúlt ezer éves borkultúrának azt a részét, amelyik kiemelkedő volt. Illetve valamilyen értelemben az egyházhoz kötődött. Másrészt pedig mutassuk be a mai magyar magas borászatot egy olyan helyen, ahol ugye valószínűsíthetjük, hogy a turizmus tekintetében ez az ország második leglátogatottabb pontja a Budai Vár után.

Az elképzeléseket tettek követték. Egy uniós pályázatot írtunk, illetve egy beruházási csoportot erre létrehoztunk. Uniós pályázat valószínűleg eddig az egyetlen, amelyik ebben az országban a maga megfelelő, de nagyon vontatott rendszerében van és halad. Ennek az lett az eredménye, hogy tavaly májusban sikerült aláírnunk egy támogatási szerződést a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséggel, és a hozzávetőlegesen egymilliárd Forintos beruházáshoz egy 77 %-os beruházási támogatást sikerült elnyerni. Pont a mai napon volt Esztergomban egy kooperáció, aminek az lett az eredménye, hogy hál Istennek a kivitelező cég még a holnapi naptól felvonul, és reményeink szerint jövő év május 1-jén a pince kinyit, amiben egy rendkívül különleges bormúzeum, illetve a Kárpát medence bor régióinak bemutatása történik.

Következő lépésként bíboros úr létrehozta a prímási borrendet. Ahova 12 embert hívott meg, és a magyar társadalmi rétegnek a kiválóságait, valamint a közéletnek a kiválóságait igyekezett összegyűjteni. Ilyen értelemben az akkori Magyra Tudományos Akadémia elnökét, a Legfelsőbb Bíróság akkori elnökét, vagy az Állami Számvevőszék akkori elnökét, ugyanúgy az OTP-nek, a Béres Rt.-nek, vagy a Quaestornak az akkori vezérigazgatóit, tulajdonosait. Tehát a gazdasági életnek és mondhatni nem feltétlenül a politikához kötődő közéletnek a prominenseit.
A prímás Borrend küldetése nem más, mint hogy ezek az emberek, akik nemzetközi tekintetben is sokat mozognak, a kvázi direkt marketinges módszerrel a magyar bornak a hírnevét öregbítsék. Magyarul a hónuk alá csapunk mindig néhány palack Vinum Primatis bort, hogyha bárhova mennek vendégségbe, akkor ezeket a borokat vigyék. Szigorúan azzal a kikötéssel, hogy ezeket a borokat nem vitrinbe kell rakni, nem el kell rakni, hogy ez milyen szép, hanem meg kell kóstoltatni.
A válogatás menetrendje pedig mindig azt garantálja, hogy a Vinum Primatis borok a legfelsőbb kategóriájú borok közül kerüljenek ki. Ennek következtében, nem feltétlenül a sztárborászok sztár borai kerülnek bele a válogatásba, tekintettel arra, hogy nekik már megvan a saját márkájuk, a saját image-ük. Tehát mi direkt próbálunk felfedezni Kárpát-medencei, és itt hangsúlyoznám, hogy Kárpát-medencei borászokat, igaz ez a Felvidékre, igaz ez Erdélyre, a Szerémségre, a Délvidékre.
Mi olyan borászatokat keresünk, akiket kevésbé ismernek. De ugyanazt a minőséget, ugyanazt az elkötelezettséggel tudják előállítani, mint a mai sztárborászoknak nevezett emberek.

Ma a Vinum Primatis válogatásból három bort fogunk bemutatni. És nem is egészen csak a Vinum Primatisból, hanem két borcsalád az, amit mi elkezdtünk forgalmazni. Ami mindig a presztízs kategóriumba tartozó termékek gyűjteménye. A másik Vinum Liturgium család, ami lévén, hogy egyházi család, misebor nélkül természetesen mi sem létezhetünk a piacon. A miseborokat ezen a Vinum Liturgium néven kezdtük el forgalmazni, azért hogy ez nemzetközi porondon is érthető legyen. Azokon a piacokon, amit mi kvázi kinéztünk. A fehérborokkal kezdeném. Vagyis egész pontosan a kóstolási sorrendet mondom el. És elnézést azoktól, akik itt az elején kóstoltak, de a fehérbor nem volt elég hideg ahhoz. De a csomagtartóban én sem tudtam elég jól hűteni. De esküszöm, ha legközelebb jövünk, leszünk annyira profik, hogy már érkezéskor is pincehőmérsékleten kóstolhatják a borokat. Addigra tökéletes lesz, ígérhetem.
Tehát az első bor a Patrícius borháztól egy száraz Tokaji Furmint, ami különleges és a maga nemében szerintem egyedülálló a mai piacon. Ebben az évben, amikor nagyon szépen érett be a Furmint, akkor a Patrícius borház csinált egy olyat, hogy az egyik furmintjuk nem került bele semmilyen tölgyfa érlelésbe. Kizárólag acéledényekbe készült, hosszú sepréssel ez a bor. Aminek az lett az eredménye, hogy ők ki tudták azt próbálni, hogy milyen is a furmint akkor, amikor kezelés nem befolyásolja a bort. Hanem csak is és kizárólag a Furmintnak az íze, karaktere, és az a nagyon szép ásványosság, ami Tokaj hegyaljára jellemző, az köszön vissza egy Furmintba. Érdekes módon egy nagyon hosszan érlelhető, nagyon szép, sok aszalt gyümölcsre emlékeztető bor lett a gyümölcse, amit nagy büszkeséggel mondhatok, most érte el a csúcskorát.

A másik bor, egy szekszárdi kékfrankos, egy fiatal feltörekvő pincészettől. Betartották a klasszikus kézműves borászatnak a szisztémáját. Egy nagyon visszafogott tőketerhelés mellett, nagyságrendileg tőkénként egy kg terméssel. Gyakorlatilag az első komolyabb termése egy friss telepítésű ültetvénynek, ez a gyönyörű szép 2006-os, szekszárdi kékfrankos, ami egy nagyon jól szerkesztett, finoman elegáns, nagyon jó savakkal ellátott. Ez egy vörösborban kivételes, hogy ennyire behízelgő karakterű bort kapjunk.

A harmadik bor pedig szintén minden tekintetben egyedi a mai magyar piacon. Egy 2003-as, magyarul most már a hatodik életévébe lépett bor. Monostorapátiból, Balaton Felvidékről egy kicsit talán egy méltatlanul elfelejtett borvidékről. De Tóth Sándor bácsinak, egy kiváló borásznak, ill. a Seller szőlőbirtoknak köszönhetően talán visszatér a Balaton Felvidéki borok kultúrája, a Kárpát medencei borkultúrájába. Egy késői szüretelésű zöld vernteliné. Ami azért különleges, mert még egy kis maradék cukor maradt a kiforrás során. Tehát egy félszáraz kategóriába sorolható borról beszélünk. Ami miatt abszolút különleges, mély összetettsége, szerkesztettsége van a bornak, ami annak köszönhető, ami miatt négy éven keresztül állt acéltartályban, finom seprőn ez a bor. Emberi nem hiszi el, hogy ez a bor hordót nem látott sose. Ugyanakkor még mindig lehet érezni benne azt a feszültséget, ami reményt ad arra, hogy nagyon sokáig jó bort ihatunk ebből.

Röviden ennyi lett volna. És természetesen én minden kérdésre örömmel válaszolok odakinn, és azt is tudom ígérni, hogy a borok hőmérséklete ideális lesz azt est végére. Köszönjük szépen.



Dr. Pakucs János:


Köszönjük szépen. Köszönjük a vendéglátást a borásznak. És aki eddig kóstolta volna, és nem tudta értékelni, az most már tudja, hogy mit ivott. Aki pedig még nem, az most hallotta, hogy mit fog inni, és értékelni fogja, amikor megkóstolja a bort.
Mielőtt átadom a szót, megemlíteném ezt az inspiráló környezetet, ugyanis ez egy kiállító terem is egyúttal, ahol jelenleg Krizsán Keszey Zoltán - önmagát szabad gondolkodásúnak meghatározó - képzőművész alkotásait láthatjuk. Amikor a képekkel kapcsolatban a depresszióról szó esett, akkor mérhetetlenül felháborodott, és azt mondta, hogy épp ellenkezőleg, ezek a képek dinamikát, mozgalmat, a jövőt sugározzák. Nos ezért mondtam, hogy inspiráló környezetről van szó, mert a jövőről lesz szó, amikor az Unióról beszélünk.



Dr. Bod Péter Ákos


Köszönöm szépen. Hölgyeim és Uraim! Azokban a napokban, amikor mi ezt a témát kitűztük, tudtuk, hogy izgalmas idő jön, de azt pontosan nem tudtuk, hogy milyen irányt vesz a belpolitika. Ám tudatosan azt gondoltuk, hogy most nem olyan témát veszünk elő, amibe beszüremkedik a politika. Megragadjuk inkább az alkalmat, amit az élet kínál. Nevezetesen: közeledik május 1-je, akkor lesz öt esztendeje, hogy beléptünk az Európai Unióba. Ugyan öt év nem ad történelmi távlatot, nem lehet eldönteni egy történelmi vitát, de azért több, mint impresszió. Azért vannak tapasztalatok, vannak összehasonlításunk arról, hogy más ország hova jutott öt év alatt. Ezért tettük fel a kérdést, hogy mit hozott nekünk az Európai Unió? Azt is fel lehetne tenni, hogy mi mit adtunk az Európai Uniónak? Feltételezem, ez azért elő fog jönni.

A téma részben közgazdasági, hiszen ez egy közös piacként indult szerveződés. Éppen ezért a gazdaságról sok szó fog esni. De úgy kértük az előadókat, úgy válogattuk össze őket, ha szabad ezt így mondani, hogy azt a gazdaságságot, amit a téma kínál, itt is kifejezzük. Ezért kértük, hogy Borsiné Pataki Etelka, mint aki belülről látja az intézményrendszereket, ott élt az elmúlt években, legyen az előadónk. Majd Martonyi János, volt külügyminiszter, aki tárgyalt ezzel az intézményrendszerrel. Sok vonatkozásával most is foglalkozik, oktatóként publikál is róla. És Parragh László, aki maga is gazdasági ember, és egy nagyon erőteljes, nagyon fontos szervezetet képvisel. Nos tehát ez egy olyan hármas, aminek a véleményéből összeállhat egy kép, amely képet utána meg fogunk vizsgáli a vita során. A jelenlevők között szintén van volt külügyminiszter, volt nagykövet, több gyakorló üzletember,  akinek szintén van véleménye, tapasztalata, ismerete erről az ügyről. Ami nagyon komoly nemzetstratégiai kérdés: meddig jutottunk öt év alatt az Európai Unió tagjaként?

Azt hiszem, hogy a sorrend maradhat így, ahogy a meghívóban kiment. Először akkor megkérem Etelkát.



Barsiné Pataki Etelka:


Hölgyeim és Uraim!. Számomra igen nagy megtiszteltetés, hogy itt ebben a körben szólhatok. Öt évvel ezelőtt lettünk az Unió tagjai, az intézménynek a tagjai.Megemlítem, még,hogy harminc évvel ezelőtt választottákelőször direktben az Európai képviselőket. Úgyhogy sok féle ünnepet fogunk mi május 1-jén ünnepelni. De ma nem egy listával jöttem, hogy mit tettünk vagy nem, hanem több gondolatot szeretnék Önökkel megosztani.

Az első, hogy legutóbb éppen egy riporter kérdezte meg tőlem, hogy „Mondja van Önnek európai identitása?” És akkor én mondtam, hogy igen, van. Európainak érzem magam. Tudom, hogy Magyarországon nem aratok ezzel vastapsot. Utána azt kérdezte, hogy és akkor még magyar? És azt válaszoltam, hogy igen, szívvel-lélekkel. Nos először erről a kettőségről szeretnék ma pár gondolatot elmondani.

2004-ben, amikor beléptünk az Európai Unióba, közel a fele a lakosságnak, pozitívan nyilatkozott a csatlakozásról. 2008-ban, kevesebb mint a harmada volt pozitív véleménnyel az Európai Unióról,. Amitpozitívumként, a válaszadók megjelöltek, az az volt, hogy fontos, hogy utazhatunk, hogy tanulhatunk szabadon. Fontos, hogy szabadon munkát vállalhatunk bizonyos országokon belül. És minden 10. magyar azt mondta, hogy „Áh, ez egy ablakon kidobott pénz!”. Az emberben felmerül a kérdés, hogy vajon nem az történik-e, ami a franciákkal történt, amikor az alkotmányos szerződéssel kapcsolatban kelet volna dönteniük. Vagy az írekkel, amikor az átdolgozott, a lisszaboni szerződéssel kapcsolatban kellett volna dönteni. Amikor is  a belpolitikát vetítették ki az európai politikára is. Néztem még más adatokat is. És valahol ezek az adatok nekem ezt üzenik, hogy valószínűleg ez az európaszkepticizmus  okának helyes megközelítése.. Mert ha más statisztikai adatokat nézünk meg, szintén euro-barométer adatok, az európai intézményekbe fektetett bizalmi index Magyarországon 47 %. Ez hajszálra megegyezik az Unió átlagával. Ha azonban megnézzük azt, hogy például a nemzeti igazságszolgáltatásba vetett bizalmi index mennyi, akkor az már csak 36 %. Miközben 48 % az európai átlag. És hogy ha megnézzük a nemzeti kormányba vetett bizalmi indexet, akkor mindössze 16 %. Azt gondolom tehát, hogy most egy ilyen jelenséggel van dolgunk. Akkor, amikor az Európai Unióról beszélek, akkor Magyarországon ezeket nem lehet kihagyni a számításainkból.

Szeretnék most itt Önökkel eszmét cserélni arról is, hogy jól állunk-e hozzá az európaiságunkhoz, az európai uniós intézményekhez, és egyáltalán ehhez a történethez, amit öt évvel ezelőtt kezdtünk gyakorolni. Sok helyen hallom azt, hogy másodrendű polgárai vagyunk az európai uniónak. Hiszen az agrár támogatásokba nem kapjuk meg azt, amit nyugati szomszédaink. Hiszen nem mindenhova tudunk menni szabadon munkát vállalni, mert vannak olyan, úgynevezett derogációs  tiltások. Hölgyeim és Uraim! Ne tessék elfelejteni, hogy mi tárgyaltunk és mi egyeztünk meg az Európai Unióval. A startolási feltételeket,természetesen  megpróbáltuk folyamatosan javítani.. De hogy erről indultunk, ezt én  nem tartom személyes sértésnek, Nem is érzem magam emiatt másodrendű, európai polgárnak.

Azután természetesen a legfontosabb témánk, amire mindig vissza-visszatérünk az a kisebbségek védelme. Hölgyeim és Uraim! 2004-től, majd utána 2007-től azok a keretek, amelyek között ezekért az értékekért harcba szállhatunk, megnyíltak. Először is gondoljuk arra, hogy sok, és reményeink szerint egyre több körülöttünk élő országgal, ill. tagországgal egy Shengen-i térbe tartozunk.De lássuk  tényeket: a belső határokon a 35 határátkelőhely mellé, még 117 létesítése indokolt, aminek 27 megépítése azonnal szükséges. Belátható időn belül a román-magyar határvonalon, a meglévő 10 határátmeneten felül, még további 35 megépítése a cél. És a tartósan feltételezett magyar-ukrán-szerb határon pedig a meglévő 11-hez még további 27 megépítése szükséges. Ez a tanulmány két évvel ezelőtt készült. Szó van róla?Azt akarom ezzel mondani, hogy nem élünk a lehetőségeinkkel, nem élünk a kereteinkkel.

Továbbá pontosan tudjuk azt, hogy megnyíltak azok a határokon átívelő programok, amelyekre külön költségvetést szavaztunk meg az Európai Unióba. És én nem látom, hogy ezek termékenyen működnének. Meert például itt vannak a Transzeurópai közlekedési hálózatok. Gyakorlatilag a Kárpát-medence régi vasúti összeköttetéseit módunkban áll támogatottan visszaállítani. Itt senki nem fogja azt mondani, hogy ne építsünk. Sőt inkább támogatni fognak minket.

De visszatérek arra, hogy a tagsággal más vonatkozásban is megnyíltak a lehetőségeinkAz Európai Parlamentbe – és ezt a napot-sokszor szoktam idézni, nos még a ciklus   elején, amikor a vajdasági magyarok ellen atrocitások voltak, akkor az összes magyar képviselő,  pártállástól függetlenül, felemeltük a szavunkat a plenáris ülésen. És akkor ott az egyik legszebb pillanat az volt, amikor a felvidéki Duka Zólyomi Árpád  felvidéki, kisebbségben élő magyar, az Európai Parlamentben, a kisebbségben élő vajdasági magyarokért felemelte a szavát. És tehette mindezt magyarul, amit természetesen a pozsonyi parlamentben nem tehetett meg. Ezzel azt akarom mondani, hogy a 24 magyar képviselő mellett ma már az Európai Parlamentben ott ül két felvidéki, négy magyaranyanyelvű képviselő  Erdélyből. És ha ezt összeszámoljuk, akkor a 24 mellett további 6, tehát összesen 30 magyar képviselő ül az Európai Parlamentbe. Ennek a 20 %-a, határon túli magyar.Gyakorlatilag soha ilyen lehetőségeink nem voltak, ebben a vonatkozásban. És nyilván elsősorban az ő dolguk, az ő felelősségük, hogy meghatározzák, hogy milyen célokért állnak ki az Európai Parlamentbe, amelyet mi anyaországiak, támogatunk.

De én  úgy gondolom, hogy a kérdés nem 100 %-ig úgy van feltéve, ahogy a mai időszakban ezeket a kérdéseket fel kellene tenni. Mert én szerintem a történet már rég  arról is szól,hogy ne lehessen közös ellenségképet kialakítani a magyarokról. és ez az, amelyet Európában joggal számon kérhetünk Azt gondolom tehát, hogy a politikánkat ebbe az irányba kell folyamatosan tovább vinni.

Térjünk át a következő témára az európai uniós pénzekre. Nos ez egy horror történet. Én ezeknek a mélységébe nem szeretnék belemenni, mert a jelenlevők az újságokból, pontosan tudják azt, hogy milyen tragikusan toltuk el az autópálya finanszírozási rendszerünket. Nem voltunk képesek megvárni azt, hogy valóban megnyíljanak előttünk a kohéziós források. Ehelyett a Medgyessy kormány 650 km autópályát ígérve szemben az Orbán kormánnyal, felgyorsította a semmiből, fedezet nélkül ezeket az építkezéseket. Kérem , ha valaki fedezet nélkül építkezik bárhol a világon, annak a következménye az, hogy ezért felelősségre vonják. Ez a minimum követelmény. Hogy utána az a kisded játék, amivel próbálták ezeket a pénzeket valamilyen módon az Unió számára láthatatlanná tenni, az nekünk itt és most nagyon sok pénzünkbe került. De mondhatnám azt is, hogy ahogy ez a metróépítkezés megy. Azt higgyék el nekem hogy egyszer még a  Leuveni Egyetemen tanítani fogják, mint úgy, ahogy nem lehet európai forrásokat felhasználni. Nem akarok ennek a mélységébe sem belemenni, de a szívem szakad meg mert én mérnök vagyok.

De had  említsek egy másik példát . A az európai alapok új rendszerű finanszírozása ( ezt a javaslatot mi nyújtottuk be )-Magyarország számára lehetőséget ad arra, hogy a nagyvárosainkat megfelelő gördülő állománnyal, tömegközlekedési eszközökkel felszereljük. Beszéltem olyan cégekkel, akik világosan megmondták, hogy ha Magyarországon Debrecen, Miskolc, Szeged együtt rendel, amit megtehetnénk, akkor egy nullával kevesebb a költség. Ezt a három példát csak azért  mondtam el, hogy világosan lássuk, hogy az autópályánál egyszerűen elpocsékoltunk a magyar pénzeket.; a metrónál leporolhatatlan, szakszerűtlen, kétségbe ejtő menedzseléssel szórjuk ki a pénzt az ablakon;és nem figyelünk eléggé arra, hogy azok a pénzek, amelyek az Európai Unióból érkeznek, azok valóban a legjobban legyenek felhasználva, mint például a gördülő állománynál, az autóbusz beszerzéseknél.. A közösségben az egyik legnagyobb bűn, ha valaki nem a megfelelően használja fel a pénzeket, hanem elkótyavetyéli. Mert tetszik, nem tetszik ez európai adófizetők pénze.

Hölgyeim és Uraim! További hibánk, hogy folyamatosan mindig  Brüsszelre hívatkozunk. Mert a kormány azt mondja, hogy”az Unió előírta”. Én a személygépkocsi, jogosítványok szabályozásánál hátradőltem, és hallgattam végig, az éveken keresztül menő vitát. Mert az a szabályozás, amelyben az Európai Parlamentben megállapodtunk mint uniós szabályozásl, messze gyengébb és kevésbé szigorú, minta a ma életben levő magyar szabályozás.Miért akarunk mindig pápábbak lenni a pápánál? Továbbá nem lehet mindig Brüsszelre hivatkozni, mert Brüsszel mi vagyunk. Én azt gondolom, hogy számomra az öt év azt bizonyította be, hogy ott ülünk az asztalnál.. Az, hogy ott vagyunk az asztalnál, ez nem csak azt jelenti, hogy jól kell tudni tárgyalni, hogy a magyar érdekeket meg kell tudni védeni, hanem azt is jelenti számomra, hogy együtt alakítjuk az Európai Unió tovább fejlődését.  És zt kellene hogy jelentse, hogy mi is úgy  haladunk, ahogy az Unió halad.

Had emeljek ki két rövid példát, ebben a vonatkozásban,azokról a területekről, ahol én dolgoztam. Az egyik a kutatás-fejlesztés. Számtalan esemény történt az elmúlt 5 év alatt. Sajnos Magyarország nem követte ezeket a Kutatás-Fejlesztési politikákat. Egyet említenék:2008-ban elfogadtuk az Európai Kutatási Közös Kezdeményezést. Ami azt jelenti, hogy a tagállamok, önkéntes alapon forrásaikat egy-egy kutatásra közösen koncentrálják. Ehhez közösségi forrásokat kérhetnek. És az ilyen módon létrejött társaság egy jogi személy, és mint egy ilyen szervezet, előnyöket élvezhet. Bizonyos értelemben nemzetközi szervezetnek minősül az Európai Unió belső joga szempontjából. Ez azt jelenti, hogy áfa-mentes lehet. Olyan léptékkel mennek előre azok az európai, nyugat-európai országok, ahol felfigyeltek arra, hogy ez az egyetlen lehetséges jövő útja.  És olyan mértékben kiépült ennek a menedzselése, és olyan előnyöket fognak ennek keretében élvezni, amely ma beláthatatlan a számunkra. Én csak azért említettem meg az áfa-mentességet, mert én másfél éven keresztül harcoltam azért, hogy a kutatás-fejlesztési keretprogramokban áfa-mentesek legyünk, mi magyarok. Ezt a harcot akkor elvesztettem. De most ez visszaköszön, akkor ha képesek lennénk forrásokat betenni ezekre a helyekre,mert nekünk meg lenne ehhez a tehetségünk.

A másik terület amiről röviden szólnék az, hogy a közlekedés is teljesen átalakult. El kell felejteni azt, amiben eddig éltünk. Két elv fog mindent meghatározni:. a szennyező és a használó fizet. Ez azt jelenti, hogy többek között hogy ennek megvalósításához az európai autópályák intelligens rendszerekkel lesznek felszerelve. Ha mi nem leszünk képesek, legalább azt a minimum szintet tartani, amit a jogszabály elő fog írni, akkor ez gyakorlatilag azt fogja jelenteni, hogy az áthaladó forgalomban nem lesznek olyan bevételeink, mint ami lehetne De azt is fogja jelenteni a számunkra, hogy   a turizmusunkra is kihatással lesz. De hiszen már ma kihatással van az, hogy képtelenek vagyunk az E-call rendszert bevezetni Magyarországon. Holott már Csehországtól kezdve mindenki csatlakozott ehhez a közlekedésben a nagyobb biztonságot jelentő intelligens rendszerhez.

Hölgyeim és Uraim! Belépésünktől kezdve folyamatosan lemaradunk, nem tartunk lépést az Európai Unióval. Nekem ez a legnagyobb gondom és problémám.

És akkor néhány záró, gondolat. Honnan lehet elrugaszkodni? Nos, azt gondolom, hogy az alapvető üzenet, hogy egy közösségtől nem csak elvárni, hanem a közösségnek adni is kell. Látványosan kell építenünk Európát. És valahol itt fogalmazódik meg az én európai identitásom. Hogy látványosan építenünk kell az Európai házat és Európát. Mégpedig olyan területeken, ahol az elsődleges haszon nem feltétlenül látszik, hogy ott van. Először is van tudásunk, és nem lennék én én, ha most nem említeném meg a Galileo-t, ami az első közös európai infrastruktúra.Nagy dolog az, hogy ezt az európai uniós keretekben tehetjük. Mert ha ez a high tech program az ESA ( Európai Űr Űgynökség) keretekben valósult volna meg, aminek nem vagyunk a tagjai, abban az esetben nem tudtunk volna részt venni benne. Az Unió biztosítja, az uniós tagságunk biztosítja, hogy ezekben a magas minőségű, high-tech programokban részt tudunk venni. És  hozzáteszem azt is, hogy ezekhez a programokhoz kapcsolódó összes üzleti lehetőséget kihasználni. Mert bele tettük a szabályozásba azt, hogy a tenderek 40 %-át kis és középvállalkozásoknak kell elnyernie.

A következő, ahol építeni tudjuk Európát, és éppen a Galileo-ról jut eszembe, hogy aktívan részt kell vennünk a közös kül- és biztonságpolitika kialakításában. A Grúz háborúban döbbentünk rá arra, hogy mennyire törékeny ez a kontinens. De még valamire rádöbbentünk. Arra, hogy  várni kellett arra, hogy megkapjuk a NATO-tól azokat az adatokat, amikről meg tudtuk precízen állapítani, hogy mennyire hatoltak be az oroszok a grúz területekre. Ha működne a Galileo, akkor ez egy része lenne a közös európai védelmi politikának. És  az akkori elnök,  Sárközy volt, tudta volna ezeket az adatokat. Nekünk érdemben részt kell vennünk mind ebben. Én úgy gondolom, hogy éppen a grúz példa alapján a magyar érdek és az európai érdek hajszálpontosan egybe esik.

A bővítés szintén egy olyan terület, ahol megengedhetetlen, pl.hogy Horvátország vonatkozásában Ausztria  lépett fel Horvátország érdekében, mi hallgattunk.. Hölgyeim és Uraim! Én azt gondolom, hogy nekünk egy határozott véleményünknek kell lenni Európa határairól. Földrajzi, politikai és kulturális vonatkozásban. Nem lehet sunnyogni az európai térben, vagy legalább is nem éri meg sokszor sunnyogni az európai térben. Azt, hogy a bővítésben nekünk határozott álláspontunk legyen, hogy építsük ebben a vonatkozásban saját érdekeinknek megfelelően is az európai házat. Itt megint egybe esik az európai és a magyar érdek.

A következő az energiabiztonság, nos  itt egy időre eljátszottuk a lehetőségeinket a magyar csárdással, amikor is két lépést jobbra, két lépést balra tett a Gyurcsány kormány. Azt gondolom, hogy itt tehát lesz mit tenni az elkövetkező időszakban.

Hölgyeim és Uraim! Én hiszek abban, hogy képesek vagyunk gazdagítani Európát. Nem csak a problémáinkat odavinni. Amit én fontosnak tartanék az elkövetkező öt évre,hogy nemcsak elvárni, hanem hogy adni is a közös  Európának, éspedig  látványosan. Én tudom, hogy az országunk szédítő sebességgel épül le. Én tudom, hogy a nemzeti megítélésünk romokban hever. Én tudom azt, hogy a gazdasági-pénzügyi válság örvényeibe a túlélés az elsődleges cél. De még is azt gondolom, és hiszem, hogy eljön még az az idő, amikor érdemben tudjuk formálni az európai házat. Köszönöm szépen!



Dr. Martonyi János:


Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim! Azt mondják, hogy a polgári táborban Európa nem népszerű téma. Ez engem meglep, mert én úgy emlékszem, és vannak itt mások is, akik vissza tudnak emlékezni az 1989-es és az azelőtti időkre, hogy az akkori, mondhatni látens polgári világban Európa, az európai integráció nagyon népszerű téma volt. Valami történt időközben és gyakran keressük-kutatjuk az okait annak, hogy mi történhetett. Tréfásan azt is lehetne mondani, hogy most, amikor indul a kampány, az európai uniós választások előtt a legjobb az, ha a jelöltjeink nem is beszélnek Európáról. Persze ez túlzás. De mint minden túlzásban, ebben is lehet valami. Az első dolog, amit az európai integrációval kapcsolatban mondani szeretnék, az az, hogy itt általában semmi sem teljesen fehér és fekete. Maga az európai integráció története egy elnyúló, hosszú válságokkal, kudarcokkal, sikerekkel teli folyamat, aminek az alapját egy érték- és sorsközösség adja. De ha csak az elmúlt öt esztendőt nézzük, mert nem érdemes ennél messzebbre, az elmúlt 20 vagy 50 esztendőre visszamenni, Európában sok minden történt. Például pont öt évvel ezelőtt Európa sikeresen végrehajtotta a politikai, intézményi-jogi újraegyesítését. Ez azért az utóbbi néhány évezredben nem volt túlságosan gyakran előálló esemény. Ennek a lényege az az, hogy Közép- és Kelet-Európa, ideértve a Baltikumot is, megkapta a felzárkózásának a történelmi lehetőségét. Legalábbis kapott egy esélyt. Úgy is szoktuk fogalmazni, hogy az intézményi-jogi keretfeltételek létrejöttek ahhoz, hogy azt a bizonyos gazdasági, kulturális és a szó legáltalánosabb értelmében vett felzárkózási folyamatát végrehajtsa, felgyorsítsa, akár be is fejezze. Ugyanakkor Európának éppen az elmúlt öt esztendőben nagyon sok dolog nem sikerült. Nem sikerült a versenyképességünket lényegesen javítani a nagy versenytársainkkal szemben. Bekövetkezett egy bizonyos térvesztés. Még az sincs kizárva, hogy ez a jelenlegi válság ezt a térvesztési folyamatot talán fel is gyorsítja. Bár ebben egyáltalában nem vagyok biztos, de ez is egy lehetőség. Azután nem sikerült megoldani azt a bizonyos intézményi megújulást, vagy intézményi válságot a másik oldalról nézve, bár úgy tűnik, hogy ennek az évnek a vége felé, október-novemberben ez a válság nagy valószínűséggel meg fog oldódni.

A Lisszaboni Szerződést valamennyi tagállam ratifikálni fogja egy eredményes ír népszavazás után és az hatályba fog lépni. Nem ártana erre felkészülnünk, mert erre lehet számítani, ez a valószínűség. Nem sikerült továbbá kialakítani a mai napig sem azt a bizonyos európai démoszt, azt az európai lelkületet, amiről Barsiné Pataky Etelka is szólt az imént. Az európai identitás megvan, de még nem elég erős ahhoz, hogy valóságos lelkületet adjon egy gazdaságilag is egyre egységesebb Európának. Nem sikerült közös energiapolitikát létrehozni. Nem sikerült még valóban közös kül- és biztonságpolitikát létrehozni. Bár itt az utóbbi időszakban történtek dolgok. Grúziában mégiscsak az Európai Unió akkori elnöke, aki persze történetesen éppen akkor Franciaország elnöke volt, tudta elősegíteni a tűzszünetet. Ne feledjük el, hogy az orosz csapatok már nem olyan messze jártak Tbiliszitől, amikor végül is megálltak. Mondják ugyan, hogy amúgy is megálltak volna, de ezt nem tudjuk. A lényeg az, hogy megálltak. Az európaiak tűzték napirendre a G20-at, s főként a G20-nak a napirendjét döntően ők állították össze. És olyan gondolatok jelentek meg a G20 záróközleményében, amelyeket korábban nem hiszem, hogy akár az Amerikai Egyesült Államok, akár a Kínai Népköztársaság, akár Oroszország, akár a legfontosabb iszlám országok minden további nélkül elfogadtak volna. Mintha valami ezen a területen megmozdult volna. Tehát van eredmény is, kudarc is. Bár összességében a versenyképesség nem nőtt, a démosz nem jött létre, de a Nyugat-Európa és Kelet-Európa közötti gazdasági fejlettségi különbség csökkent. Amikor ilyen általános megállapításokat teszek, akkor mindig hozzá kell tennem, kivéve a Gyevi bírót, a Gyevi bíró ugyanis Magyarországot jelenti. A többi új tagállam előre lépett, széles körben kihasználta azt a történelmi lehetőséget, amit kapott 2004. május 1-jén, illetőleg később, 2007. január 1-jén. Kivéve Magyarországot. Magyarország nem élt ezzel a lehetőséggel. És akkor azt is meg kell már mondanunk, így öt év eltelte után, hogy itt olyan lehetőségről volt szó, olyan alkalmat szalasztottunk el, ami nem jön vissza. Ezek a lehetőségek már elszálltak és ezért valakiket a történelmi felelősség terhel. E lehetőségek elmulasztása Magyarország számára történelmi perspektívában egy 10-15-20 esztendős lemaradást jelent. Persze felmerül a kérdés, hogy ezért ki a felelős. Miért kivétel mindenütt Magyarország? Miért javultak a gazdasági mutatók valamennyi többi tagállamban? Miért növekedett olyan hihetetlen látványosan az Európai Unió támogatottsága például a lengyel közvélemény körében? Tudniillik, hogy a tagság előtt a lengyel közvélemény volt a legszkeptikusabb is, a lengyel mezőgazdászok voltak a szkeptikusokon belül is a legszkeptikusabbak. Ma az Európai Unió támogatottsága a legnagyobb a lengyel mezőgazdászok körében. Valami oka mégis van ennek. Nagyjából már tisztában vagyunk azzal, hogy mi ennek az oka. Magyarországot elkezdte kormányozni egy olyan hatalmi csoport, amelyik a politikai hatalmi technikákat és a hatalom megragadását és megtartását minden más szempont elé helyezi. Lerombolta a közigazgatást, lerombolta a szakszerűséget, bevezette a dilettantizmust, felerősítette a korrupciót, ideértve az európai források elköltését is. De azt is látni kell, hogy nemcsak mögöttünk van öt év, hanem előttünk is van öt év, sőt sokkal több is van, mint öt év. A következő generációk előtt sokkal több van. Azokat a lehetőségeket már nem szalaszthatjuk el. Az elmúlt öt év lehetőségei nem jönnek vissza, de a következő öt év lehetőségeivel nekünk kell sáfárkodni. Ezt a felelősséget senki nem veszi le rólunk. Ennek a felelősségnek különböző állomásai vannak. Először is, valahogy vissza kellene hozni a szívünkbe, a lelkünkbe Európát. Vissza kellene térni a ’90-es évek előtti állapotokhoz, amikor mindig azt mondtuk, hogy szeretnénk a Nyugathoz csatlakozni, szeretnénk olyan szabadon viselkedni, imádkozni, utazni és így tovább. És ez valójában megtörtént. 15 év politikai küzdelme volt, tizenöt éve, és nagyon sok ember dolgozott azon, hogy ez megvalósuljon, egy irányban munkálkodott az egész magyarság és annak a politikai osztálya is. És valóban, 14-15 év eltelte után megkaptuk ezt a lehetőséget. Utána valakik, valahogyan, valamilyen körülmények között ezt elszalasztották. És ezzel most azt mondhatná valaki, hogy a korábbi 15 év munkáját tették feleslegessé. De ez így nem igaz, mert nem tették feleslegessé. Éppen azért nem, mert a következő öt év, és a következő tíz év, meg tizenöt év valamelyest mégiscsak enyhíthet a helyzeten. Hogyan? Mint mondtam, Európát valahogyan be kellene fogadnunk a szívünkbe, de a tudatunkba is. Azt hiszem, hogy ennek a bizonyos európai tudatosságnak a szintjét feltétlenül javítani és erősíteni kell.

Ugyanakkor Európa a mai médiavilágunkban nem igazán nyerő téma, nem kapja meg a legnagyobb nyilvánosságot, ilyen értelemben nem csoda az, hogy az emberek jelentős része inkább csak a rosszat látja, a szkeptist érzi és óhatatlanul a saját sorsa rosszabbra fordulását, ha másért nem, az időbeli egyezőség okán összekapcsolja az európai unióval, vagy akár az európai uniós tagsággal. Ugyanakkor az Európai Uniót is súlyos kritikákkal lehet, sőt kell illetni.  Az Európai Unió véleményem szerint az elmúlt öt évben súlyos mulasztást követett el a tekintetben, hogy nem jelzett alapvető hiányosságokat Magyarországgal kapcsolatban. Az egyik a gazdasági szféra, nem kifogásolta elég határozottan mindazt, ami Magyarországon a költségvetés gazdálkodás területén történt. De ennél még súlyosabbnak tartom azt, hogy nem észrevételezte a demokratikus intézményi rendszer súlyos megsértéseinek sorozatát, nem kifogásolta a jogtiprásokat, az emberi jogoknak a drámai és tömeges megsértését. Korábban sokan attól tartottak, hogy majd beleszólnak a dolgainkba, eddig Moszkva szólt bele, most majd Brüsszel fogja megmondani, hogy mit csináljunk. Most paradox módon, öt év elteltével azt kifogásoljuk, hogy nem szóltak. Miért nem szóltak? Többet vártunk tőlük. Azt hittük, hogy ez egy szuper állam, azt hittük, hogy ez egy birodalom, ahol a központ majd odaszól, hogy ott abban a távoli tartományban ne használjatok gumilövedéket az állampolgáraitokkal szemben. A jogsértéseket senki nem tudja visszaadni. Más dolog, hogy a jogsértések elkövetőit még egy másik alkalommal meg lehet kérdezni, hogy hogy is történt mindez. De ez már egy másik történet.

Most itt van a válság. A válságon sokat nyert az integráció a közvélemény szemében is, megfordult mindenekelőtt az ír közvélemény. Izland csatlakozni szeretne. A britek különös módon barátságosabbak lettek az euró bevezetésével szemben. Magyarországon az ember lépten-nyomon hallja, hogy vezessük be az eurót. Itt azonban csak egy félreértést szeretnék eloszlatni. Két különböző dologról van szó, vagy lehetne szó. Az egyik az, hogy hozzákötjük a nemzeti pénznemünket az euróhoz, mintegy bevezetjük az eurót technikailag is, mint Montenegró. Ez azt jelentené, hogy elfogadjuk az euró hátrányait az előnyei nélkül. A másik megoldás az az, hogy valamilyen varázspálca érintése nyomán enyhítenék a kritériumokat és egy gyorsított felkészülés után korábban át tudnánk venni a közös pénznemet. Ami egyébként hozna bizonyos kötöttségeket, de egy dolgot megoldana, nevezetesen a magyar gazdaság és Magyarország piaci finanszírozását. Abban a pillanatban, amikor az euró hivatalos tagjai vagyunk, a központi bank elfogadná a magyar államkötvényeket biztosítékként. Következtetésképp, a piacról finanszírozható lenne a magyar gazdaság, anélkül, hogy szaladgálni kellene az IMF-hez, mint ahogy ha minden rosszul megy, akkor néhány hónap múlva ezt kell tennünk. Tehát ez kétségkívül egy nagyon jelentős előny lenne, de ez viszont úgy tűnik, hogy nem lehetséges. Nem érdemes tehát illúziókat táplálni, a kritériumokat nem fogják enyhíteni. Ha a kritériumokat mi azonnal teljesítenénk, akkor valóban fel tudnánk gyorsítani ezt a folyamatot. A magam részéről ezt én minden szempontból támogatnám, de ez sajnos későbbi feladat. Pillanatnyilag úgy néz ki, hogy a tüzet kell oltani és nagy baj, ha a tűzoltást azokra bízzák, akik ezt a tüzet meggyújtották. Elvileg persze ők is elolthatják, de én nem bízom bennük. Még akkor sem, ha ez csak egy rövid időre szól. Ezért azt javaslom, hogy most már próbáljuk meg az euró bevezetését egy szakszerűen, átgondoltan, a jogállamiság követelményeinek megfelelően kidolgozott, hosszú távú nemzetstratégiába illesztve megtervezni és felgyorsítani. Köszönöm szépen.



Dr. Parragh László:


Parragh László vitaindító előadása I. rész



Dr. Gyulai József:


Köszönöm szépen. Gyulai József vagyok. Engedtessék meg a "maflaságunknak" egy epizódját elmondani, amelyet Barsiné Pataki Etelka vonatkozó hangulatú mondatai idéztek fel. Amikor itthon híre járt (és az EU-tagság hátrányaira példaként terjesztettük), hogy "Magyarországon már moslékot sem lehet adni a disznóknak", a példát mérgesen meséltem egyik német barátaimnak, mint lázadozó példát. Meglepetésemre, számomra teljesen váratlan módon reagált. Azt mondta, dehogynem! Csak venni kell egy autoklávot, 120 fokig fel kell melegíteni a moslékot, sterilizálni kell és utána meg lehet etetni. Én azóta figyelem, hogy sok bosszantónak látszó korlát esetében félúton, azaz a lázadásnál megállunk és önrontó módon nem jutunk el az új kereteink között lehetséges valódi megoldásig.

Amit azonban kérdezni szeretnék az egyik FP7-es programbizottság tagjakéntí. azt látom, hogy az EU "kilábalási projekt"-jeit, a „Green car”-t, az „Energy efficient building”-et és a „Future Factory”-t egyértelműen PPP konstrukcióban képzeli el Brüsszel. Meglepett, hogy ez Európában népszerűbb, mint nálunk? Köszönöm szépen.



Gereben Zoltán:

Elcsépelt közhely, hogy a politikát nem lehet tisztességesen csinálni. És a politikában más törvények uralkodnak, mint az erkölcsnek a törvényei. Ezt akár jobbról, akár balról, sűrűn halljuk. Rettentő ideges leszek tőle, és ilyenkor mindig eszembe jut, és ilyenkor Európáról beszélünk. Visszatekintek az Európai Unió atyáihoz, ahol ugye a három nagy európai agy közül Robert Schumann, De Gasperie, és Aldenauer közül kettőt a katolikus egyház a boldoggá avatandóinak a sorába iktatott. Én most nem vallási témáról akarok beszélni, de hát hogy egy ilyen erkölcsi tekintélyű szervezet, mint a katolikus egyház két ilyen politikus abba az erkölcsi kategóriába akar sorolni, amibe a boldogjait, a szentjeit sorolta, az mégis jelent valamit. Valószínűleg nem mutyizásokkal és nem bratyizásokkal teremtették meg ennek az Európának a lehetőségét, hanem komoly erkölcsi bázissal. Nagyon ajánlom, hogy az életüknek, a tevékenységüknek és a pályafutásuknak a tanulmányozását mindazoknak a jövőben igényt tartanak arra, hogy ezt a népet akár kormányzati szinten, akár egyéb szinten szolgálják. És egy rövid sztorival had reagáljak Pataki Etelkának a gondolataira, hogy adnunk is kell ennek az Európának valamit. Egy apró kis történet, de engem nagyon megkapott. Üléseztünk a 2000-es évek elején egy európai szervezetnek az igazgató tanácsa itt Budapesten. S miután pénteken befejeztük az ülést, a francia társ intézetnek az elnöke, aki egy Európa nevű személyiség, nem kis mértékben a széles körű és nagy perspektívájú kultúrája miatt. Kérdi tőlem, hogy mit ajánlok neki, hogy mit csináljon, hova menjen szombaton. És akkor azt mondtam neki, hogy menj ki a Millenáris Parkba, és ott nézz körül. Következő alkalommal, amikor összeültünk, már első pillanatban széles mosollyal jön hozzám, és megköszönte, hogy micsoda élményt nyújtott neki ez a Millenáris Park. És hogy erre mi magyarok milyen büszkék lehetünk. Hát kérem szépen, ez a Millenáris Park, az akkori virágzása után hogyan laposodik, meg laposodott el, de azért volt ennek egy ilyen periódusa is, és váltott ki ilyen hatást is Európába. Köszönöm szépen a figyelmet.



Nyíri Csaba:


Előadóink megfogalmazták az okát, hogy mi okból lett a magyarság jelentős része euró szkeptikus, annak ellenére, hogy a csatlakozást megelőző népszavazáskor igen magas százalékban rajongott a magyarság az uniós tagságért. Dr. Martonyi János professzor úr megadta rá a választ, hogy rendszerváltozáskor, a daliás időkben, meg ugye előtte, a 80-as évek végén mindez mennyire vágyálomnak tűnt és mért jutottunk az elutasításig. Én vagyok az a renitens leányfalusi polgármester, aki politikai döntésből bevonattam az Európai Unió zászlaját a Polgármesteri hivatalról. Tettem mindezt azért, mert úgy ítéltem meg, hogy az Európai Unió, amikor befogad egy családtagot, akkor  úgy viselkedik, mint egy szigorú szülő a vasárnapi ebédnél, ügyel a rendre és a polgári etikettre. Példának okáért,  amikor a gyerekek összeszólalkoznak a daragaluskán, akkor fejbe vágja őket és azt mondja, hogy na eddig és ne tovább. Kérem, hogy engedhető  meg, hogy az EU egyik legfontosabb törvényét,  - és engem ez háborított fel,  a nemzeti kisebbségvédelmi törvényt, vagy a nemzeti kisebbségi nyelvek chartáját, amit ’91-ben alkottak meg Strasbourgban és Szlovákia is aláírta  - egy tagállam nem veszi komolyan, de nem is kérik rajta számon! Szlovákiában mit műveltek a magyar tankönyvek ügyében.  Kérdésemet és nagy tisztelettel fogalmazom meg Barsiné Pataky Etelka képviselő asszonynak,  mint ős-leányfalusi polgárnak  és várom megtisztelő válaszát  másik két előadónknak is:” Lesz-e, történik-e változás ebben a kérdésben?”  Amit  Parragh László elnök úr mondott, hogy bruttó befizetőként  tulajdonképpen a saját pénzünket, az általunk, magyarok által, befizetett pénznek csak egy részét kaphatjuk vissza EU-s támogatásként  -  ez a tény is sokakat irritál! Abban a szerencsés helyzetben van Leányfalu, hogy a Közép-Magyarországi Operatív Program keretében két pályázatot is nyertünk, egyet az  iskolabővítésre, a másikat pedig  Faluházunk átépítésére. Az iskolabővítési pályázatunk elkezdődött, 250 millió forint az unió támogatása. A projekt 310 millióba kerül, mire befejeződik. Minden fillérnek meg van a helye. Nagyon kell takarékoskodnunk, hogy mindenre jusson! Kérdem, miért kell 700 ezer forintot „csak az unio fényesítésére” felhasználni? Mért kell hatszor három méteres (18m2-es) tájékoztató táblát kifüggeszteni? Kötelezően előírják, hogy egy ilyen összegű támogatásnál az „A méretű (6x3m) táblát kell legyártatni!  A tájékoztató táblának csak egy kis részén kell  feltüntetni azt, hogy itt  milyen projekt megvalósítása folyik,  ki a megrendelő, ki a kivitelező. De  egyharmad részén kell megjelennie, hogy ez európai uniós támogatás, a másik egyharmad részén pedig, hogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség támogatásával! A tábla elkészítésére költött 750 000 forintot én biztos, hogy másra is fel tudnám használni ezen a projekten belül, ténylegesen az iskola építésére. Köszönöm szépen, hogy mindezeket elmondhattam, köszönöm megtisztelő figyelmüket.



Jeszenszky Géza:


...



Vitézy Tamás:


...



Pálos László:


Pálos László vagyok.
Mostanában rengeteget hallunk, többet is, mint amennyit Bajnai Gordon mond, hogy mennyi pénz jön az Unióból. Azt is gyakran emlegetik, hogy itt lesz a 2011 és mi leszünk az elnökség, és folytatják azzal, „nekünk az elnökségre ki kell találni olyan dolgokat, amit eddig még senki nem talált ki”. Azt mondják, hogy Magyarország vízügyi nagyhatalom, környezetvédelmi nagyhatalom satöbbi. Amit kérdeznék: Lesz-e ekkor arra lehetősége Magyarországnak, hogy rákényszerítse az Unióra azt, amit zöld köztársasági elnökünk régóta szorgalmaz, hogy szabják már át a hajóikat kicsikére, alacsony fenekűre, hogy ezzel egész évben hajózhatóvá váljon a Duna magyar szakasza keresztgátak nélkül is?. Köszönöm.



Krassó László:


Martonyi miniszter úrtól a magamnak feltett kérdésemre 50 %-ban kaptam választ. Magyarán arra a kérdésemre, hogy miért kivéve Magyarország- mármint,miért maradt ki a fejlődésből? Úgy tettem fel magamban a kérdést ennek hallatán, hogy felelősnek érezheti-e magát az Európai Unió? Erre megkaptuk a választ, hogy igen, az Európai Uniónak ebben a kérdésben meglehetősen nagy a felelőssége. Hiányérzet maradt bennem, hogy miért tette ezt az Európai Unió? Amikor a magyar vezetők elmentek tárgyalni, élükön volt miniszterelnökünkkel, lehetőség lett volna arra, hogy időnként rápirítsanak és például ne asszisztáljanak a konvergencia-program elhalasztásához, mondván, ne zavarjuk meg a fontos,otthoni belpolitikát. Miért az volt a leghevesebb kritika, hogy rosszul öltözött a külügyminiszter és kócos. Nem hallottunk, nem olvastunk soha arról, hogy valami miatt, akár az emberi jogok mély megsértése okán – október 23 -, és nem akarok visszamenni az öszödi beszédig, de csak egyszer nem a hátát lapogatták volna a miniszterelnöknek, hanem igenis beolvastak volna neki. Miért nem tette időnként ezt az Európai Unió úgy, hogy erről a magyar közvélemény is tudomást szerezzen? Másik mondatom - nagyrabecsülésem mellett- Parragh László elnök úr egyik megjegyzésére vonatkozik, amikor egri,szombathelyi,pécsi kulturális beruházások költségét tette szóvá. Valóban,ezek borzasztóan sok pénzbe kerülnek, de Ön is forog fiatalok között és tudja, hogy nagyon rossz állapotban van Magyarország kulturális szintje. Erre azt hiszem, nem szabad pénzt sajnálni, még akkor is, ha magasak ezek a költségek. Sokkalta jobban meg kellett volna becsülni azokat a pénzeket, amiket kiadtunk a 7-es út völgyhídjára, a 6-os út alagútjára, sőt ide sorolnám még a 4-es metrót is. Köszönöm.



Parragh László válasza:


Parragh László vitaindító előadása II. rész



Martonyi János válasza:


Csak mentségül szeretném felhozni, hogy én csak egyetlenegy egyetemen oktatok. Az első felmerült kérdés ez a bizonyos PPP volt, hogy ez mennyire népszerű, mennyire nem. Ez egy angolszász találmány, nekem van némi gyakorlati tapasztalatom a magyarországi hasonló szerkezetű beruházásokat illetően. Úgy hiszem, hogy a mi viszonyaink között ezt finoman szólva nehéz alkalmazni. Ez egy olyan pénzügyi és jogi és, ha szabad így mondanom, erkölcsi finomhangolást kíván, ami nem hiszem, hogy a mi viszonyaink között működőképes. Lehet, hogy meg lehet jól csinálni ott, ahol a feltételek minden szempontból megvannak, nem hiszem, hogy mi ezt meg tudnánk egyelőre oldani. És ez átvezet a másik kérdéshez, mert nagyon sokszor foglalkoztunk a politika és az erkölcs kapcsolatával. Egyetértek a hozzászólóval. Kétségtelen, hogy a politikában vannak nagyon ocsmány, nagyon rút, nagyon erkölcstelen dolgok, de azért a mártír miniszterelnökök országában nem kellene elfelejtenünk, hogy a politikában előfordultak már a legerkölcsösebb dolgok is, például olyasmi, hogy valaki az életét adja a hazájáért. Ők is politikusok voltak. Tehát itt mind a két véglet megtalálható, és szó sincs arról, hogy a politika a priori erkölcstelen és ezt el kell fogadnunk. Ennek pont az ellenkezője az igaz, még akkor is, ha a mai gyakorlat nem ezt mutatja.

A nemzeti kisebbségek kérdésére Parragh Laci megadta a választ, ugyanezt akartam én is mondani. Túl azon, hogy ne mondjunk kisebbségeket sohasem, hanem mindig nemzeti kisebbségekről beszéljünk, mert kisebbségek vannak az Európai Unióban, széles körben foglalkoznak velük, ide tartoznak mondjuk a szexuális orientáció szempontjából kisebbségnek tekinthető csoportok, de hát tulajdonképpen bizonyos szempontból a nőket is szokták itt emlegetni és még sok minden más kisebbség van. Nemzeti kisebbségekről beszélünk és itt pedig tökéletesen helytálló az, amit Parragh László mondott. Ezt a kérdést mindenki a saját érdekrendszere prizmáján keresztül nézi. Egy pillanatra gondoljunk arra, hogy mondjuk mi volt a területi autonómiával kapcsolatos álláspontja mondjuk a Trianon előtti Magyarországnak. A jelenlegi spanyol néppárt, valóban a néppárt sokkal inkább, mint a szocialista párt, hozzáteszem, a spanyol nemzeti egységgel szembeni támadásnak tekint minden autonómia bővítésére irányuló törekvést. És jóllehet, ők sokkal szélesebb önrendelkezési jogot adnak a katalánoknak és a baszkoknak, mint nagyon sokan mások Európában, mégis úgy érzik, hogy ha a magyarok felvetik a közösségi jogok, az önrendelkezés, a területi autonómia kérdését, akkor ez közvetve a legvitálisabb, legfontosabb spanyol nemzeti érdekek ellen irányul. Nekünk ezt meg kell érteni és meg kell magyaráznunk, ahogy ezt tesszük is, hogy nem ez a helyzet, pont ellenkező a helyzet. Ha a szomszédos országokban ezt a kérdést megfelelően rendeznék, akkor ezt a kérdést nem kellene többet napirenden tartani, és stabilizálódnának mindazok az országok, amelyek félnek a nemzeti egységüknek a felbomlásától. Egyébként nem véletlen, hogy a francia köztársasági elnök is, amikor találkozott a magyar köztársasági elnökkel, világosan megmondta, hogy Franciaország nem támogatja a közösségi jogokat. Mert Franciaországnak nem ez az érdeke. Mert Franciaországnak nem érdeke az, hogy a területén élő 5-6 millió muzulmán közösségként, közösségi jogokkal jelenjen meg és ezáltal kiváljon abból a republikánus egységből, ami a francia forradalom óta a francia nemzet alapja, szent és sérthetetlen alkotmányos alapelve. Tehát a világ sokféle és meg kell értenünk a többiek érdekeit is és nekünk az érdekeinket ebben a rendszerben kell érvényesíteni.

Egy dolgot nem érdemes tenni, hogy az Európai Uniót megszemélyesítjük, mintha létezne, hozzáteszem, hogy amíg a Lisszaboni Szerződést el nem fogadják, még jogi személyisége sincs. Megszemélyesítjük, és azt hisszük, hogy ez valami egységes akarattal rendelkező természetfeletti lény. Az Európai Unió 27, artikulált érdekekkel bíró, rendelkező és azokat érvényesítő tagállamból áll, Ciprustól kezdve Szlovénián keresztül, Észtországig bezárólag és így tovább és így tovább. Csak azért említettem Észtországot, mert ott is van egy kisebbségi probléma, egy nemzeti kisebbségi probléma, ők az orosz kisebbségüktől félnek, mint ahogy a lettek is az orosz kisebbségüktől félnek és hiába magyarázzuk, hogy ez más dolog, mert az erdélyi magyarok ott élnek több mint ezer éve, ezzel szemben az észtországi oroszok, hát valamikor a közelmúltban mentek oda, jó részük egyébként egyenruhában. Tehát más a helyzet. És meg kell mondjam, hogy éppen a politikai társaink, a néppart az, az UMP, a francia UMP, a spanyol néppárt, amelyik kifejezetten érzékeny ezekre a témákra. Tehát nem könnyű a dolog. De ettől függetlenül ez a dolgunk. Eddig ennek a témának a napirenden tartása a mi részünkről alapvetően az Európa Parlamentben történt. Nagyon korlátozott lehetőségekkel, de én úgy érzem, hogy a néppárti képviselők mindent megtettek annak érdekében, hogy ezt a témát napirenden tartsák, bevigyék a gondolkodásba, lassan-lassan egy jogalkotási folyamatot is megindítsanak. Kormány nélkül persze nehéz. Az Európai Unió legfontosabb döntéshozó szerve, szervei, azok a Tanács különböző formációi. Ha ott nem érvényesítjük a magyar érdekeket, és nem csak a nemzeti kisebbségekről beszélek, akkor a dolog nagyon nehéz. Pillanatnyilag és az elmúlt öt évre ez is jellemző, a magyar érdekérvényesítés egyetlen valóságos terepe az Európa Parlament volt. Ezt meg kell változtatni. Ha kormányzati szinten nem tudjuk érvényesíteni az érdekeinket, most bármiről van is szó, akkor az a dolog nem fog működni. És ez visszavezet június 7-hez.

Ami a pályázatokat illeti, volt erről egy konferenciánk, ahol nagyon jó példák hangzottak el, hasonló példák, mint amelyeket Parragh Laci mondott. Nyert annak idején komoly összeget egy kutya-wellness beruházásnak a megvalósítója, de hát ismeri mindenki a diszkó világítási rendszernek a pályázatát is. Egyesek felvetették, hogy akkor ezek után egy kutya-diszkót kellene csinálni és az is feltehetőleg jelentős pályázati forrásokban részesülne. De hát lehetne mesélni sok mindent, én nem mesélek semmit. Nem mesélek a metró beruházásról sem, különböző titoktartási kötelmek miatt. Az egész dolog egy lázálom. Ha valaki megírja ezt egy regényben vagy egy novellában, akkor senki nem hiszi el, de én azt hiszem, hogy mindez nagyon jól tükrözi a mai magyar valóságot, ebben benne van minden. Itt semmi nem sikerül, minden kudarc. Miért van az, hogy amit kitűztek célként, mondjuk vegyük a kormányzati negyedet, az sem sikerült. Mindent abbahagytak, minden abortált. A reformok is abortáltak, az adóreformok is abortáltak. Hány volt? Meg se tudjuk számolni. Most nem tudom, hányadikat majd be fogjuk vezetni.

Az új alapszerződések, mert nevezzük így a Lisszaboni Szerződést, nem foglalkoznak a válsággal, ezt nem is tehették meg, ilyen előrelátó nem volt senki. Azt hiszem, nem is ez a dolguk, hiszen jogi, intézményi kereteket adnak csak. Az atlanti világ GDP-je 60%-ról 55%-ra csökkent, a válság következtében nagy valószínűséggel ez le fog menni 50-re vagy 50 alá, de azért nem kell kétségbe esni. Egy másik kérdés, ugye, hogy Európa is tért veszít, hiszen nem fog 8%-kal növekedni, mint Kína és 6%-kal sem fog, mint India, és most a válságot talán jobban megérzi. De azért itt van egy életminőség, van egy kultúra és a gazdaságon kívül sok minden más dolog is számít. Európa ebben a legjobb. Sőt, Európának van egy olyan társadalmi-gazdasági modellje, ami meggyőződésem szerint még mindig a legműködőképesebb modell. Elhangzott, hogy nekünk nem angolszász példából kell kiindulni. A szociális piacgazdaság sikeres volt és az értékvilága a mai napig irányadó. Más dolog, hogy a konkrét mechanizmusok módosulnak, de az üzenet, amit közvetít, ma is ugyanolyan érvényes.

Az utolsó kérdés, ez az 50%-os ügy. Maradjunk a konkrétumoknál. Amikor a magyar kormány a Bizottságtól haladékot kapott a harmadik konvergencia program benyújtására, mondván, hogy majd a választás után beadjátok, most "megértjük, hogy nem csináljátok meg, mert nem akarjátok idegesíteni a népeteket, mert ha a népetek elolvassa ezt a konvergencia programot, akkor ugye kiderül az igazság, ezért ne adjatok be ilyet, majd beadjátok a választás után…" Nos, ezt nem lett volna szabad. A másik dolog, ami szintén konkrétum, én nagyon határozottan érzem azt, hogy azért 2006. október 23. után valamivel határozottabb fellépésre lett volna szükség. Itt annyi kvalifikációt szeretnék tenni, hogy ezen a téren azért az európai uniós hatáskör haloványabb, mint a konvergencia program követelése tekintetében. Itt tulajdonképpen egy erkölcsi, politikai fellépésre lett volna lehetőség, arra viszont szükség lett volna. És ezt nem tették meg. És itt hiszem azt, hogy az Európai Uniótól többet vártunk, annak ellenére, hogy ugyanakkor mindig van bennünk egy olyan érzés és gondolom lesz is bennünk ilyen érzés, hogy azért nem biztos, hogy mindenbe bele kell, hogy szóljanak, mert ez egy természetes tagállami magatartás, hogy nem akarjuk, hogy előírják, hogy mit tegyünk. De ha az emberi jogokat súlyos sérelem éri, akkor igenis szóljanak. Akkor azt mondom, hogy ha mi véletlenül hasonló módon megsértenénk az emberi jogokat, amit én kizártnak tartok, igenis szóljanak. Ezt vállaljuk, szívesen vállaljuk, szóljanak és ez pontosan az az erkölcsi követelmény, amit előbb itt a politikával kapcsolatban általában véve hallottunk.



Barsiné Pataki Etelka válasza:


Igen, röviden. PPP, ez valóban egy olyan finanszírozási modell, amelyiket támogat az Unió és ezzek kapcsolatban hadd mondjam el egy emlékemet. Egész az elején voltunk a ciklusnak, amikor meghívott Strasbourgba az autópálya koncessziós társaságok szövettsége egy vacsorára. Mikor beléptem a terembe, a szívemhez kaptam, hogy te jó ég, úgy érzem magam, mint Ali baba és a negyven rabló. Szóval körülbelül ilyen közegbe kerültem és akkor oda is mentem rögtön a főtitkárhoz ésmondtam, hogy a legjobb, ha mindjárt szembesülünk a magyar tapasztalatokkal. Nekünk nagyon rosszak az autópálya építési PPP-kel kapcsolatos tapasztalataink. Erre ő rám nézett és azt mondta, hogy igen, ismerem a magyar problémákat, de szeretném megmondani önnek, hogy jó szerződést csak erős kormánnyal lehet kötni. Úgyhogy körülbelül ez a válasz a dologra.

Az autópálya a TEN-T finanszírozásánál felállítottunk egy garanciaalapot, ami nagyon jól működik, , kifejezetten egy fajta piaci rizikó kivédésére szolgáló garanciaalap Benne van az Európai Beruházási Bank is és az Európai Bizottság is. Tehát támogatjuk a megfelelő PPP modeleket.

Most éppen két hete voltam Bécsben, ahol a második generációs telekommunikációs műholdakra egy PPP konstrukciót alakítanak ki, ami tulajdonképpen nagyon időben van mert most fogadtuk el illetve fogadjuk el a telekommunikációs csomagot.

Egy dologra még fel szeretném hívni a figyelmet, pontosan arra vonatkozóan, amit a miniszter úr mondott, hogy ez a fajta finanszírozás lényegében inkább angolszász közegben működik jól, mert a portugálok rendkívül sok autópályát építettek ezzel a PPP módszerrel és olyan mértékben megterhelte a költségvetésüket a rendelkezésre állási díj, ami komoly problémákat okoz.,Miközben, akik lejegyezték a finanszírozást, azok a holland nyugdíjalapok voltak, mint biztos bevételi forrást.

Egy mondatot tennék hozzá a kisebbségi ügyekhez. Én nem vagyok kisebbségi politikus, csak a szívem és a lelkem mondatja azt, amit mondok, hogy nekünk valóban úgy kell megfogalmazni a problémáinkat, amelyek az európai fül számára is érthetőek. Én azt gondolom tehát, hogy folyamatosan és egyfolytában beszélnünk kell arról, hogy lehetetlen, hogy a környezetünkben lévő országokban egyre erősödik az, hogy a magyar egy közös ellenségkép. És én azt gondolom, hogy ez az, amin el lehet indulni, ez valóban keresztül a parlamenten mindenki számára egy üzenet.

A pályázatokkal kapcsolatban azért annyit hadd tegyek hozzá, hogy az FP7-es kutatás-fejlesztési pályázatok, amelyek nem itt dőlnek el, hanem Brüsszelben, ott nagyon alacsony az indulási létszám de ahol elindulunk, ott 60 %-ban nyerünk. Tehát borzasztó jók vagyunk, ezt akarom ezzel mondani, tehát itt egy megfelelő kormányzati politikával olyan pénzeket tudunk elhozni, amelyekről Nyugat-Európa azt hiszi, hogy csak az övé és amelyekben viszont nem a magyar kormánytól függ ennek az elosztása. A következő, amit szeretnék elmondani, még a pályázatokkal kapcsolatban, hogy lényegében ma már egyetlen magyar sem hisz abban, hogy “pannon puma”. Én azt hiszem, hogy ugyanígy, a pályázatok vonatkozásában a kormány által kommunikált “éllovas vagyunk”, nos ebben is lassan kezdenek kételkedni a magyarok, azt gondolom, hogy ez viszonylag röviden ki fog derülni, mert ez matematika kérdése.

A válsággal kapcsolatban két dolgot megemlítenék. Az egyik az az, hogy én óriási dolognak tartom, hogy Európa képes volt összefogottan fellépni. Még akkor is, ha egy viszonylag pici összeg, ami a közösségi forrásokból jön. Egyáltalán nem vagyok nyugodt abban a vonatkozásban, hogy ez a válság és ez a krízis új, tiszta lapot fog hozni. Én úgy látom, hogy Nyugat-Európában valami olyan mértékben állítják át a váltókat teljesen más és új technológiákra, olyan mértékben nyomatják a pénzt kutatás-fejlesztésekbe, amelyek mind ezekbe a technológia intenzív vállalkozásokba mennek, ami fényévre van tőlünk. És szeretném azt is elmondani, hogy a mellettünk lévő kis Ausztria, ami ugye a turizmusáról, meg arról, hogy kihasználta a bővités előnyeit,híres, nos ez az Ausztria például mélyen beépült és beszállítója az amerikai védelmi iparnak, ahol azért megnézik, hogy mit fogadnak be technológia, high-tech szempontjából. Közelítik a 3 %-ot a kutatás-fejlesztési kiadásaikban és most, amikor bejött a válság, akkor azonnal összeültek, pártállástól függetlenül eldöntötték, hogy nagyon komoly, nem merem megmondani a százalékot, mert magam se hiszem, hogy a GDP hány százalékát fogják, fordítani az elkövetkező években az oktatásra. Tehát olyan válaszokat képesek adni , amit, mi a fennmaradásunkért küszködve képtelenek vagyunk. Én tehát egyáltalán nem vagyok nyugodt.



Giday András:


...



Tolnay Lajos:


Csak hozzászólás. Nem hozzászólás, kérdés lesz. Csak előtte hadd mondjak annyit, hogy nem tudom visszafojtani magamba azt a 80-as években hallott poént, amire hát sajnos itt sokan emlékeznek, hogy „elvtársak, a sikereink is kétségbeejtőek.” Ugye emlékeztek rá… Mert itt azért az öt éves magyar performáció, bár ennek azért európai uniós összefüggései is vannak, de azért elég siralmas. És a kérdésem az a tisztelt előadóktól, hogy vannak-e olyan műhelymunkák ma Magyarországon, mert ugye nagyon sok gazdaságpártoló és egyéb társaság működik, de vannak-e olyan műhelymunkák, amelyek alapján egy csapásra jobban mennek a dolgok, lehet, hogy egy év múlva, lehet, hogy hamarabb… Ez a kérdésem, köszönöm szépen.



Banai Miklós:


...



Halzl József:


Én csak egy megjegyzést szeretnék tenni, nem kérdést föltenni. Elég hosszan és több felszólaló által megtárgyalt kérdés a kisebbségek kérdése és én teljesen egyetértek azokkal a hozzászólásokkal, amelyek az Európai Unió magatartását ebben az ügyben indokolják, még hogyha nem is értünk vele egyet. Én egyet szeretnék mondani, hogy az adott keretben is sokkal többet el lehetne érni a szomszédos országokban élő magyarság identitástudatának megőrzésében, a magyar kisebbség jövőjét illetően, hogyha egyrészt az anyaországnak a jelenleg is meglévő támogatása hatékony, a nemzeti stratégiai célok szolgálatában álló támogatása volna. Erről szó sincsen, ezt itt is ki kell jelenteni és ez elég sajnálatos. A másik dolog viszont, hogy az adott keretek között, politikai keretek között, amelyek végül is a demokrácia intézményén alapulnak, sokkal többet el lehetne érni, hogyha ezekben a szomszédos országokban a magyar közösség élne a jogaival. És az, hogy nem él a jogaival, az gyakran a politikai elitnek a magatartásával függ össze, azzal, hogy egymással vannak elfoglalva Szlovákiában is, Romániában is, Délvidéken is a magyar politikai elitek és ez csalódást okoz a lakosság körében. Itt csak egy példát szeretnék mondani. Ha most a szlovákiai államfőválasztásnál a magyarok elmentek volna szavazni mind, akkor ma nem a magyar gyűlölő Gasparovic volna Szlovákia elnöke, hanem egy toleráns, a magyarokkal való együttműködést szorgalmazó elnöke lenne Szlovákiának. Tehát nekünk arra is kéne törekednünk, hogy megpróbáljuk ezeket a politikai problémákat is segíteni megoldani, ami nem könnyű feladat, de elkerülhetetlen.



Barsiné Pataki Etelka válasz II.


A Fidesz európai delegációjának egy  komoly programja van és ez rövidesen be is lesz mutatva.

Egy egészen rövid sztorit a végére, egy “kis szinest”, csak éppen hogy oldjam a hangulatot, az érdekérvényesítésről. A postai 5 milligramm alatti levelek liberalizációját tárgyaltuk, a Magyar Posta ragyogó szakembereket állított ki, megtalálták a kapcsolatot a belga, francia és egyéb postákhoz, csináltak a parlamenten kívül egy jól működő koalíciót, ugyanezt mi meg tudtuk csinálni a parlamenten belül. Megtaláltuk azokat az embereinket, akik a McCreavy biztos kabinetjében magyar szakértők, nem akarom végigmondani a történetet, a lényege az a dolognak, hogy a szavazás előtti este már mindent végigtárgyaltunk, ami nekünk fontos volt, egy kivétellel. Egy olyan kis kimenő levelekkel kapcsolatos témát nem tudtunk átvinni a német raportőrön, amelyik a Magyar Posta profitjának a 25 %-át jelenti. És fölkészülve erre az eshetőségre is, megbeszéltük a Magyar Postával, hogy Markus Ferber, a német raportőr,  arcképével 50 bélyeget kinyomtatnak. Megjött az 50 bélyeg, másnap szavaztunk volna, előtte való este ott volt a vita a plenárison Strasbourgban, és én megfogtam a bélyegeket és letettem Markus Ferber asztalára. Az a szívéhez kapott, megkérdezte, hogy felragaszthatja-e a levelekre, mondtam, hogy igen, átrohant vele McCreavy-hez, a biztoshoz, aki szintén lobogtatta az egészet. A Magyar Postának megvan a 25 % a profitjában. Köszönöm szépen.



Martonyi János válasz II.


Egy vagy két nagyon fontos kérdés fölmerült. Az egyiket Gidai András vetette fel, a közös föllépésnek a lehetőségét. Én is azon a véleményen vagyok, hogy bizonyos kérdésekben közösen kell fellépni a közép-európai országoknak, vagy az új tagállamoknak. Ami most történt, az ennek nagyon jó példája volt, tudniillik a magyar miniszterelnök senkivel nem egyeztetett, lehetetlen, rossz irányba mutató igényeket jelentett be egyoldalúan, erőszakosan és arrogánsan. Ez volt számára a külföldi csepp a pohárban. Tudjuk, hogy hova vezetett. Egy vagy két nappal azt megelőzően, Orbán Viktorral együtt elmentünk Varsóba és Prágába, egyeztettünk arról, hogy milyen kérdésekben lehetne közös álláspontot képviselni. Konkrétumokról van szó: repóztassa az EKB a magyar állampapírokat, esetleg bankpapírokat is. Kettő: a magyarországi leánybankok ne kerüljenek rosszabb helyzetbe, mint az anyabankjaik, legyen egy bizonyos egyensúly. Két konkrét dolog, mind a kettőre volt Brüsszelben fogadókésség, a repóztatási vita ma is folyik, egyébként az anya-leánybank kérdés is napirenden van. Tehát két modell van, lehet választani.

Hol tartanánk? A legegyszerűbb a válasz: jóval a válság előtt nagyon sokan elmondtuk, nagyon sok előadásban, egyebütt, hogy ha nem tagja Magyarország az Európai Uniónak 2004. május 1. óta, akkor a magyar államháztartás már réges-rég felborult volna. Persze utólag nézve egyesek még azt is mondhatnák, lehet, hogy ez lett volna a jobb vagy legalábbis olcsóbb egy kicsit. De ez még a válság előtti állapot. A válság ezt csak tetézte, mert most már végképp az a helyzet, hogy elsüllyedtünk volna, államcsőd következett volna be, azaz az állam fizetőképtelen lett volna, nem tudta volna kielégíteni a fizetési kötelezettségeit annak minden következményével együtt. Az európai uniós tagság tehát legkevesebb azt eredményezte, hogy nem süllyedtünk el, nem merültünk a víz alá. Két tényező játszott szerepet, mint ma ez már közismert. Az egyik az uniós tagság, a másik meg az akkori pénzbőség a világban, annyi pénzt adtak bárkinek, amennyit csak kért, ideértve a homeless amerikait is, aki bement a bankba, sőt be sem ment a bankba, hanem behívták a bankba, hogy adjanak neki jelzáloghitelt, bár mondta, hogy neki nincs jövedelme, nem is akar házat, nincs semmi biztosítéka, a bankár azt mondta, hogy na látja, uram, pont ezt keressük.

Az utolsó kérdés, hogy megváltozna-e egy csapásra, van-e ilyen program. Lajos, ha van ilyen, ha tudsz ilyet, akkor add elő, én ilyen egy csapásra a dolgokat megváltoztató programkészítésről nem tudok, de azért most a tréfát félretéve, én úgy érzem, hogy egy csapásra bekövetkezne ebben az országban egy hangulatváltozás, egy elszántság, egy akarás, ez már sokszor segített, például a magyar történelemben volt már jó néhány olyan pillanat, amikor a mostaninál is rosszabb volt, nehezebb volt a helyzet. A felemelkedés első legfontosabb lelki, mentális, vagy ha úgy tetszik, morális feltétele egy megújulási készség és ennek a folyamatnak a megindítása. Minden ez után következik, a gazdaság rendbetétele, az államháztartás rendbetétele, a szükséges szerkezeti reformok nem mennek egy csapásra, de az új hozzáállás, a megújulási szándék egy csapásra bekövetkezik.



Dr. Bod Péter Ákos zárszó:


Köszönjük szépen az előadóknak a szereplésüket és a hallgatóságnak a nagyon aktív részvételt. Az estét bezárjuk, az összefoglalót majd a honlapra rátesszük. És valóban, ha lenne még hozzászólás, oda kérjük. Most pedig akkor tartsanak még velünk egy kis borozgatásra. Köszönöm szépen.

vissza a lap tetejére