vissza a főlapra

1138 Budapest, Népfürdő u. 38.

  fax: 45-24-515  

 e-mail:

honlap:

 

VITAESTEK ›     

KIADVÁNY ›     

A VASMINISZTER ›     

TAGFELVÉTEL ›     

SAJTÓSZEMLE ›     

látogatók száma:      


„A sportvagyon is a nemzet tulajdona” címmel rendezett vitaesten elhangzott előadások, hozzászólások
(2007. 05. 17.)



• Az összejövetelen készült néhány kép itt megtekinthető.



Dr. Pakucs János



Laposa József, borász



Dr. Bod Péter Ákos



Elbert Gábor



Pakucs János



Dénes Ferenc



Schmitt Pál



Karsai Béla



Kiss Norbert



Dávid Imre



Dr. Lövey György



Pap Géza



Kiss Norbert



Hanzély Ákos



Fehér Tamás



Pécsi Gábor



Kállay Kristóf



Pakucs János



Kőrösi Mária



Bencze Izabella



Krassó László



Subai József



Mátis András



Aldobolyi Nagy György



Elbert Gábor válasza



Dénes Ferenc válasza



Bod Péter Ákos zárszava




Dr. Pakucs János


Egy specialitás az, amit ma itt kóstolgatunk, mert ezek a pazar borok, hogy mitől pazar bor, most ezt meg fogjuk hallgatni és ma ilyen jó boroknak vagyunk a vendégei. Odaadnám akkor ezt a mikrofont, mert fel szoktuk venni.



Laposa József, borász


Szeretettel köszöntök mindenkit, és röviden el kell mondani, hogy a Laposa pincészet az egy családi borászat, fiam, feleségem, én és még a másik két gyermek is segédkezik benne. Úgy indult, ahogy szokott. Mikor a magánosítás elkezdődött, akkor mivel a feleségem badacsonyi, ezért Badacsonyba próbáltunk visszavenni egy – két területet, utána pedig ugye pénzért megvettük a mellette lévőt. Ugyanez történt a Csobáncon, aztán úgy gondoltuk, hogy a Somló sem maradhat ki és aztán vettünk a Szentgyörgy-hegyen is. Most ezen a négy, hát mindig azt mondom, hogy nagyhírű bazalt hegyen vannak termő szőlőink, területünk. Most már van másik két bazalthegyen is, de miután a régiek azt írták, hogy igazából jó száraz fehér bort csak vulkanikus talajon lehet készíteni, meg egyáltalán lehet is, ezért mi úgy gondoltuk, hogy maradunk a bazaltnál, maradunk a bazalthegyeknél és mi mindenütt a hegyek közepén, ahol még van termőtalaj, de már minőségi a termőhely, tehát lehet borokat készíteni. No, tehát a bazaltbor elnevezés onnan van, hogy négy bazalthegyen van bor. Általában ezek a boraink, amiket mi fahordóban erjesztünk, fahordóban érlelünk, ezek a borok ásványosak, minerálisak, kicsit sósak is, annyira jellegzetesen érződik a táj. És hát nem én találtam ki a szót, de levédtük és ez lett a márkanevünk. Ezért minden palackon, ami a Laposa családi pincészetből jön ki, rajtra van a bazalt bor. Most röviden, amit kóstoltunk, amint mondtam a kérdés elhangzott, hogy panasz, vagy dicsekvés az, hogy ez már 2006-os új bor, mert nagyon kevés 2005-ös borunk maradt, épp hogy csak mutatóba. Valóban csak borkóstolókra, borbemutatókra tudunk félretenni. De megmondom őszintén, hogy június 1.-re is kaptunk egy meghívást egy hasonló, de kicsit nagyobb társaságba. Oda például már nem tudom venni azt a somlai rizlinget, amiből ide még jött néhány palack. Pedig, hát lehet, hogy az a társaság épp úgy szívesen venné, mint Önök. Tehát ez egy 2006-os újbor, a Csobáncon egy olyan fajta van, káprázatos fekvésben 1,7 hektáron, a 60-as években nemesített Rizling és Ezerjó keresztezés és Badacsonyban pedig a Szürkebarát, amit először telepítettünk. Azt házasítottuk össze 1/3 Szürkebarát, 2/3 ez a Csobáncról származó Rizling típusú bor. Az illata a Szürkebaráttól van, ez a diszkrét, de mégis jól felismerhető jellegzetesen szép illat és hát, ahogy mondtam, hogy kezd összeérni, de igazából kellene még egy év mire ez a bor elér arra a szintre, amikor azt mondjuk, hogy már büszkén vállaljuk és már ott van a csúcs közelében. Az alkohol - nálunk az évjáratok is nagyon jók voltak - 13 és 15 fok között van a boroknál. Ennek 13,5 és 14 között van, mert a Szürkebarát 14 fölött volt, ez a Csobánc ez 13,5 körül, ez tehát valahol ott áll meg. Látszólag könnyűnek tűnhet, de ezek testes, magasabb alkohol tartalmú borok. Nem véletlenül nevezték ugye tüzes boroknak, a magas alkoholtartalom miatt. No, én nem akarok visszaélni a türelmükkel, amikor kell, nagyon szívesen beszélek még, és úgy gondoltuk, hogy még kóstolunk másfajtát is és, ha akkor lehetőség van, akkor még nagyon szívesen beszélek még néhány szót. Köszönöm szépen a türelmüket! Kedves egészségükre!



Dr. Bod Péter Ákos


Jó napot kívánok! Hölgyeim és Uraim! Akik most először vannak itt, nem tudhatják, a tagok viszont jól tudják, hogy a szokás nálunk az, hogy a felkért előadók röviden, 12 - 14 percben, - ez egy műfaj tulajdonképpen – elmondják a legfontosabb üzenetüket, utána vitatkozunk, kérdezünk, hozzászólunk. A végén a vitát lezárjuk, de nem rekesztjük be, mert a vita szokott folytatódni a www.baross.org honlapunkon. Nagyon jó hozzászólások szoktak érkezni. Utána az elnökség a vita tapasztalatai alapján közzétesz egy állásfoglalást, ami nem kell, hogy tükrözzön minden hozzászólást és mondatot; az összefoglalóinkat a sajtó készséggel felhasználja. Legutóbb a kastélyok és várak ügyéről készített összefoglalónkat láttam a Heti Válaszban, de nyilván máshol is megjelent. Az est borozással folytatódik.
A témára rátérve: megadom a szót a meghívóban szereplő névsor szerint először Elbert Gábor szakállamtitkár úrnak. Majd előadásra kérem Dénes Ferenc sportközgazdászt, Corvinus Egyetemi kollégámat, és Schmitt Pált, a MOB elnökét, aki egyebek mellett Európai Parlamenti képviselő. Nos, a téma. Mi már átfutottunk korábbi vitaestjeinken a nemzeti vagyon kategóriáin; emlékeznek a résztvevők, hogy volt itt az önkormányzati vagyon ügye, majd olyan speciális ügy, mint a víz-vagyon, a kultúra, mint kulturális vagyon - ebbe a sorba illeszkedik a mai, a sport vagyon. És ennek is van egy nagyon szűk értelme, a sportlétesítmények ügye - gondolom, hogy ebből fogunk elindulni. Van azonban egy sokkal általánosabb, átfogóbb kategória: az az eszmei vagyon, amit a sportteljesítmények képviselnek egy ország számára, az országimázsban, az ország önmeghatározásában. És létezik egy még ennél is tágabb értelmezés, ami a társadalom egészséges működésével, biológiai, szellemi aktivitásával kapcsolatos. Ez is része a mi vitánknak.
Megkérem hát az államtitkár urat, hogy az első előadást kezdje meg.



Elbert Gábor


Köszönöm szépen! Sem a szó szoros, sem a szó átvitt értelmében nem szeretek vetíteni, ezért nem fogok. Hölgyeim és Uraim! Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, hogy itt lehetek. Azt gondolom, hogy miután Pakucs János alelnök urat, akik az Öttusa Szövetség révén alelnök úrnak szoktam én szólítani, azzal kezdte, hogy bemutatta a Baross Gábor Társaságot, talán úgy illendő, hogy én is bemutatkozzak. Herbert Gábor vagyok és ezt mindig elmondom, ha olyan helyre megyek, ahol nem nagyon ismernek, hogy nem születtem államtitkárnak. Ezt talán Dénes Feri is meg tudja erősíteni, hogyha valaki államtitkárként megy valahova és úgy is fogadják némi, hogy úgy mondjam tartózkodást vált ki az emberekből. Alaphelyzetben testnevelő vagyok és az egész életemet a sportban töltöttem. Tanítottam is testnevelőként, édesapám sportvezető volt, édesanyám is testnevelő. Schmitt Pál elnök úr tudja igazolni a sportcsaládunkat. Úgy, hogy talán az én szemszögemből nézve a sportot, az talán jelentős mértékben sportos hozzáállást tükröz, remélem, hogy ez itt sem gond. Hagy fejezzem ki örömömet azért is, mert, hogy amikor arról beszélünk, hogy sport vagyon, akkor nemcsak arról beszél a Baross Gábor Társaság, hogy a létesítmények, hanem nagy örömmel láttam, hogy a beszéd talán úgy van megfogalmazva a meghívómon, hogy az az in mobil történet, amit nehezen tudunk megfogni, hogy milyen vagyon van a kezünkben a sporton keresztül. Én egyébként ezt tartom talán a három közül a legfontosabbnak. S nagyon örülök annak, hogy a sport és vagyon kapcsolatát is valódi értékként fogalmazza meg a társaság. Talán, hogyha filozófiáról lehet beszélni, két rövid gondolatot hagy engedjek meg magamnak. Az egyik az, hogy nagyon régóta amennyire – ugye talán itt a fiatalnál rám nézett Bod Péter Ákos elnök úr – de mégis mondhatom, hogy nagyon régóta a sportban az dívik, hogy mindig feltételes módban, jövő időben és harmadik személyben beszélünk sokat, valakinek majd meg kellene csinálnia. Az a filozófiánk, filozófiám, hogy rajtunk kívül senki nem fogja megcsinálni, ha mi nem csináljuk meg. Ha a sportot nem rakjuk a helyére, akkor másnak nem lesz fontos, legalábbis egyenlőre. Én ezt úgy gondoljuk, hogy a sport önmagában nem cél, sokkal inkább eszköz, annak érdekében, hogy egy egészséges társadalomban éljünk, ahol az egészséges társadalom fizikai egészségben, szellemi egészségben lévő emberek sokasága, akik ráadásul egészségesen önszerveződő társadalomnak élnek, azt gondolom, hogy ennek a fontosságát ebben a társaságban nem kell hangsúlyoznom. Ami a mai témát illeti, ugye ha 12 - 14 percben kell beszélni, akkor nagyon gyorsan fogok beszélni, vagy kevés okosat mondani, de azért igyekszem. Tehát létesítmény az immateriális vagyon és a sport és egészség. Létesítmény kérdésével kapcsolatban mindenféleképpen el kell mondani, hogy a rendszerváltás óta a helyzet jelentősen romlott, nagyon sok létesítmény tűnt el, azt mondhatjuk, hogy kevés létesítmény van a magyar sportban és ezeknek az állaga bizony rossz. Különösen akkor, ha az állami tulajdonban lévő létesítményeket és az önkormányzati tulajdonban lévő létesítményeket nézzük, ezeknek bizony az állaga, állapota a XXI. század követelményeinek nem nagyon felel meg. Az is érdekes, hogy az egyetlen ijedtség, amikor jöttem az volt, hogy valaki elém rakta a Magyar Hírlapnak a beharangozóját, ahol egy ilyen temetés előtti hangulatot festett fel a magyar sportvagyonról, mert hogy a létesítmény felől közelítette meg. Ráadásul szerintem nem egészen pontosan, mert éppen két héttel ezelőtt egy kerületi polgármesterrel együtt gondolkodva végig néztük Budapestet és valóban az látszik, hogy nagyon sok létesítmény tűnt el, de hihetetlen sok sportlétesítmény jött létre. Az a baj, hogy nem ott, ahol eltűntek. Tehát a szegényebbnek mondott kerületekben eltűntek a létesítmények, nem lehet hova elvinni a gyereket sportolni, ugyanakkor a gazdagabb, tehetősebb kerületekben a fővárosban nagyon sok új létesítmény jött létre, ami jó. Ha sietnem kell, akkor mondom rögtön, hogy mit tettünk az elmúlt néhány hónapban ezen a területen. Az látható, hogy a és ezt mindig mindenki elmondja, hogy a sportlétesítményeknek talán a legkevésbé jó gazdája az állam. A világon mindenhol az önkormányzatoknál és az egyesületeknél van ez a jó kézben. Láthatóak jó példák, látható az, hogy a Vasas hogyan tud a saját létesítményével gazdálkodni. Látható, aki járt Kispesten, hogy a Bozsik Stadion az önkormányzaton keresztül egy nagyon komoly fejlesztésen ment keresztül. Látható az, hogy az ilyen abban az esetben, ha rendezik a tulajdonviszonyokat, akkor található befektető, aki valóban a sport céljait szolgálja. Aki nem járt a Bozsik Stadionban, és nem irtózik nagyon a magyar labdarúgástól, az tegye meg, hogy ki megy, fantasztikus dolgokat lehet ott látni, hogyha rend van, normális környezet van, akkor meglepő módon még eredmények is jönnek. Vannak jó példák vidéken is. Szolnokkal nagyon jó kapcsolat van, hogy a szolnoki evezős kajak – kenu pályát lehessen is. Úgy néz ki, hogy a szolnoki Önkormányzattal közösen a tulajdonviszonyok rendezésében is lépünk előre. Vagy Szekszárdon, ahol az egyetlen olyan megyében vagyunk, ahol nincsen prekortánus atlétikai pálya, most kezdtünk el polgármester úrral közösen dolgozni abban, hogy hogyan tudjuk ezt megteremteni. Tehát vannak jó példák, természetesen hogy reálisak legyünk, tudok mondani rosszat is sajnos. Ugye, aki figyeli a híreket az hallja, hogy a káposztásmegyeri Jégcsarnoknak a helyzete, ami egy magánberuházás volt. A magánberuházó nem tudta fenntartani, a következő tulajdonos nem tudta fenntartani, nagyon félő, hogy megszűnik a csarnok, legalábbis jelen funkciójában. Harmadik gondolat, amit itt a sport stratégiában és itt egy kicsit hagy térjek ki, mert ez az a terület, ahol azt gondolom, hogy itt büszkék lehetünk. Egy teljes sport szakmai konszenzussal készült egy sport stratégia, amiben a sport megfogalmazza saját jövőképét, gondolom hogy ebben a társadalomban nem gyakori, viszont fontos. Az látszik, hogy sikerült kiemelni ezt a pártpolitika mindennapos harcaiból, s így mind a sport és túrizmus, mind a költségvetési bizottság előtt öt párti igennel ment tovább a sport stratégia. Ami azt gondolom, hogy azt jelzi, hogy a sport lehet a közös nyelv ebben az országban, és ez rendkívül fontos volna. Ebben a sport stratégiában megfogalmazunk számos olyan elgondolást, ami a jövőre vonatkozóan a létesítmények területén fontos volna. Egyfelől van egy sport kistelepülési program, ahol a 2500 főnél kisebb településeken közösségi tereket kell teremteni gyereknek, felnőttnek, értelmes elfoglaltságot a szabadidőre. Mindegyikben egyébként, nemcsak a jövőről beszélek ugye, ez minta projekt szinten elindult és októberre tudunk mutatni számokat, adatokat, hogy hogyan működnek ezek a rendszerek. Van egy másik projekt, „Az élet a vizeken”, ahol a XXI. századnak megfelelő vízi telepek létrehozása szükséges. Nyilvánvaló, hogy a szabadidős sport területén nagyon komoly előrelépésekre van szükség, és a szabadtéri létesítmények – az OLÉ programot talán mindenki ismeri, ahol több mint ötszáz műfüves labdarugó pálya, iskolaudvar, ez egy jó program. – Tehát, aki egy kicsit szkeptikus ezzel kapcsolatban, ez egy jó program, ahol szintén nem az az alapvető fontosságú, hogy a labdarúgásnak utánpótlása jöjjön létre, talán sokkal fontosabb a mi szempontunkból, hogy olyan közösségi tereket hozzunk létre a településeken, az iskolaudvarokon, a volt dühöngőkben, a lakótelepeken, ahol mai körülményeknek megfelelő létesítményekbe lehet a gyerekeket beengedni. Ebben megint vannak már jó példák, amik működnek, amelyek működnek. És ami talán – kettő olyan van, ami nekem szívügyem – az egyik az, hogy valamennyi Magyarországon működő sportág, ami képes és kész erre legyen egy nemzeti centruma, ahol a gyerekeknek a válogatott keret tagoknak lehessen edzést tartani. Számos sportágban elindultunk és úgy tűnik, hogy jó az irány és tetszik. Az utolsó pedig, ami számos helyen Európában lehet látni az úgynevezett multifunkcionális közösségi terek, ahol a sport a központi funkció, de emellett kulturális, egészségi és egyéb funkciók egy területen megvannak. Elindult Szigligeten egy ilyen projekt. Ők úgy hívják, hogy tornaterem és faluház, ahol az egész kistérségből a gyerekeket odahozzák és reggeltől – estig ott vannak, nemcsak tanulnak az iskolában, nemcsak sportolnak az iskolában, hanem életmódot, viselkedést, számos olyan dolgot tanítanak és segítenek nekik, amelyen keresztül az egész életvitel és a helyhez kötöttség, tehát lesz értelme annak, hogy ott maradjanak. Van annak értelme, hogy az egész család ott töltse el a délutánját, mert mindenki megtalálja a maga lehetőségét. Ebben kistérségi szinten szeretnénk 2009-ig négy ilyen mintaprojektet megcsinálni, hogy beláttassuk a politikummal, azt hogy erre miért van szükség és milyen lehetőség van a sportban. Gyorsan, mert sietnem kell az idővel. Az immateriális vagyon. Én azt gondolom, hogy ez, bár Bod Péter Ákos elnök úr azt mondta, hogy a létesítmény a legfontosabb, én az én szívem szerint sokkal fontosabb és sokkal kevésbé kiaknázott terület. Azt gondolom, hogy sokan TV nézők, rádió hallgatók tudják, értik, hogy az élsportnak milyen szerepe van abban, hogy a nemzeti büszkeség szempontjából, a magyarság tudat szempontjából, - én a magam részéről, amikor síelni megyek és télen, amikor lehet ezt megteszem, mert a magyar hoki válogatott mezében síelek, hogy lássa mindenki a hegyen, hogy mit tudunk mi magyarok mutatni. Azt gondolom, hogy ez egy fontos történet, lehet látni azt, hogy Magyarországon, Szegeden kajak – kenu világbajnokság van, hogy ott van húszezer ember és teljesen mindegy, hogy hogyan vannak ők a hétköznapokban egymással, ott mindenki lélegzet visszafojtva várja a 200 méter startját. És olyan emberek ölelkeznek össze, akik egyébként nehezen beszélnének egymással. Hihetetlen fontos. Mondok erre talán egy példát, mindenki biztos felszisszen, mert ez még a labdarugó Európa bajnokság pályázattal összefügg, amikor volt szerencsém, vagy nem szerencsém együtt vacsorázni azzal az UEFA küldöttséggel, ami itt portyázott Magyarországon, annak egy holland vezetője volt. Ő elmondta, hogy Hollandia alapvetően tradicionálisan az egyházak által, illetve a szakszervezetek által volt szervezett és észrevették azt az elmúlt másfél – két évtizedben, hogy ez kezd kirekesztővé válni. Mert, hogy a szakszervezetekben attól függően várták az embert, hogy milyen munkát végeznek, az egyházakban pedig nyilván felekezeti alapon. A dolog kezdett átalakulni és a sport klubok kezdik újraszervezni a holland társadalmat, mert mindegy, hogy az a gyerek ott született Hollandiában, vagy valamelyik szigetekről vándoroltak be a szülei, hogy milyen vallásúak, milyen politikai világnézetűek a szülei, az a lényeg, ha gólhelyzet van, akkor be kell passzolni a labdát. Én azt gondolom, hogy ez az az óriási lehetőség, ami a sportban benne van és amit nagyon kevéssé használunk ki. Én azt gondolom, hogy mindenképpen beszélni kell a sportnak arról a nevelő szerepéről, amit a gyerek sehol máshol nem tud megtanulni, csak a sportpályán. Hal meg kell tanulnia azt, milyen az, ha veszít folyamatosan, azt hogy kell elviselni. Van ennél talán bonyolultabb, hogy milyen az, ha amikor folyamatosan nyer és ő a legjobb és ennek ellenére embernek kell maradni, ennek ellenére ezt, hogy ő a legjobb ezt egy csapatszolgálatába kell esetleg állítani, tehát meg kell tanulni azt, hogy hogyan tudja a saját érdekeit egy közösség érdekei alá rendelni. És számos olyan dolog van, amit nem lehet máshol megtanulni, mint a sportpályán. Érdemes beszélni talán kulturális funkciókról is, maguk a német emberek azt mondják, hogy a labdarugó világbajnokság volt az, ami a szívekben és a lelkekben újraegyesítette Németországot. Nagyon érdekes volt, hogy bár az a csapat Németországban ugye mindenki azt várta, hogy győzzön, harmadik lett és két napig ünnepelte őket Berlin. És olyan emberek fogtak ott össze keletiek, nyugatiak, akik korábban elég távol álltak egymástól gondolkodásban. Azt gondolom nagyon fontos. Ugyanilyen fontos az esélyegyenlőség kérdése a sportban. Megint mondok egy nagyon érdekes példát. Dániában, akik a világ vezetői kézilabdában demokratizálták a játékot. Nem az van, hogy a kövér gyerek álljon be a kapuba, mindenkinek minden poszton játszani kell, és csak úgy lehet támadást vezetni, ha mindenki hozzáért a labdához. S innentől a gyerek pontosan ugyanolyan értékesnek tartja magát, mint a másik, mert a támadásban ugyanúgy a részévé kell váljon. Nagyon érdekes. És mégis eredményesek. S talán érdemes arról beszélni, hogy a sportban vannak azok az igazi hősök, akik a gyerekek számára követhetőek. A Duna TV-s kollegákkal beszélgettük arról éppen, hogy miért pont – nem mondok neveket – valóság show hősök és egyéb pillanatnyi hősök a gyerekek példaképei. Jobbak ismerik őket, mint a sportolóinkat. Borzasztó fontosnak tartom azt, hogy azok az emberek, akik a sportban valódi teljesítményt érnek el tanultak is, szépeket, okosokat is tudnak mondani, hogy ők legyenek a gyerekek példaképei. Ebben is elindultunk jó néhány projektbe. Hogyha van rá mód és esetleg beszélgetünk, akkor erről érdemes azt gondolom sokat beszélni. S hogy gyors legyek, ugye sport és egészség. Nekünk ez talán egyértelmű, hogy aki sportol, az nem vagy tanul, hanem sportol és tanul. Jobban tud tanulni, mert frissebb, fizikai állapota sokkal jobb, nem használjuk a sportot a primer prevencióként, Magyarországon gyógyítunk. Tehát az a kérdés, hogy kinek milyen gyógyszert lehet felírni, nem az a kérdés, hogy miért nem írja fel az orvos azt, hogy sétáljon uram egy – egy órát minden nap. Lehet, hogy sokkal egészségesebb lesz. Van egy olyan WHO adat, mely szerint a sportba befektetett egy - dollárba írják, de az mindegy, hogy euró vagy forint – az három év múlva az egészség kasszában 3,2 egységet spórol meg. Azt gondolom, hogy ez a szám teljesen önmagáért beszél és számunkra egyértelmű. Az a mi feladatunk, hogy a politikum számára ezeket az általam elmondott, szerintem tényeket adatokkal tudjuk alátámasztani és akkor van esélyünk arra, hogy ebben az irányban el tudjunk indulni. És a végére a nemzeti sport stratégiának az egyik mottója, egy Seneca idézet, ami úgy szól: „Hogyha nem tudod melyik kikötőbe tartasz, akkor egyik szél sem lehet jó.” Azt gondolom, hogy nagyjából sejtjük, hogy hova szeretnénk eljutni és azt is talán, hogy melyik kikötőkön keresztül, de az biztos, hogy csak úgy tudunk oda eljutni, ha valamennyien egy hajóban evezünk. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.



Pakucs János


Elsősorban a vitaindító előadók részére elmondom, hogy a Baross Gábor Nemzeti Gazdaság Pártoló Társaság négy évvel ezelőtt azért jött létre, hogy a nemzeti vagyon kérdéskörével, a nemzeti vagyon kezelésének, tulajdonlásának kérdéseivel foglalkozzon. Sok mindent vitattunk meg az elmúlt időszakban, az önkormányzati vagyontól, a pénzvagyonon, az ingatlanvagyonon keresztül az állami vállalatok kérdésköréig, a honlapunkon mindez olvasható.
Ma egy nagyon érdekes témát tűztünk napirendre, a nemzeti tulajdon részét képező sportvagyon témakörét.
Mielőtt átadom a szót a vitaindítóknak, még egy „közérdekű” bejelentést szeretnék tenni elsősorban a tisztelt alapító tagjaink felé. Szeretnénk a társaságot kicsit fiatalítani, az érdeklődő 30-as, 40-es korosztályt is jobban bevonni klubunk életébe. Néhányan meghívottként már jelen is vannak ebből a korosztályokból is. Kérjük a javaslatokat, ajánlatokat, hogy a nálunk még fiatalabbak is legyenek a társaság tagjai. A jövőt elsősorban nekik kell kitalálni, ezért azt kérem - elsősorban az alapító tagoktól -, hogy környezetükben, baráti, ismeretségi körükben, ha találnak olyan fiatalt, aki vállalja a társaság szellemiségét, és szívesen részt vesz a rendezvényeinken, örömmel várjuk őket akár, mint a társaság vendégeként, vagy a társaság tagjaiként. A társasági tagság természetesen komoly „kötelezettségekkel” jár, aki tag, annak tagdíjat is kell fizetnie. Örömmel említem, hogy az elmúlt időszakban nagyon sokan fizettek be tagdíjat, így a rendezvényeinket színvonalasabban tudjuk rendezni a jövőben. Köszönjük a támogatásokat.



Dénes Ferenc


...



Schmitt Pál


...



Karsai Béla


...



Kiss Norbert


Kiss Norbert vagyok, ennek a sportbizottságnak az aktív tagja, amiről a Béla beszélt Székesfehérváron. Államtitkár úrhoz írtam fel egy megjegyzést: az OLÉ program valóban kiváló gondolat, de 25 THM van. Van itt bankár ember? 25 THM-mel ma már nem dolgoznak, csak mondjuk Albániában. Jó lenne ezt 9%-kal megoldani. Hét – nyolc év után ki kell cserélni az OLÉ programban a pályákat és 15 évre veszik fel az önkormányzatok a hitelt. Ez gazdasági szempontból egy olyan megoldás, ami azt gondolom, hogy nem lehet elfogadni. Jó lenne ezután utána nézni, mert maga a program jó, de ez így automatikusan bukik mindenhol. Jelzem, hogy az ötszáz pályából nem lesz csak harminc. Óvatos vagyok, mert nekem itt van az előterjesztés. Szintén államtitkár úrnak mondanám, hogy nagyon oda kellene figyelni az állami vagyonként nyilvántartott olimpiai központokra. Székesfehérvár öttusa, lovarda, az Alba Volán Rt. el kívánja adni azt, amit a mi pénzünkből építettek. Biztosan tudom, hiszen láttam az előterjesztést és azt is tudom, hogy ki a vevő jelölt. Ezekre oda kellene figyelni, a mi pénzünkből épült és nem ártana az olimpiai aranyérmünket megtartani szintén. Volt államtitkár úrnak mondanám, hogy van azért egy Dárdai Pál és egy Juhász Roland nevezetű top labdarugó ebben az európai mezőnyben, a berlini. Hát azért a Juhász Roland belga bajnok lehetett, tudom, hogy te a kosárlabdát szereted és ezért említetted Dávid Kornél barátomat. Hát, de azért van itt jó futballista is. A másik az, hogy én nem értem a rendszert, amit Dénes államtitkár úr elkezdtél mondani. Ha az állami pénz, és Székesfehérváron nagyon sok állami pénz, az önkormányzati pénzt is vegyük ebbe bele, közel 1 milliárd került bele egy rendszerbe. Azt gondolom, hogy ez nagyon sok pénz, 3% és ebből nem tudtak egy fikarcnyi pénzt kihozni haszonként. Tehát soha semmilyen pénzt nem láttunk vissza semmilyen forrásból. Például a labdarúgók 20% reklámbevételt vissza kellene, hogy utaljanak. Nulla forintot utalnak vissza. Tehát a törvényszabályozásra te azt mondtad, hogy ne az államot okoljuk és ne a politikusokat. Kell egy olyan törvényi szabályozás, ami elég komoly retorziót ad. Ha valaki nem teljesíti ezeket a megállapodásokat, arra valami retorziót ki kell találni. Egymilliárd forint ment ki. Neked persze most hiába mondom, de a politikusokat említetted, hogy ők nem felelősek. Szerintem felelősek. És akkor, hogy Schmitt elnök úrnak is mondjak egy jó hírt. A Dávid Kornél alapítványba mi egy XXI. századi módszert alkalmazunk, ahol a gyerekek a sport mellett a szak angol nyelvet is tanulják és mellette a computeren keresztül logikai játékokon keresztül képzik a gyerekeket. Olyan játékokat találtunk ki, ami mondjuk, egy kosárlabda figurát játék formájában tanít meg, s később már a pályán megtanítják. Nagyon kevés pénzből elő lehet állítani. Tehát van egy ilyen hajlandóság a fiatalok részéről. Köszönöm szépen..



Dávid Imre


Dávid Imre vagyok, a Magyar Evezős Szövetség Elnöke, a Magyar Olimpiai Bizottság Felügyelő Bizottságának Elnöke, szakközgazdász végzettségem van és egy fővállalkozással, mérnöki szolgáltatással foglalkozó részvénytársaságnak a vezetője vagyok. Nagyon sok gondolat fogalmazódott meg az elmondottak kapcsán, de csak két vagy három dologra reagálnék vissza. Dénes Feri barátomnak szeretnék a leghatározottabban ellentmondani azt illetően, hogy a sportban államnak nincs feladata. Nekem szent meggyőződésem, hogy az államnak kutya kötelessége a fiatalság fizikai, testi nevelése. Ugyanúgy, mint ahogy megtanítják írni – olvasni, meg kell tanítani a testmozgásra, a fegyelemre, kitartásra és fizikailag képezni kell. Ez a mindenkori magyar államnak, a mindenkori magyar kormánynak a feladata kell legyen. Engedjék meg nekem azt a megjegyzést, hogy valószínű azért lehet öt párti egyetértés egyes sportkérdésben, mert a költségvetés mindenkori problémája miatt, többek között a sportból történik forrás kivonás, vagy legalább is a forrás nem kellő módon való növelése. Mint a Magyar Külgazdasági Szövetség elnöke mondhatom, hogy hasonló képen, mint a magyar külpiaci hálózat leépítése kapcsán. A másik dolog, elhangzanak számok, százalékok, igazolandó, hogy az állam mennyit tesz a sportért. Én egy összehasonlítást tennék. Az angol evezős szövetségnek az éves költségvetése 4,5 milliárd forintnak megfelelő összeg. Ugyanakkor 1,8, lehet hogy 2,3 milliárd forint a magyar élsportra, a teljes magyar élsportra fordított összeg. Ezen belül a magyar evezős szövetségé 100, nem milliárd, hanem forint, 100 millió forint. Ennek a mai összejövetelnek a nemzeti sport vagyon a témája. Örömmel mondhatom, - mint a Magyar Evezős Szövetség elnöke, - hogy pontosan a szűkös anyagi okok miatt a magyar evezős sportban, azok a nagyszerű eredmények, amelyek megszületettek, elsősorban a tudás, a család, az egyes magánemberek közössége, a klub, a szövetség, a sportnevelés összefogása az, amely képes ezeket a hiányzó forintokat részben pótolni. És valóban van a sportnak egy üzleti szórakoztató szegmense, de a sport nagy része nem erről szól, hanem a fiatalok és a lakosság testi, fizikai neveléséről, az egészség megőrzéséről. Köszönöm szépen a figyelmüket.



Dr. Lövey György


Dr. Lövey György vagyok. Én vagyok itt a kakukktojás. Egészségpolitikus vagyok és Schmidt Pali barátommal értek egyet. Tökéletesen igaza van. De nem lehet a sportról általában beszélni, meg kell különböztetni amatőr és profi sportot. A profi sportról mondta Bakanek Gyurka, - amikor Ő volt a fő sportorvos, - "az egészség ott végződik, ahol a versenysport kezdődik." Pali ez nem a Ti időtökre vonatkozik, hanem a mára. Ez nagyon szomorú, de sajnos igaz. Nézzétek meg, hány 40-30-20 éves élsportoló hal meg. Visszatérve a kanadai példára. Száz százalékig igaz, de a dollár visszanyerés csak az amatőr sportra vonatkozik. Volt egy piarista tanár a Soczó, az mindig azzal kezdte: "már a régi görögök, rómaiak is megmondták", majd jött egy idézet. „Mens sana in corpore sano” azaz ép testben ép lélek. De látod Kanadában is csökken a sportolók száma. Én hétfő-szerda péntek reggel 6-8-ig teniszezem.73 éves vagyok és a pályán mind ilyen öregek vagyunk. MOL-os mérnökökkel játszom, a legidősebb 84 éves és fut, mint a nyúl. Fiatalt, sajnos egyet sem látok. És itt jön, amit mondtál a nevelés kérdése. Nem az iskolában kell elkezdeni a sportra való nevelést, hanem az óvodában. Nem a bölcsődét mondom, mert az a szükséges rossz. Rá kell nevelni a sportra, az egészséges életre a gyerekeket. Ebből a feladatból az állam nem vonulhat ki! Miért nem mennek a 13-14-15 éves fiatalok sportolni? Mert a televízió, a médiumok állandóan azt harsogják, menjetek a "dizsibe", ez most a "trendi", ezt kell csinálni. Leszoktatják a magyar gyerekeket, ezek szerint a kanadaiakat is a sportról, az egészséges életről. Nincs olyan ifjúsági tömegszervezet, mint volt annak idején a cserkészet. A cserkészet lényege az volt, hogy embernél emberebbé nevelje a fiatalságot. Sportra, egészséges életre nevelt. Újrakezdeni már nagyon nehéz, amit 40 évig szétvertek. Nem sikerült a cserkészetet újrakezdeni úgy, ahogy folytatni lehetett volna, és nincs helyette minőségi, ifjúsági tömegszervezet. Ez itt a gond. Köszönöm szépen.



Pap Géza


Pap Géza vagyok, hét gyereknek a nagyapja és három gyereknek az apja. Igyekszem őket arra nevelni, hogy sportoljanak. Mind a három gyermekem magyar bajnok volt bizonyos szinten, a hét unokámból négy már sportol. Mit akarok mondani? Azt, hogy amit gyerekkorában az ember nem szokik meg, nem lesz része az életének. Nem lehet azt elvárni, hogy öttusázni valaki ötven éves korában kezdjen el. De akit rászoktatnak, ránevelnek, hogy a testmozgás fontos számára, az rendkívül igényelni is fogja. Én azt tudom mondani, hogy nem lusták, egyáltalán nem lusták a mai gyerekek. Legalább is az én gyermekeim, unokáim egyáltalán nem azok. Ha kinyitunk egy ajtót előttük, ahol focipálya van, tornaterem van, vagy akár egy udvarban, ott nagyon keményen mozognak, és élvezni is fogják. Akik elől ezt a lehetőséget elzárjuk, azok nem fognak sportolni. Abszolút ellentmondok annak, hogy az államnak nincsen szerepe a mozgásra nevelésben. A sport, a sportra nevelés ugyanúgy az oktatásnak része, mint az írni megtanítás, az olvasásra való megtanítás. Építeni kell sportlétesítményeket, és engedni kell hozzájutni a gyerekeket, mert a sportra, a mozgásra nevelés másként nem fog menni. Egy másik gondolat a sport demokratizálódása. Államtitkár úr tett erről említést. Ez a kívánalom Magyarországon egyáltalán nem érvényesül. El tudom mondani, hogy a három gyerekünknek, amíg vívtak az egyesületekben, mennyi pengét kellett venni, meg mi mindenbe került a sportruházat, a versenyekre utazás. Az, hogy ma már a hét unokámból négy sportol, havi ötven ezer forintomba kerül, és ha egyszer hanyatt esek, nem biztos, hogy a gyerekeink ezt biztosítani fogják tudni nekik. Magyarul szó nincs arról, hogy demokratikus lehetőségek vannak a sportnak az űzésében. Már pedig ezt senki más nem tudja biztosítani, csak az állam. Az egyén nem arra való, hogy a demokratizmus irányába vigye az életet. Ezt az államnak kell biztosítani. És a tömegek is csak akkor fognak sportolni, ha az állam erre lehetőséget ad. Ha pedig tömegek nem sportolnak, élsportolónk se lesz. Megint csak egy példát. A Schmitt Palinak az egyesülete az MTK, annak idején úgy nevelte a gyerekeket, a fiúkat, hogy elmentek iskolákba és az elevenebb 90 – 100-at kiválasztották és belőlük állt össze egy csoport, egy vívóévfolyam. Az én gyerekeim is egy ilyen csoportba kerültek, és abból a csoportból 15-en lettek magyar vagy különböző világversenyeken bajnokok. Hogy neveket is mondjak: a Mincza Ildikó meg a Kovács Iván. Őket mindenki ismeri. Minden azért sikerülhetett, mert tömegből merítettek. Ez meg nem megy másképp, mint hogy az állam hozzáteszi a fedezetet. Köszönöm szépen.



Kiss Norbert


Kiss Norbert vagyok, ennek a sportbizottságnak az aktív tagja, amiről a Béla beszélt Székesfehérváron. Államtitkár úrhoz írtam fel egy megjegyzést: az OLÉ program valóban kiváló gondolat, de 25 THM van. Van itt bankár ember? 25 THM-mel ma már nem dolgoznak, csak mondjuk Albániában. Jó lenne ezt 9 %-al megoldani. Hét – nyolc év után ki kell cserélni az OLÉ programban a pályákat és 15 évre veszik fel az önkormányzatok a hitelt. Ez gazdasági szempontból egy olyan megoldás, ami azt gondolom, hogy nem lehet elfogadni. Jó lenne ezután utána nézni, mert maga a program jó, de ez így automatikusan bukik mindenhol. Jelzem, hogy az ötszáz pályából nem lesz csak harminc. Óvatos vagyok, mert nekem itt van az előterjesztés. Szintén államtitkár úrnak mondanám, hogy nagyon oda kellene figyelni az állami vagyonként nyilvántartott olimpiai központokra. Székesfehérvár öttusa, lovarda, az Alba Volán Rt elkívánja adni azt, amit a mi pénzükből építettek. Biztosan tudom, hiszen láttam az előterjesztést és azt is tudom, hogy ki a vevő jelölt. Ezekre oda kellene figyelni, a mi pénzünkből épült és nem ártana az olimpiai aranyérmünket megtartani szintén. Volt államtitkár úrnak mondanám, hogy van azért egy Dárdai Pál és egy Juhász Roland nevezetű top labdarugó ebben az európai mezőnyben a berlini. Hát azért a Juhász Roland belga bajnok lehetett, tudom, hogy te a kosárlabdát szereted és ezért említetted Dávid Kornél barátomat. Hát, de azért van itt jó futballista is. A másik az, hogy én nem értem a rendszert, amit Dénes államtitkár úr elkezdtél mondani. Ha az állami pénz, és Székesfehérváron nagyon sok az állami pénz, az önkormányzati pénzt is vegyük ebbe bele, közel 1 milliárd került bele egy rendszerbe. Azt gondolom, hogy ez nagyon sok pénz, 3% és ebből nem tudtak egy fikarcnyi pénzt kihozni haszonként. Tehát soha semmilyen pénzt nem láttunk vissza az önkormányzat semmilyen forrásból. Például a labdarugók 20% reklámbevételt vissza kellene, hogy utaljanak. Nulla forintot utalnak vissza. Tehát a törvényszabályozásra te azt mondtad, hogy ne az államot okoljuk és ne a politikusokat. Kell egy olyan törvényi szabályozás, ami elég komoly retorziót ad. Ha valaki nem teljesíti ezeket a megállapodásokat, arra valami retorziót ki kell találni. Egymilliárd forint ment ki. Neked persze most hiába mondom, de a politikusokat említetted, hogy ők nem felelősek. Szerintem felelősek. És akkor, hogy Schmidt elnök úrnak is mondjak egy jó hírt. A Dávid Kornél alapítványba mi egy XXI. századi módszert alkalmazunk, ahol a gyerekek a sport mellett a szak angol nyelvet is tanulják és mellette a computeren keresztül logikai játékokon keresztül képzik a gyerekeket. Olyan játékokat találtunk ki, ami mondjuk egy kosárlabda figurát játék formájában tanít meg, s később már a pályán megtanítják. Nagyon kevés pénzből elő lehet állítani. Tehát van egy ilyen hajlandóság a fiatalok részéről. Köszönöm szépen.



Hanzély Ákos


Üdvözlöm Önöket, Hanzely Ákos vagyok és hát volt szerencsém néhány évtizedig öttusázni és jelenleg egy kis egyesületnek a Csepeli Öttusa és Triatlon Egyesületnek vagyok a vezetője, több más elfoglaltság mellett.
Hagy haladjak egy kicsit gyorsan. Sportvagyonról van szó, ami szoros összefüggésben van a sportfinanszírozással. A sportfinanszírozásnak ugye három pillére van: az önkormányzati és állami támogatások, a versenyzők, szülők saját befizetései, és a harmadik pillér a szponzorok támogatásai. Az államnak nemcsak az lehet a feladata, hogy direktben, pénzzel támogassa az egyesületeket, hanem az is, hogy a piaci alapon működő cégeknek a reklám bevételeiből minél nagyobb hányad jusson el a sport szponzorráció révén a sport támogatására.
Hagy mondjak egy példát. A reklámköltések nagyjából Magyarországon 300 és 500 milliárd között vannak, attól függően, hogy mit tekintünk reklámköltségeknek. Ha ennek a hatalmas pénzösszegnek az elköltésekor csak 1%-kal növeljük a sport szponzorációra költött részt, az is 3 - 5 milliárd forintot hoz, ami azt jelenti, hogy már majdnem kétszeresét tudjuk becsatornázni a sporttámogatásra, mint amit az állam gyakorlatilag az élsport támogatására juttat. Tehát én azt javasolnám, hogy próbáljunk meg olyan lehetőségeket is kutatni, olyan puha vagy keményebb szabályozási lehetőségeket, hogy hogyan lehet minél hatékonyabban ösztönözni a nagy, piaci alapon működő cégeket, akik komoly reklámkiadásokkal rendelkeznek, hogy reklámköltéseik minél nagyobb hányada csatornázódjon be sporttámogatásba. Ilyen "ösztönzés" lehetne pld. állami díjak, kitüntetések odaítélése a "legnagyobb" támogatóknak, vagy állami megrendelések során "előny" juttatása a társadalmilag hasznosabb vállalatnak. De az állam, mint szabályozó hatóság, akár kötelező arányokat is felállíthatna a társadalmilag "közömbös" és "hasznos" reklámkiadások arányainak meghatározására.
Ennyi lett volna a hozzáfűzésem. Köszönöm szépen.



Fehér Tamás


...



Pécsi Gábor


Pécsi Gábor vagyok a Magyar Öttusa Szövetség főtitkára. Mint várható volt, ez a sportvagyonról szóló beszélgetés egy kicsit elmegy sportpolitikai beszélgetésbe, de nagyon nehéz a mezsgyét meghúzni, hogy mi a sportvagyon? Amikor János ezt az előadást, ezt a mai estét tervezte, akkor éppen együtt voltunk valahol és elkezdtük beszélgetni, hogy mi tartozik a sportvagyonba? Nagyon sok elhangzott ma itt ebből. Egy dologról nem beszéltünk, mégpedig a sportvezetők és sportedzők tudásáról. Ez is a sportvagyonnak a része. Az, hogy az ember a világon bárhova elmegy és kiejti a Schmidt Pali nevét, az egy része a magyar sportvagyonnak, mert ismerik és tudják, nemcsak azért, mert olimpiai bajnok, hanem az olimpiai mozgalom betöltött szerepe miatt, hogy éppen csak egy itt ülőt említsek. De ti tudjátok jól, hogy bárhova megyünk a világon a Puskásnak meg a Kocsisnak a neve ma is hogy hangzik és ma egy Bessenyei Péternek a neve is úgy hangzik különböző helyeken. Aztán szűkebb körökben természetes, hogy a mai élversenyzők is úgy hangzanak, s nem értek vele egyet, hogy itt csak a labdarúgásban – s ez főleg Feri vesszőparipája – a kosárlabdában szabad gondolkodni. Én gondolom a Feri csak azért mondta az állam szerepét, mert a János biztatta, hogy provokálja itt a társaságot. Óriási szerepe van az államnak. Én is egy angliai példát mondok. Az angolok egyszer azt mondták, hogy nem fognak komoly pénzt fordítani az élsportra, hanem csak a tömegsportra. Aztán Atlantából hazajöttek a gyalázatos eredménnyel, megváltozott a dolog. Ma annyi pénz van az angol sportban, hogy nem tudnak vele mit csinálni. De a mi sportágunkban az összes edző és vezető abbahagyta a tevékenységét. Ma egy cseh Jan Bartu nevű úr az angol öttusa sportnak a vezetője, van egy Földes Frici nevű somorjai magyar szlovák cseh gyerek, aki a vívómester, meg a Németh Pista van még ott és hoztak egy francia edzőt a lányokhoz, mert egyetlen edzőt nem találnak, mert mindenki otthagyta a szakmát. Mert ezek ilyen őrültek, mint amilyenek egy páran mi vagyunk, de egyszer meglátták, hogy más dolog is van a világon, amivel esetleg még több pénzt is lehet keresni. Egyszer megszagolja azt, hogy más az élet más területen, sokkal komolyabb pénzeket sokkal egyszerűbb körülmények között lehet keresni, akkor abbahagyja a munkát. Lehetséges, hogy az állam úgy dönt, ahogy Angliában döntött, csak eltűnik ennek a bizonyos sportvagyonnak egy része sportvezetők és az edzők, akik bizony ennek a nagyon komoly értéknek a részét képezik. De, hogy kimondottan a sportvagyonról beszélünk, elsősorban létesítmények jutnak eszébe mindenkinek. Én kérdezem az előadókat, mi a vélemény a PPT beruházásokról? Helyes út volt-e ez, jó lett-e kitalálva? És merrefelé tendál a magyar sportlétesítmények vagyona? Arra,hogy mi volt valaha egy Budapest Sportcsarnokban, ma már csak emlékezünk. Amikor bementünk a Molnár Zoli azt mondta, tessék kinyitni, mert mennek be az öttusázók, ezt meg ezt fogják csinálni. Meg tudtuk rendezni a világbajnokságot úgy, hogy teljesen normálisan meg tudtunk egyezni a körülményekről és az anyagiakról. A különböző ott megszervezett eseményekből ki tudták termelni azt, hogy nekünk, a sportnak kedvezőbben adják a létesítményeket. Ma pedig az ajtót sem tudjuk átlépni, hiszen az egy kimondottan üzleti alapon működő gyönyörű, szép, fantasztikus stadion. De ugyanezt mondhatnám egy jó pár más dologra is. Kérdezem, hogy helyes út-e ez? Én tudom, hogy az államnak nincs annyi pénze, hogy mindent felépítsen. De mik a hátrányai, látjátok-e a hátrányait ebben a PPT beruházásokban történt építkezéseknek, a most fizetendő bérleti díjak hogy jelentkeznek ma a sport költségvetésben és ezt a sportvagyont hogy kezeli a sportvezetés? Köszönöm szépen.



Kállay Kristóf


Kállay Kristóf vagyok, és két nagyon rövid kérdésem van. Mind az államtitkár úr, mind a Schmitt elnök úr jelezte, hogy milyen nagy különbség van, hogyha sportra fordítunk összeget, illetve ha utána pedig betegségek miatt kell három – négyszeres összeget költeni. Nem tudom tudják-e, hogy éppen két hét múlva az Egészségpénztárba befizetett összegek, amik eddig sportolásra, sport eszközökre és egészségmegőrzésre fordíthatóak voltak, ezek SZJA kötelesek lesznek. Úgy gondolom, hogy ez nem egy jó üzenet az állam részéről, nem tudom, hogy ez ismert-e Önök előtt. A másik terület pedig: elnök úr felvetette azt a kérdést, hogy milyen jó lenne, hogyha az állam a több százmilliárd forintot, amit hál Istennek -szerintem hál Istennek- elbukott foci EB pályázat miatt stadionokra költöttek volna, akkor mégiscsak fordítsa stadionokra. Nem lenne-e jobb, ha ezeket az összegeket, vagy legalább egy töredékét inkább olyan profi sportok támogatására, létesítményeinek támogatására fordítaná, amik jelentős létesítmény hiányban szenvednek évtizedek óta és viszonylag eredményesek az olimpiákon? Nem lenne-e jobb, ha olyan létesítményre fordítanák, ami a lakosság egészség megőrzését, sportolását segítené elő? Ez lenne a két kérdésem.



Pakucs János


A témaválasztás helyességét is bizonyítja ez a nagy érdeklődés. Egy konkrét kérdést tennék az államtitkár úr felé. Én az egész életemet – a munkám mellett – a sportban töltöttem sportolóként, versenyzőként, sportvezetőként, és jelenleg is aktív senior sportolóként. Majdnem minden nap járok valamit sportolni, reggelente a TF pályára futni. Mostanában az a baj, hogy egyedül vagyok a pályán. Nos ennek az az oka, hogy egy évvel ezelőtt ezt a pályát lezárták. Bezárták azt a pályát, ami a közvagyonából, az adófizetők pénzéből épült, - és már nem lehet bemenni, legfeljebb komoly belépődíj mellett - és őrök állnak a kapuban. Én is csak azért járhatok be, mert a TF igazgatójától kaptam egy papírt, hogy tanár vagyok. A kopasz biztonsági őr mondja minden reggel, hogy jó napot tanár úr! A baj csak az, hogy egyedül futok a pályán. Egyébként korábban egyidőben 10 – 15-en szoktunk futni, de már mindenki kiszorult, és a pályán kívül, büdösben az utcán próbál futni, de az erre a célra épült sportpálya üres. A sporttelep jelenleg önkormányzati tulajdonban van, úgy gondolom, hogy tenni kéne valamit ebben a kérdésben.



Kőrösi Mária


Nagyon röviden. Elnézést kérek, hogy egy kicsit visszaélek itt a kérdés megadásának a lehetőségével Kőrösi Mária vagyok Műegyetemről, ahol hála Istennek megy a sport. Nagyon szépen sportolnak a gyerekek, diákok, tanárok együtt. Úgy, hogy ez szerencsés, mi még jó helyzetben vagyunk.
Nagyon összeszedem a bátorságomat, mert elsősorban kéréssel szeretnék önökhöz fordulni, különös tekintettel arra a gondolatsorra, amelyet Schmitt Pál úr most megkezdett.
Én azzal bővíteném ki - mint már említette -, a magyar sport minden időben követi ezt az eseményt, a magyar történelmet. Nagyon sokszor kellett itt talpra állnia a nemzetnek, és ennek a bevezetőnek az ürügyén kérnék is: most zajlott le ebben a hónapban, azaz május 11.-én, 12.-én az első Partiumi Sportnapok Nagyváradon, a fiatal Tőkés Máté kezdeményezésére. Ő és fiatal diáktársai kéréssel fordulnak, hogy támogatókat szerezzenek a felhívásban szereplő sportpálya megszerzésére. Néhány példányt Önöknek itt már kiosztottam. A Nagyváradi Egyetemnek nincs pályája, de reményeik szerint a Premontei Rend visszakapja a tőle peres úton, jogtalanul elvett sportpályát, akkor megkezdődhet az egyetemi sport komplexum kialakítása.
Elcsatolt területein a magyarság lehetőségeihez képest úgy alakít, ahogy tud, s úgy kér, szűkös anyagi helyzeteik mellett, amely a becsületüket nem sérti, de segíthet megteremteni – ebben az esetben – ezt a sportpályát.
Ugyanakkor szeretném Önöket invitálni 2007. július 1-jén az Aranycsapat Alapítvány rendezésében immár ötödik alkalommal megrendezendő Kárpát-medencei Összmagyar Diák Labdarúgó Bajnokság megmérkőzésére, melynek helyszíne a Fradi Pálya, délelőtt 10 órától. E rendezvény megálmodója és azóta is lelkes szervezője és egyúttal az Alapítvány elnöke Kű Lajos, hajdani focistánk. Várjuk a személyes biztatást, jelenlétet, és kézfogást.
A rendezvény egyik menedzsereként kérem Önöket, mind többen jelenjenek meg. A résztvevő fiatalok nevében is előre is hálásan köszönöm.
Sokat beszéltünk a magyar sport, hát nem éppen jó helyzetéről. Bizony itt is voltak mély pontok. Úgynevezett hokis anyukaként több szülővel együtt megéltük, amikor Deák Gábor megszüntette a KSI-t. Az én fiam akkor jéghokizott, egy kiváló edző irányításával, Schéra Miklósnak hívják, aki azóta is nemzetközi rangra emelte és emeli, többek között a hokisok nem kis létszámát. Amikor megszűnt KSI, egyik napról a másikra, nemcsak a hokisok, ebben a tekintetben hely és cél nélkül maradtak. Egyszerűen nem volt hol a sportot folytatni. Jövőkép sehol, pedig mind a játékosok, mind a szülők keményen összefogtunk, hogy egy olyan edző mellett és a sportot gyakorolva erkölcsöt, tiszteletet, nemzettudatot kapjanak és adhassunk a gyerekeinknek. Annak idején is, amikor Csíkszeredán győzött a magyar hokicsapat, és hallottuk a Himnuszt, és körbenézve szinte az egész Csiki-medence apraja-nagyja eljött e rendezvényre szurkolni, drukkolni a magyar gyerekeknek, biztos tudatában annak, hogy együtt énekelhetjük a nemzet Himnuszát.
Csak annyi a következtetés, hogy a sportnak, igen is van – mert minden sport küzdősport – nemzetmegtartó ereje és feladata.



Bencze Izabella


Bencze Izabella vagyok, és jogászként az államtitkár úrnak szeretnék feltenni egy kérdést. Az 1996 évi LXV. törvény a rendszerváltozás előtt a társadalmi szervezetek tulajdonában, illetve kezelésében lévő különböző sportcélú ingatlanvagyon ingyenes tulajdonba adásáról rendelkezett. Ez több százmillió forint értékű vagyont jelent, sport repülőterekről, lőterekről és sok más sportingatlanról van szó. Ezeket megfelelő pályáztatás útján önkormányzatoknak, illetve sportszervezeteknek adta tulajdonába a Kincstári Vagyoni Igazgatóság azzal, hogy 15 évre elidegenítési és terhelési tilalmat jegyeztek rá az ingatlanokra, az állam javára. Ez az elidegenítés és terhelési tilalom valamikor 2011-ben jár le. Ez alatt az idő alatt, tehát 2011-ig az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium tűnik a felelősnek a törvény rendelkezései betartásának az ellenőrzéséért. Ez azt jelenti, hogy ellenőriznie kell ezeknek az ingatlanoknak a használatát, s amennyiben azokat nem sport célra használják az adott 15 évben, akkor a szerződést fel kell mondani, s az ingatlant vissza kell venni az állam javára. A minisztérium méltányossági eljárás alapján engedélyezheti ezeknek az ingatlanoknak az önkormányzatok, sportszervezetek által történő eladását, illetve a kapott pénzeszköznek újabb sportcélú ingatlanra történő befektetését. A méltányossági eljárással kapcsolatban - a törvény szerint - felhatalmazást kapott az önkormányzati miniszter, hogy rendeletben szabályozza ennek feltételeit. Ezt 1996-ban mondta ki a törvény, én azóta azonban ilyen jogi szabályozással nem találkoztam. A kérdésem tehát az, hogy figyelemmel kíséri-e a minisztérium ezt a folyamatot, van-e arról valamilyen információ, hogy ezeknek az ingatlanoknak mi a sorsa? Jogászként ugyanis kapok olyan visszajelzéseket, hogy több esetben az önkormányzatok, sportszervezetek azért próbálták csak megszerezni az ingatlanok tulajdonjogát, hogy a későbbiekben pénzt csiholjanak ki belőle. Tekintettel arra, hogy több százmillió forint értékű vagyonról van szó, aminek a sorsával az államnak törődnie kell, hiteles választ szeretnék kapni a kérdésemre.



Krassó László


Krassó László rádiós újságíró vagyok, és egyszerű tagként szeretnék kérdezni és egy nagyon rövid hozzászólást megengedni magamnak. Kérdésem az, hogy ennek a mai vitának az anyaga miként fog eljutni az Oktatási Tárcához, azokhoz a vezetőkhöz, akik ma azon gondolkodnak, hogy miként lehet megtizedelni azt a tanár létszámot, amely ma Magyarországon tevékenykedik. Nem szabad elfelejteni, hogy ezeknek az elbocsátandó tanároknak egy része testnevelő tanár. Két példát szeretnék mondani. Mind a kettő személyes példám. A kék metrón a múlt héten két harmadik gimnazista lány arról beszélt ,hogy a testnevelési jegy, amit most zárnak le, azt ők úgy kapták meg, hogy elmentek egy Svábhegyi sétára, s aki részt vett ezen , annak nem kellett megküzdenie a tornateremben a tornaszerekkel, a labdával és a mászókötéllel. Így az megkapta azt az érdemjegyet, amit állítólag kért. A másik példám: családilag meglehetősen mély betekintésem volt nem is olyan régen a magyar középiskolákban és az osztrák középiskolákban dolgozó testnevelők megbecsüléséről, arról, hogy azok a tanárok, akikkel egy tantestületben dolgoznak a testnevelők, Magyarországon kézlegyintéssel intézik el sokszor, hogy hát ő csak egy testnevelő. Ausztriában ugyanolyan, ha nem magasabb a presztízse abban a gimnáziumban a testnevelőnek, mint bármelyik másik pedagógusnak. Ausztriában az a sport, amit elit sportnak nevezünk, semmivel nem jobb, mint Magyarországon. Ha összehasonlítjuk a mortalitási mutatókat, akkor már meglehetősen nagy különbséget látunk a magyar és az osztrák populáció között. Ide is visszavezethető mindaz, amit itt az előadóktól hallottunk az iskolai testnevelés fontosságáról. Köszönöm.



Subai József


Én nem tudok ilyen magas sportérdemeket felsorakoztatni, mint az előttem szólók, de mint gyakorló családapa és nagypapa tudom mondani, hogy katasztrofális valóban a sportolás az ifjúság körében. Látom a fiaim, lányaim és unokáim korosztályát. Nem látom a kitörési pontot az államtitkár úr által elmondottakból, hogy hogy lesz változás? Tehát az volna a kérdésem, de facto, ha mi most nem oldjuk meg, mert ezt mondta, akkor más már hiába mondjuk, hogy majd megoldják. Nekem az a véleményem, hogyha nézem a cigaretta elleni reklámot, aminek nulla a hatása és egyre több fiatal és fiatalabb dohányzik, hogy a reklámmal nem érünk el semmit, mert a mai általános iskolák szülői és azok a TV nézők, és dohányozók, akiktől nem várhatjuk el, hogy a gyerekeiket sportoltassák, tisztelet a kivételnek. Nekem az a véleményem, hogyha ebből ki akarunk törni, akkor államtitkár úr nagyon erősen meg kellene nyomni az oktatásügyet és ha nem kezdik el a gyerekeket az iskolában sportoltatni, akkor példaképek nem a sportolók lesznek, hanem a TV-ben látott show-k emberei. Köszönöm.



Mátis András


Úgy vélem, amennyire a nemzeti sport a magyar nemzetgazdaság egyik értékes letéteményese, legalább annyira igaz az is, hogy a magyar nemzeti sport a magyar nemzeti kultúra színvonalának is egyik fontos eleme és garanciája. Ezt azért tartom fontosnak hangsúlyozni, mert hamarosan megjelennek majd azok az Európai Uniós pályázati kiírások, amelyek a következő évi "2008 az Európai Kultúrák Dialógusának Éve" magyar vonatkozású rendezvényeire is vonatkoznak. E téma raportőreként, az EU Régiók Bizottsága előtt 2006. áprilisában előadott (és vita nélkül elfogadott!) dolgozatomban nagyon nagy hangsúlyt helyeztem a sport, mint a nemzeti kultúra kifejezésének egyik eszköze szerepére, hogy ti. tudunk-e megfelelő erőket, eszközöket mozgósítani majd annak érdekében, hogy a sport kellő mértékben tudjon integrálódni a magyar nemzeti kultúrába, illetve nemzetünk sportélete mennyire tükre is egyben a népi kultúránknak. A portugáliai Braga-ban 2005-ben megtartott "sport és xenofóbia" témájú európai uniós kongresszusunk magyar előadójaként pedig azt elemeztem, hogy az eltérő kultúrák kölcsönösen rendkívül hiányos ismerete miatt is, az etnikai és faji alapon megjelenő idegengyűlölet hogyan, hol és miért (ott!) jelenik meg, vagy nem jelenik meg a sportpályákon és (bizonyos!) sporteseményeken. Az egyes nemzeti kultúrák alapvető és/vagy elfogadható különbözőségeit illetően is, ezért fontosnak tartjuk a 2008-as Európai Kultúrák Dialógusának évében kiemelni ezt a különös szerepét a sportnak. Azt hiszem, hogy az értelemmel kimondott szavak mellett erre ugyancsak nem lehet sajnálni egyetlen fillért sem, hiszen ezek a pályázatok azt célozzák és motiválják, hogy lesz-e elég fantáziánk és bátorságunk a még esetleg nem is sejtett olyan erőket mozgósítani, amelyek a sportban és a sportoló nemzetben nyugvó, eddig még rejtett potenciákat felhozhatják a közéleti kultúra felszínére.
Köszönöm figyelmüket.



Aldobolyi Nagy György


Aldobolyi Nagy György vagyok. A következő kérdésem volna. Ez egy egyszerű kérdés talán, és mégsem került szóba. Hogy ha minden itt felsorolt dolog mögül a pénz leselkedik elő, és akár hányszor elkanyarodik a dolog, újra és újra a pénzhez jut vissza, akkor annak a 32 tagú halálra szánt csapatnak, akik Magyarországon ma a sportot vezetik és teljes erővel igyekszik mindent megtenni. Lesz-e ahhoz elég ereje, hogy a nettó befizetés körülbelül 70 milliót hallottam és az államnak a körülbelül 20 – 21 milliós ráfordítása közötti égbekiáltó különbséget csökkentse, vagy egész egyszerűen azt, amit a sport révén kapnak, azt megpróbálja a magyar sportnevelés, szabadidő, egyéb dolgok felsoroltak javára fordítani. Ez egy nagyon egyszerű út volna. Köszönöm.



Elbert Gábor válasza


Próbálok időrendben haladni. Karsai Béla úr Fehérvárról elmondta, hogy 3 %-ot fordít sportra Fehérvár és az nagyon sok a sportra. Ezzel együtt Fehérváron nagyon sok jó példa van. Az egyik ilyen, hogy létezik egy program a Hold utcából, ami arról szól, hogy egy tártkapus esemény sorozat. Ami arról szól, hogy a létesítmények, amelyek állami segítséggel hogyan lehetnek nyitva este és hétvégén. Fehérváron az a példa, hogy egy állami forinthoz 2,6 önkormányzati forint kerül hozzá. Fehérváron az emberek nagyon jó véleménnyel vannak ahhoz, hogy bejuthatnak olyan létesítményekbe, amelyek egyébként zárva lehetnek. Ugye elhangzott az Ikarus sporttelep és az Öreghegyi sporttelep, ami bezárult, ezzel együtt nyílt ott, amiről csak én tudok egy görkori gördeszka központ, és az én tudomásom szerint Fehérváron épül egy olyan csarnok, ami a debrecenihez hasonló, legalábbis a jégkorong szövetség pályázatában ez szerepelt. Tehát azt gondolom, hogy a Fehérváriak is biztosan büszkék arra, hogy Fehérvár azért jó példákkal is elől jár ebben a történetben. A média szerepéről is esett szó, ugye ez egy nagyon nehéz történet. Tudok mondani nagyon sok rossz példát, tudom hogy ez teljesen fordítva ülünk a lovon média kérdésben, egy konkrét példát. Az athéni olimpia előtt 6. lett a férfi kézilabda válogatott a világbajnokságon, szerintem egy nem várt és fantasztikus eredmény volt, sehol semmi nem jelent meg róla, majd amikor kiderült, hogy a Kaczir Dávid nevű kézilabdásnak valamilyen dopping ügye van, akkor helikopterrel repült a két televízió oda, hogy riportot csináljon vele. Vagy amikor a Földi Imre bácsi a nemzet sportolója lett, a világon mindenütt róla szólt volna minden, ugye az egyetlen sport napilapnak a címlapjának akkor Alex Fergusson volt, aki itt volt Magyarországon, és akitől nem tudtak ugye kérdezni, s ennyi volt Földi Imréről. Vagy a magyar rádióban azt kérdezték először tőle: Hogy mondja Földi úr, emlékszik még magára valaki? Hát azt gondolom, hogy ez alapvetően nem a média felelőssége, hanem a mienk, hogy nem tudjuk megmutatni azt, hogy milyen értéket termelünk. Tehát azt gondolom, hogy Ferivel tökéletesen egyetértek abban, hogy a felelősség itt bennünk van, bennem is és mindenkiben, aki a sportban dolgozik. Amit Norbert mondott az OLÉ programmal kapcsolatban, ez egy MLSZ program, melynek utána fogok nézni. Járva az országot több helyen, többféle probléma merül fel. Van olyan hely az országban, ahol térdre esnek és úgy örülnek, hogy végre, mert az önkormányzat egyébként nem szállt volna be. A pályáknak az időtartama elvileg 15 év és pont azért annyi a futamidő is, de megfogom nézni, mert ez egy új felvetés, ezt nem hallottam. Sok olyan probléma van, ami felvetődött, s ezekkel együtt is úgy gondolom, hogy ez egy jó program, jól van kitalálva, vannak még olyan részletei, amin dolgozni kell, de próbálunk segíteni az MLSZ-nek, ezzel együtt én úgy gondolom, hogy ez sokkal több, mint futballpálya építés, ha összejön, mert mint mondom közösségi tereket létesítünk a különböző településeken. Az olimpiai központok meg az Alba Volán lovarda azért a kettőt én nem mosnám egybe. Az olimpia központok, ami állami tulajdon, sajnos vagy szerencsére az Alba Volán lovarda nincs benne. De hogyha az Alba Volán lovarda gondban van, akkor fogjunk össze, mert úgy ahogy a Tatterzét az olimpiáig biztosan meg tudtuk menteni, akkor beszéljünk erről, hogy hogyan tudunk ezért összefogni, hogy ez maradjon. Vagy ha nem marad, akkor helyette egy jobbat csinálni. A törvényi szabályozás: Azt vettük a fejünkbe, hogy a stratégia után lesz egy mostaninál jobb sporttörvény, ebben a film törvényt vettük alapul. Ugye a filmes szakma legalább annyira megosztott, mint a sportszakma, vagy remélem, mint a sportszakma volt. Egyszer össze tudtak fogni, amikor a saját érdekükről volt szó, saját maguknak egy olyan törvényt létrehozni, amelynek révén a filmszakma a saját bevallásuk szerint többé – kevésbé virágzik. Azt remélem, hogy a sportban is tudunk magunknak egy olyan sporttörvényt csinálni, azt a példát szoktuk mondani, hogy magunknak rajzoljuk fel a játékteret, közösen hozzuk létre a szabályrendszert, ami szerint játszani szeretnénk a magunk által létrehozott pályán, akkor van esélyünk. Én azt látom, hogy ebben teljes az összhang a sportban. Jó esélyt látok erre. Itt szó volt ugye, ideírtam, de majd később elmondom az oktatás és a sportiskolák úgy lehetőségeit, mert más is. Amit Imre mondott, elmondom, mert nem mondtam jó példának a Danubius hajósháznak a megoldását, amit végre hosszú évek után sikerült megoldani a szigeten, hogy az valóban az evezősöké legyen. Szó volt az iskoláról itt is, meg arról, hogy írni – olvasni tanulnak az iskolában, de mi van a testneveléssel? Ugye aki ismeri az új oktatási rendszereket az tudja, hogy Európában az úgynevezett kompetencia alapú oktatás van. Egyetlenegy dologra nem gondoltak nemcsak Magyarországban, Európában sem, mire megtanítjuk a gyereket írni – olvasni – számolni idegen nyelven , hogy a végére vajon életben marad – e? Mert ugye a kondicionális képességfejlesztés úgy, ahogy van kimarad belőle. Tehát az nem egy ilyen történet, hanem egy ilyen történet volna. Abszolút kimarad belőle, és azt gondolom, hogy ebben járhatnánk Európa előtt. Van ebben esélyünk, van ebben tapasztalatunk, azt gondolom, van kellő szakember gárda is a történetben. Ha Imre úgy értékeli az öt pártit, hogy ebből ki akarnak menni, akkor ez nekem fáj. Én ezt úgy éltem meg, hogy ez nagy eredmény. Azt mondták ellenzéki képviselők a költségvetési bizottságban, hogy nem emlékeznek arra, hogy mikor volt olyan anyag, amire felemelték volna a kezüket, hogy az jó. Tehát én szeretnék ebben hinni, hogy ez egy eredmény ez az öt párti és szeretnék abban hinni, hogy majd a Parlament is így fogadja el, mert eddig be tudtuk ezt mutatni, hogy ez mennyire fontos és mit ad az országnak. Dr. Lővey úr említette az amatőr és a profi ellentétet és addig tart az egészség, amíg elkezdődik az élsport. Én azt gondolom, hogy azért az élsportban is hihetetlenül sok érték van és attól függ, hogy mit tekintünk egészségnek. Ön az orvos, tehát nem fogok ebben vitatkozni véletlenül sem. De azért az élsport is, ha az Ákost megkérdezzük, biztos hogy azt fogja mondani, hogy nagyon sokat adott neki. És lehet, hogy az egészségéhez ez is hozzátartozik az egészséges szemlélethez. De azzal együtt egyetértek, hogy az a fajta sport, amiről a Feri beszélt, amibe nem vagyunk jelen, az egészen messze van az egészségtől, ott gladiátorok küzdenek, vagy most már lassan gépek. Pap Géza úr említette a gyerekeket, hogy az oviban kell elkezdeni. Én mindig el szoktam mondani azt a példát, hogy mert testnevelő voltam, bemegy az iskolába a gyerek, akkor mindent elkövetünk, hogy megtanítsuk szépen ülni és nyolcadikra kövér lesz a gyerek, miközben mikor még bejött, szaladgált. Itt megint felírtam magamnak egy a kompetencia alapú képzést, hogy lehet ezt túlélni? A demokratizált sportot nem abban az értelemben próbáltam annyit használni, hogy az állam demokratizálja a sportot, ingyen legyen stb., hanem hogy maga a sport pályán és a játék közben, a sporttevékenység közben a nevelési funkciók – olyanok is vannak, amik még Magyarországon még nem jöttek át – én azt gondolom, hogy a példa, hogy fizetni kell érte, mondjuk a jégkorongban Svédországban is úgy van, hogy mindenki fizet érte, pedig népi játék, egészen addig, amíg valaki észre nem veszi, hogy ez a gyerek tehetséges, és ezt kiemelik belőle. Ez már Magyarországon is többé – kevésbé a Nupin keresztül is így van. Amit Ákos mondott, hogy az ösztönzés és hogy ebben a törvény igen, én teljesen egyetértek azzal, amit Hanzély Ákos mondott, igen a sporttörvénynek valóban ez lenne a feladata, hogy ösztönözze a befektetőt, a gazdasági szférát arra, hogy jöjjön a sportba. Ehhez viszont az kellene, hogy mi a sportban képesek legyünk kommunikálni a gazdasági szférával, tanuljuk meg azt a nyelvet, amitől még sokszor nagyon messze vagyunk. Tehát a másik probléma, amit Dénes úr, vagy Feri mondott, hogy a hagyományosan eredményes olimpiai sportágaink a piacon sajnos nem tudnak megélni, kell hogy az állam segítsen. Az öttusa, az öttusázók tudják, nagyon nehezen élne meg a piacon, mert nagyon drága, nagyon keveseket érint meg, ugyanakkor a sportteljesítményben, ha nem a legnagyobb, de mindenképpen az egyik legnagyobb, mert öt különböző sportágban kell csinálni. Tehát itt biztos van az államnak szerepe. Általában Fehér Tamással mink egyet szoktunk érteni. Általában, tehát a sport nevelési szerepe, amit mindannyian próbáltuk hangsúlyozni, hogy ez mennyire fontos. Én azt gondolom, hogy a sport modellálja az életet, de elment az idő, így nem mondok ezernyi példát, hogy az a gyerek, aki a sportpályán helyt tud állni, az később könnyebben fog állást találni. Mert ez bizonyítható tény, meg az is, hogy az a gyerek, aki sportol, nem igaz, hogy rosszabbul tanul. Sőt, ez kimutathatóan igaz. Tehát az a gyerek, akit eltiltanak az edzéstől, hogy majd jobban fog tanulni, meglepő módon még rosszabbul tanul. Ugye említetted, hogy az edzőket megfogni. Azt gondolom, hogy igen két feladat van ebben. Azokat az idős edzőket, akik az életüket tették a sportra, meg kell becsülni, a másik pedig, hogy a fiatal edzőket meg kell tudni tartani. Ez megint sportág specifikus is. Tehát ebben azt gondolom, hogy ebben a társaságban nem érdemes részletes szakmai vitát folytatni, mert ennek kevés köze van a gazdasághoz, de biztos, hogy erről kell beszélgetni, s a Magyar Olimpiai Bizottság munkatársaival folyik egyfajta munka ebben, hogy hogy tudunk előbbre lépni. Amit Pécsi Gábor mondott a tudásbázisról, igen ezt kifelejtettem. Fel volt pedig írva. Hát, ugye a nemzeti sport stratégiának az egyik fő célja az, hogy a sportot és a tudás társadalmat újra összekapcsolni, mert hihetetlen mennyiségű és minőségű tudás halmozódik fel a sportban is. És az még sportágon belül sem cserélődik, és aztán a sportágak között pláne nem, s nem jut el az országban sehova. Most elindítottunk egy Tudományos Sportoló Nemzetért sport tudományos konferencia sorozatot Zalaegerszegen nem tudják, hogy Keszthelyen mit kutatnak. Tehát valamilyen hihetetlen módon nem használjuk azt, amink van. És ebben azt gondolom, hogy óriási felelősség van. Konkrét kérdés a PPT, amíg a Nemzeti Sport Szövetségben voltam, kritikusabban láttam a dolgot. Most sem mondom azt, hogy tökéletes az a PPT program, ami elindult és nem valósul meg belőle annyi, mint amit előre elterveztek. Ezzel együtt nagyon sok helyütt értékes, ahol bizonyos jól körülhatárolható területen egy vállalkozó több helyre tudott beszállni, ott nagyon értékes, ott ez nagyon szépen működik. Ott másképpen azokon a településeken nem jött volna létre tornacsarnok, vagy nem jött volna létre tanuszoda. Nem biztos, hogy ez a konstrukció jó, de az biztos, hogy úgy tudnak csak ezek a létesítmények létrejönni, ha belerakja az állam, és az önkormányzat, meg a magántőke is amije van. Egy – egy ezt nem fogja megépíteni. Sajnos tudjátok öt tusából egy uszodát létrehozni úgy, hogy az kijöjjön nullára, majdhogynem lehetetlen, tehát ahhoz kell egyfajta összefogás. Öt tusa vb-t említetted. Azt gondolom, hogy ezt összerakjuk a Népstadionban, tehát erről beszéltünk előtte is, az szerintem rendben lesz. Kállai Kristóf úr: tehát az adó és a ÁFA. Ezt Dénes Feri elmondta. Vannak olyan országok, ahol számos adókedvezmény van, attól tartok, hogy most Magyarország nem ebbe az irányba meg, de egyébként Európában is az látszik, hogy nem ebbe az irányba megy. Ahol adókedvezmény van, az Bulgária, meg Románia. El kell gondolkodni, hogy adókedvezményt akarunk, vagy úgy akarunk élni. Inkább azt mondom, hogy legyen adó. Az egy picit nehezíti a sport helyzetét teljesen egyértelműen, ugyanakkor lehet, hogy Dénes Feri erre azt mondaná, hogy tisztítja is. Tehát azt gondolom, hogy sajnos ezt be kell lássuk, ha azt mondjuk, ha a sportot behelyezzük a gazdaságba, akkor hasonló szabályozók között kell éljünk. Európában megvizsgáltunk mindent a sport stratégiában, hogy legyen nekünk érvünk, hogy miért kell adókedvezmény, nem nagyon találtunk olyan példát, amivel el tudjuk hitetni, hogy ez így van. Tehát ez egy nehézség. Ahol találtunk példákat, azok az országok sajnos, vagy szerencsére mögöttünk járnak. A másik kérdés volt a 2012-es labdarugó EB pályázat és annak a pénze. Hogy ebből stadionokat kell építeni vagy nem? Egyébként az a négy stadion így is, úgy is meglesz. A Fehérvári, amivel Schmitt elnök úrral vitatkoznék az többé kevésbé áll, a győri az épül, abban nem tudok vitatkozni, abban nincsen néző, de egyébként amikor a Verebes volt az edző, akkor sem volt. Valami miatt egy Győrött nem működik, hogy oda néző menjen ki. Kósa polgármester úr tegnap vagy tegnapelőtt tett ígéretet arra, hogy Debrecenben megépül a stadion. Arra meg én teszek ígéretet, hogy a Népstadion is megépül, akár van EB, akár nem. Azon vagyunk, hogy az a pénz, ami megígértetett, abból minél több a sportban megjelenjen. Ebben az esztendőben már majdnem 1 milliárd forintot tudtunk pluszba a sport számára behozni, ha innen nézem sok, ha onnan nézem semmi. Mindenesetre azt mutatja, hogy kezdenek nekünk hinni, hogy ami nálunk van, az valóban nemzeti érték. TF pálya zárva van. Erre próbáltam válaszolni, ez azért fáj nekem, mert én ott nőttem fel a TF pályán egész kiskoromtól. Az valóban az önkormányzaté, lehetne mutogatni, hogy az önkormányzatnál kell reklamálni, ettől még nem lesz nyitva. Erre mondtam azt, hogy van ez a tártkapus programsorozat és az önkormányzatok nagy része pályázott és a dolog az jól működik. Tehát, ha kell akkor én ajánlok partnerséget abban, hogy menjünk el a XII. kerületi önkormányzathoz, megkérdezem a TF-et, hogy ez hogy fordulhat elő, mert szerintem az nagyon rossz üzenet, hogy a Testnevelés Tanárképző Egyetemnek a pályája van bezárva. Alelnök úr azt mondja, hogy reggel nem lehet bemenni, be van zárva. Ha csak napi jegyet kell venni, azzal olyan nagy baj nincs. Azzal szerintem nincs olyan nagy baj, ha az megfizethető összeg. Fehérváron, ahol van ez a görkori és gördeszka park a gyerekeknek be kell dobni egy százast és akkor vigyáznak rá, ha ingyen van, akkor nem biztos. Tehát azt gondolom, hogy ezzel olyan nagy baj nincs. Ha ez így van, tehát ha nincs bezárva, hanem az kerül. Kőrösi Mária dr. mondta, a Népliget Fradi pálya üres. Van rossz hírem, a Népliget az nem Fradi pálya, állami tulajdon, csak a Fradi hitte sokáig, hogy az a Fradié. Most szerződtünk újra a Fradival, mert a Fradi használta éjjel – nappal, az az csak használta volta, de nem használta és üres volt. Hát pont az a cél, hogy most megállapodtunk velük, hogy mikor van nekik edzés, mikor használják, azt le kell rakni előre, a többi időben pedig be lehet engedni másokat, mondjuk a kispesti gyerekeket. Menjünk ki néhány hónap múlva, ha akkor is üres, akkor kaphatok egy pofont, mert azon vagyunk, hogy az tele legyen. Pontosan arról szól, hogy azért van az a létesítmény, hogy tele legyen gyerekkel, és mi is azt tapasztaltuk, hogy nem igazán van tele gyerekkel, és ez nem jó. Az, hogy KSI megszűnt. Ma volt pont a KSI-vel kapcsolatban a Nemzeti Utánpótlás Nevelési Intézet vezetőjével egy megbeszélés, ugye hogy mire való valójában a KSI. Megint sportszakmai, tehát nem fogok belemenni részletekbe, csak ha érdekes, hogy azon gondolkodtunk, hogy mi a cél a KSI-vel, mit kell a KSI-nek szolgálni. Következő kérdés, hogy milyen sportági körnek kell a KSI-ben lennie. Egyrészről nyilvánvalóan nemzeti értéket jelentő, úgy nevezett klasszikusan eredményes sportágak, amelyek üzleti alapon nem működnek. Az lehet egy út, és vagy mellette az hogy a csapatjátékok. Mert a csapatjátékokban a tudásbázis hiányzik és el lehet azon gondolkodni, hogy a kézi labda felé is el kell menni, ami egyébként működik és segíteni kell neki tovább, vagy a röplabda felé, ami gyakorlatilag nincs és segítsük újra. Tehát ez egy nagyon bonyolult és összetett. A jégkorong, az egy dinamikusan fejlődő történet Magyarországon. A Nemzetközi Jogkorong Szövetség közgyűlésén ott voltam Moszkvában a múlt héten és ott elmondták, hogy a legdinamikusabban fejlődő ország jégkorongban, az ma Magyarország. Nulla fedett pályától most eljutottunk a tizennégyig az elmúlt egy – két évben. Ez egy elég komoly fejlődés. Amerikai viszonylatban nyilván, ha az ön fia ott játszik, akkor ez elég megmosolyogtató ezt én tudom. És tudok én szerencsére minden sportágból ilyet mondani. Az a jó, hogy ez van, az a baj, hogy ezen áll vagy bukik a sport és nem a rendszeren. De ez már egy másik probléma. Bencze Izabella sportingatlanok. Az a jó vagy rossz hírem, hogy nagyon sok ilyenről tudunk és ebben elég kemények vagyunk. Tehát ott, ahol bármilyen ingatlant megpróbálnak a sportból kihúzni, azt nem hagyjuk, vagy akkor hagyjuk, ha ahelyett épül egy új, ami legalább azt a funkciót szolgálja. Az is örömömre szolgál, hogy az országot járva polgármesterekkel, megyei közgyűlés elnökökkel elég jó a fogadtatás. Tehát egyébként úgy tűnik, hogy az önkormányzat jó gazdája ezeknek a legtöbb helyen. Megint csak baj az, hogy az önkormányzati törvény szerint a sportot támogatni nem kell, csak lehet. Ebből következik, hogy ez is személyfüggő. Tudok mondani jó példákat Veszprém megyében, ahol 3 % fölött van a sportra fordított és tudnék mondani rosszakat, de nem mondok. Tehát ezen mi rajta vagyunk és naponta vannak olyan ügyek, amik az asztalon vannak és csak azokat támogatjuk, ahol látható, hogy a sport számára a változás jó irányba mutat. Szerintem erről a polgármestereket meg lehet kérdezni, hogy ebben elég kemények vagyunk. A 15 év igen, ez egy fenyegető történet. Tehát próbáljuk ezeket az időket tovább húzni és hosszabb távú szerződéseket kötni vagy arra szorítani a használókat, hogy ez a dolog ez működjön. Méltányossági kérelmekben ma volt megint – tehát most ez olyan, mintha erre készültem volna – készültem is, de nem így az Építők Sportpálya és gyeplabda viszonylatában egy méltányossági kérelemről tárgyaltunk, ahol a minden oldalról a jogászok azt mondták, hogy ebben nincsen jogi kötelem, tehát rajtunk múlik. Azzal együtt utána fogok nézni, hogy nem tudom, hogy kellett volna-e 95-ben erről valaminek születni. Jelenlegi rendeletek alapján is van módunk arra, hogy tudjunk ebben mozogni és viszonylag szabad kezünk van. Krassó úr az OKM-hez. Hogy ez a mai anyag, ha az urak úgy döntenek és ebben segítségemet veszik, én szívesen. Meglepően jó viszonyunk van az OKM-mel. Azt kell mondjam, hogy ez komoly csata volt, de a közoktatás típusú sportiskolának a tantervét aláírta a miniszter úr. Miután felvételre kerül, ezért nem mondom meg, hogy milyen kiskaput nyitott ki nekünk a sportnak. Ha nem lenne felvétel, akkor elmondanám. Úgy, hogy ennek kapcsán úgy néz ki, hogy készen van az egyes típusú sportiskolának a modellje, ami megint arról szól, hogy az a kérdés feltevés a szülőnek, hogy sportol, vagy tanul. Azt felejtsük el, mert rossz kérdésfeltevés, mutassuk meg a mintát, hogy sportol és tanul és attól mennyivel több lesz a gyerek. Hogy a testnevelők presztízse milyen. Én testnevelő vagyok ez az én felelősségem, hogy az én presztízsem milyen volt abban az iskolában az nem a társadalmon, nem a kormányon, nem az ellenzéken múlik, hanem rajtam múlt, hogy most jönnek a gyerekeim, mert végeznek az egyetemen, és én vagyok számos gyerekemnek a konzulense a szakdolgozatnál. Az kizárólag rajtam múl. Volt olyan kollegám, akinek a presztízse egy kicsit más volt, bocsánat, ha ez nagyképűnek tűnik. Tehát, az hogy az osztrák iskolában olyan volt. Van olyan ismerősöm, aki ott hagyta Ausztriában a pályát, mert ott nem tudok belőle megélni, pedig testnevelő volt. Hát én attól félek, hogy ez az egyéntől függ. Ebben meg a testnevelő képzésről lehetne sokáig beszélni, hogy ez hogy van. Siessek? Oké. Akkor egyetlen egyet fogok még mondani. A 2008-as Európai Kultúrák Dialógusa. Ebben hagy beszéljek, mert ebben nekem komoly ötleteim vannak, meg programok, amiket be lehetne ide illeszteni. Hagy kérjek segítséget vagy ajánljak partnerséget és már le is ültem. Köszönöm szépen.



Dénes Ferenc válasza


...



Dr. Bod Péter Ákos: zárszó


Köszönjük szépen. Hölgyeim és Uram, megint csak a vendégeknek mondom - akik klubtagok, azok tudják, hogy ilyenkor mi az eljárás - , hogy én nem kísérlem meg összefoglalni itt az ülést, pláne most, hogy valóban tucatnyi hozzászólás volt. Ennyi hozzászólásra egyébként nem volt még példa. Vagy azért, mert nagyon értünk hozzá, vagy azért mert a fantáziánkat megmozgatta a téma, ami majdnem ugyanaz. Hanem ilyenkor az szokott történni, hogy a hozzászólásokat, az előadásokat átfuttatjuk a kollektív memóriánkon, és az elnökség egy állásfoglalás-tervezetet készít, amit megköröztetünk egymás között, és utána elküldjük azoknak, akik itt voltak, elküldjük a sajtónak. A közlemény természetesen nagyon tömör lesz, mert máskülönben nem hozza le a sajtó.
Ugyanakkor lehetett érezni, hogy vannak itt koncepcionális felfogásbeli különbségek is, például az állam szerepével kapcsolatosan, vagy azzal kapcsolatban, hogy maga a sportolás mi is. Talán nincsenek is olyan távol egymástól az egymással vitatkozó nézetek, ha be tudjuk helyezni a testedzést és a sportot az önszervező társadalom fogalmába – ez a kategória az államtitkár úr első mondatában szerepelt. Az önszervező társadalom meg tudja szervezni a maga élettevékenységét, beleértve például a sportolását, mozgását. Noha az államra szükség van, de ha államot mondok, akkor azért látszott a hozzászólásokból is, nagyon gyakran az önkormányzat a kritikus pont. Mindenesetre arra ösztönzök mindenkit, hogyha maradt benne el nem mondott gondolat, akkor vagy itt marad, s még a borozás alatt megosztja másokkal, vagy pedig leírja, beküldi nekünk. A hozzánk elküldött hozzászólások el kezdenek élni. Hiszen a letöltések száma mutatja, hogy több százan olvassák el, tehát mindig sokkal több helyre jut el, mint ahányon most itt vannak.
Az időt kimerítettük, egymást is talán, ezért köszönöm szépen a megjelenést. Hogy mikor találkozunk, azt majd megbeszéljük a szokásos módon. Most már a nyáron valószínűleg nem, de az év kezdetén, ami nálunk a szeptembert jelenti, hasonló izgalmas témát választunk majd társaságunknak az okulására. Köszönöm szépen és további szép estét kívánok!


vissza a lap tetejére