vissza a főlapra

1138 Budapest, Népfürdő u. 38.

  fax: 45-24-515  

 e-mail:

honlap:

 

VITAESTEK ›     

KIADVÁNY ›     

A VASMINISZTER ›     

TAGFELVÉTEL ›     

SAJTÓSZEMLE ›     

látogatók száma:      


„A kormányzati negyed kialakítása” címmel rendezett vitaesten elhangzott hozzászólások
(2007. 01. 31.)



• Az összejövetelen készült néhány kép itt megtekinthető.



Dr. Pakucs János



Dr. Molnár Péter



Dr. Bod Péter Ákos



Cselovszki Zoltán



Granasztói György



Bencze Izabella



Csaba László



Bod Péter Ákos



Jeszenszky Géza



Borostyánkői Mátyás



Janitsáry Iván



Bencze Izabella



Stadler János



Bencze Izabella



Kurucz Gyula



Csaba László



Cselovszki Zoltán



Bod Péter Ákos




Dr. Pakucs János


Köszöntök mindenkit, aki elfogadta a meghívásunkat - tagokat és kedves vendégeket - a 2007. évi első összejövetelünkre. Az elmúlt év végén két összejövetelünk is volt. Az egyik egy szakmai, - a média, mint a nemzeti vagyon része - témakörben, ami nagyon élénk vitát váltott ki. Kiadtunk egy állásfoglalást, amit nagyon sokat idézték később a sajtóban és a televízióban. Néhány mondatot felolvasok abból az állásfoglalásból:”… a médián belül kialakult jelentős koncentráció, valamint a hirdetési piac aránytalanságai és az állami szabályozás gyengéi számottevően rontják a véleményszabadság megvalósulásának esélyeit”.
Azt írtuk továbbá, hogy „…a politikai életben egyre elmélyülő erkölcsi krízishez hasonlóan súlyos hitelességi gondok terhelik a magyar médiát is. Új sajtótörvényre van szükség, világosabb, és egyértelmű szabályok érvényesüljenek az állam és a média között, a média önszabályozó testületeiben…”.
Decemberben pedig egy rendhagyó összejövetelt tartottunk, egy ünnepi estet, ahol Gyurkovics Tibor és Szakonyi Károly Kossuth díjas írók voltak a vendégeink. Mind a kettőnek a 75. éves születésnapját ünnepeltük ebben a teremben. 180-an voltunk, alig fértünk be, és egy szenzációs előadásban is részünk volt. Gyurkovics Tibor verseit Szakonyi Tibor „Szerető” címmel színpadra alkalmazta, és Incze Ildikó színművésznő - egyébként alapító tagunk -adta elő rendkívüli átérzéssel ezt a szerelmi drámát. Egyébként rövid időn belül CD-n is kapható lesz, elsősorban Társaságunknál.
Térjünk át a mai napra. Ma újból egy nagyon izgalmas témát tűztünk napirendre „Az új kormányzati negyed” címmel, aminek a témavázlatát előre kiadtuk. Mielőtt azonban erre sor kerül, két dolgot szeretnék mondani. Az egyik, hogy a működésünk segítéséhez kérjük a támogatásokat a tagoktól, tagdíj formájában. A bankszámlaszámunk a honlapon is olvasható. A másik, amit be kell jelentenem, hogy a mai esten is lesz bor. Soha nem felejtettük el, mert a bor szüli a jó gondolatokat, és ma este a Patrícius Borháznak vagyunk a vendégei. Dr. Molnár Péter ügyvezető igazgatót kérem, hogy szóljon néhány szót a Borházról, na meg a borokról, és most még egyszer, nyilvánosan is köszönjük a vendéglátást.



Dr. Molnár Péter a Patrícius Borház igazgatója


Hölgyeim és Uraim! Köszönöm a kedves szavakat, itt az urak természetesen már előre „betesztelték” a borokat, és így remélem, hogy ilyen profi előkóstolás után nem lesz problémánk.
Szeretném megköszönni a Baross Gábor Társulatnak a kedves meghívást és pár szóval röviden bemutatnám a pincészetünket. Pincészetünk Tokajtól 5 kilométerre, Bodrog kisfalu határában található. Nagy pincészet vagyunk, a Patrícius egy nagy pincészet a maga 80 hektárjával. Hat település határában kilenc dűlőben vannak szőlőink. A régi Kincstári birtok mellett, tehát a régi Szarvas szőlő a Tokaj hegy déli lejtőjén, a mellett van a Teleki dűlő, egészen föl a Szárhegy dűlőig vannak területeink. Nagyon változatosak az alapadottságaink és reméljük, hogy ezek a borainkban is jól kóstolhatók.

Szép eredményeket gyűjtöttünk már 2000 óta. 2000-es az első évjáratunk, amiből elhoztam egy öt puttonyos aszút. Számos nemzetközi elismerésünk van egészen Montreáltól - Londonon át Tokióig, illetve Bordeu-ig. A másik bor, amit ma este be fogok mutatni, az egy száraz furmint 2005-ből. Nem szeretnék visszaélni a türelmükkel és az idejükkel, hiszen természetesen sokkal fontosabb témák lesznek ma, úgy hogy mindenkit invitálnék egy rövid kóstolóra a pincészetünkbe Tokajhegyaljára is, ha arra járnak. Most már csak két órás, egy rövid kiruccanás az autópályán és nagy szeretettel várjuk Önöket. Köszönöm szépen a lehetőséget.



Dr. Bod Péter Ákos


Hölgyeim és Uraim!
A mai téma „A kormányzati negyed.” Eddig ugyebár esett szó az állam és az önkormányzat vállalkozói vagyonáról, ingatlan-vagyonáról, a szellemi, kulturális vagyonról, természeti kincsekről is részben.
Most egy nagyon speciális terület lesz az este témája. „Kell-e Magyarországon kormányzati negyed?” Ha kell, akkor hogyan kell, ha nem kell, miért nem kell? Izabella új vendégként megkérdezte: hogyan jön az ide az, hogy fehér bort iszunk, vagy vöröset.
Akik már jártak itt, azok tudják, hogy ez egy klasszikus vitavezetői fogás, de nem ok nélküli. Ha fehér bor van, és nincsen, hűtünk, akkor az megmelegszik, ami nem tesz jót a bornak. Tehát arra kérem a hozzászólókat, hogy 15 perc alatt mondják el mondanivalójukat. Természetesen, ha vörös bor lenne, akkor valamivel lazábban venném a vitavezetői feladatomat, ezért tehát valóban időnként animálni és moderálni fogom a résztvevőket.
De azért is hagyjuk az időt a maga eredeti menetében csordogálni, mert ugyebár itt nagyon gyakran jó hozzászólások szoktak lenni. Látom, vannak budapestiek, akiket érint a városkép ügye, képviselve van talán az építészeti, építőipari lobby, akik talán egy kicsit már szemmel néznek erre az ügyre. Van négy szakértők, négy különböző tudományterületről, életpályával. Tehát azt gondolom, hogy minden adva van ahhoz, hogy valóban tartalmas vitánk legyen. Így minden további nélkül kezdjük el. Azonban felhívom a figyelmet arra, ha valakinek el kell mennie - bár inkább maradjon velünk, és azután borozgasson -, hogy már most jött hozzászólás a honlapunkra és várunk továbbiakat is. Nagyon érdekes és gazdag hozzászólások szoktak érkezni. Ez a www.baross.org. Valóban érdemes felkeresni, mert majd az az összefoglaló, amit a vita alapján összeállítunk és az elnökség nevében közzéteszünk, továbbá a hozzászólások és egyéb később beküldött anyagok is megtalálhatók lesznek a honlapon.
Abban a sorrendben haladjunk, ahogy a meghívón szerepelnek a vendégeink:
Cselovszki Zoltán városépítész, Granasztói György történész, Bencze Izabella a KB volt vezérigazgató helyettese és Csaba László közgazdász.



Cselovszki Zoltán


...



Granasztói György


Szeretném előrebocsátani, hogy a véleményem negatív. Megjegyzem azonban, hogy nem eleve utasítom el egy kormányzati negyed a létrejöttét, hanem ezzel a projekttel kapcsolatban vannak komoly fenntartásaim. Még hozzátenném, hogy bár magam történész vagyok, nem történészként fogok itt megnyilvánulni, hanem egy közéleti konfliktus kapcsán véleményem formálásában, úgy érzem, természetes módon, a történészeti gondolkodásom fog érvényesülni, hiszen a szűkebb területem, amúgy is a várostörténet.
Tíz pontban foglaltam össze a mondanivalómat. Néhány felvetésre már az előttem szóló Cselovszki Zoltán is kitért. Egyébként, a rövidség kedvéért, bizonyos pontokat csak megemlítek, mert felteszem, mások is szólnak majd róluk, egy-két vonatkozásra részletesebben is szeretnék kitérni.
1. Mindenekelőtt, a mai körülmények között, amikor mindenkitől elvesznek, erkölcstelennek tartom, hogy a kormány új épületekbe költözik. Egyébként ezt előttem Fodor Gábor SZDSZ-es képviselő már megfogalmazta.
2. A közigazgatási reformnak meg kell előznie a kormányzati központ létrehozását, mert a szükségleteket egyébként nem lehet megtervezni. A reformot kísérő csökkentés és egyszerűsítés után helyénvaló lenne a periférikusabb, kisebb, kevésbé jelentősebb kormányzati épületeket feladni, eladni. Most azonban szó sincs strukturális változásról. A jelenlegi projekt úgy számol, hogy 5700 kormányzati tisztviselő van és ebből 5700 helyeznek el az új kormányzati negyedben, azaz nincsen változás. Szó sincs arról, hogy itt valamilyen kormányzati reform keretében kerülne a negyed kiépítésre. (Itt és a továbbiakban adataimat a kormányhatározatot előkészítő tanulmányból merítem: „ Az új Kormányzati Negyed megvalósítása lehetséges konstrukcióit elemző és összehasonlító tanulmány” 2006 december. www.kvi.gov.hu/docstore/tanulmany.pdf ).
3. Az olcsóság érvét az új kormányzati negyed felépítésének fő indokai között hibásnak tartom. Erre is egyébként a szóban forgó tanulmány részletesebben. Úgymond szétszórtak az épületek, többségük változó színvonalú, az iroda épületekkel szemben támasztott modern követelményeknek nem felelnek meg. Lényegesen költségesebben is csak kompromisszumokkal lehet megfelelni a korszerű üzemeltetési követelményeknek, az informatikai rendszer, központosított irattári rendszer, komolyabb igényeket támaszt, a hatékony ellátást sem lehet jól megszervezni, ha az épületek szétszórtak. A költségtakarékos új elhelyezés azért szükséges, mert a kormány kevesebb pénzzel kíván gazdálkodni az olcsóbb állam, a magasabb színvonalú szolgáltatások, az állam reform jegyében. Az a véleményem, hogy nehéz megtakarításnak tekinteni, ha a nemzeti vagyon részét képező, jó részt műemléki, műemléki környezetben lévő vagy adminisztratív okokból műemléknek még nem nyilvánított épületek eladásából érnek el bevételt. Ez egyébként 104 milliárd forintra van tervezve, miközben a kiadás körülbelül 177 - 221 milliárd forint lenne.
4. A kormányzati központ elképzelése, hogy t. i. lízingelt épületkomplexumot hoznak létre, olcsó megoldást vetít előre, tehát itt lényegében közönséges irodaházakról van szó. Ez felveti a közintézmény székhelyének szimbolikus jelentőségét.
Igen komoly problémáról van szó. Komoly középületek tűnnek el, amelyekhez, az esetek többségében, már évtizedek óta hozzá tartozik az adott minisztérium, közintézmény identitása. Ez nem fejezhető ki pusztán pénzben. Annak a ténynek, hogy ott van, annak, hogy azt a bizonyos intézményt jeleníti meg, olyan jelentősége van, amivel nehéz megfelelő módon egy rövid lefutású, feltehetően építészetileg nem különösen igényes projekt keretében hiteles, széles konszenzust élvező, elfogadható alternatívát találni.
Az olcsóság tehát rombol ebben az esetben, ami komoly aggályokat vet fel a kormányzati tevékenység szimbolikus jelentősége és történetisége szempontjából. Hozzá kell tenni azt is, hogy Magyarországon ezt eddig nem vonták kétségbe. Vissza fogok erre még térni. Másrészt, az is súlyos probléma, hogy más országokban nem ez a gyakorlat. Igaz, Berlinben új jelentős új kormányzati negyed készült, de az az új német állam megjelenítését akarja jelképesen is szolgálni, ami óriási anyagi ráfordítást, egyébként számos romos épület újraépítését vonta maga után a teljesen újraalakított Reichstag körül. Az Európai Unió brüsszeli székhelyei, köztük az új Európa Parlament és a teljesen újraépített Berlaymont palota, a Bizottság fő székhelye, különleges esetek, mindenestre építészeti megjelenésüknek nagy a szimbolikus jelentősége, egyébként pedig a belga állam tulajdonában vannak, az adja őket bérbe. A további, egyébként nem európai példákra most nem térek ki.
A társadalmi igények és az építészeti igények kölcsönhatása tehát igen jelentős kérdés volt régebben is és ma is az. Legyen szabad itt egy részletet felolvasnom, apám, Granasztói Pál egy 40 évvel ezelőtt megjelent tanulmányából. Ismert építész volt, urbanista, egyébként regényei is megjelentek, ezért íróként is számon tartják. Az ma már kicsit feledésbe merült, hogy sok építészeti vonatkozású tanulmánya, könyve is megjelent. A témáról 1982-es, „Építészet, városépítés, társadalom” című könyvében közölt egy tanulmányt, amely eredetileg 1964-ben látott napvilágot (36-37. l.) Már ekkor komoly jelentősége volt tehát a következő felvetésnek, gondolatmenetnek:
„… egyre inkább szem előtt kell tartani az építési eljárásokban az épületek és az épület rendszerek tervezésében a variálható, mobilizálható, fejleszthető megoldásokat, [a kiemelések itt és a továbbiakban tőlem! G.Gy.] tehát egy mobilabb építés lehetőségét. Ez utóbbi vonatkozik egyebek között építmények több célú felhasználására, változtatható berendezésére, növelhetőségére, kombinációkra stb.
Ez a probléma végső soron a tervezés vonatkozásaiban, az úgynevezett előretartás kérdését érinti, sőt jelenti: azt, hogy amíg más termelési ágakban a jelenleg ismert szükségleteknek a közeljövőben történő kielégítése az általánosabb és indokoltabb, addig az építéspolitikában a nagyobb távlatú szükségletek kielégítésére célszerű törekedni. Más termelési ágakban a termelés a fokozódó és váltakozó differenciálódó igényekhez alkalmazkodóan lépésről - lépésre fejleszthető … az építésben viszont már most olyan termékek építmények gyártása lenne célszerű, amelyek hosszabb távlatban elégítik ki a szükségleteket.”. Ennek az első hallásra talán túl bonyolult gondolatmenetnek az értelmezéséhez engedjek meg, hogy felolvassak még egy rövid részt: „Kérdés, vajon fenn áll-e annak a lehetősége, hogy a társadalmi igények dinamizmusa és az építés statikusabb volta, vagyis a kétféle tényező időtávlata közti alapvető különbségeket fel tudjuk-e oldani? … Ezért már most megállapítható, … hogy az igények alakulása az építés, illetve az építmények távlatait tekintve nagyobb részt csupán becslésekre szorítkozhat, …és a fő feladat néhány olyan alaptényező tendencia felkutatása, megállapítása, amely részben tapasztalati, részben logikai úton bizonyosságnak, illetve törvényszerűségnek tekinthető.”.
Ha az élőbeszédben első hallásra ezek a sorok talán túlzottan is elvontnak tűnnek, azt azért reményem szerint talán érzékeltetik, hogy igencsak bonyolult problémáról van szó az új kormányzati negyeddel kapcsolatban. Sokkal összetettebb, annál, az egyszerűen megfogalmazott feladatnál, hogy olcsón 2009-ig 5700 embert kell elhelyezni a Podmaniczky utca egyik oldalát övező területen.
Úgy látom, hogy itt súlyos elméleti kérdés vetődik fel az építésztársadalom, a várostervezés, a szociológia, a történelem, a múlt és egyáltalán a hétköznapi élet iránt érdeklődő városlakó számára, amely bagatell módon és túl gyorsan kerülne a jelenlegi elképzelés, kormányhatározat szerint megoldásra.
5. A Podmaniczky utcának a túloldala, különösen a Ferdinánd hídig húzódó rész katasztrofálisan lerobbant. Pocsék állapotok vannak azon a részen. A tapasztalat nem feltétlenül igazolja, hogy egy ilyen nagyszabású létesítmény komoly húzóerőt fog jelenteni a szomszédságban. A házsor felújítása, modernizálása magánerőből biztosan nem fog párhuzamosan lezajlani, azaz még évekig farkasszemet fog nézni a kormányzati negyeddel, hacsak külső beavatkozással, sok pénzzel nem siettetik a rekonstrukciót.
6. Az előbbi (4.pont) elméleti fejtegetéshez kapcsolódóan meg kell jegyezni még, hogy a főváros nemcsak az államé. A jelenlegi kormányzati negyed a Parlament közelében Budapest arculatának meghatározó része. Komoly következményét vélem ebben az esetben annak, hogy már a II. Világháború óta nem létezik az úgynevezett Közmunkatanács, amely hosszú évtizedeken keresztül állam és főváros kapcsolatát szabályozta, a súrlódásokat tompította. Most egy nagyon rövid közgyűlési határozat döntött erről s korántsem világos, miféle mérlegelés alapján
7. Miért nem költözik az új negyedbe a miniszterelnök is? A tény, hogy a jelenlegi FM épületében lesz a hivatala, a jelképek nyelvén az üzeni, hogy a kapitány nem a saját hajójáról, hanem külön hajóról irányít.
8. Európában nem ismerünk hasonló példát, azaz új, olcsó megoldást a régi kormányzati negyed felhagyásával. A minisztériumok az úgynevezett a régi nagy demokráciákban hosszú - hosszú idő óta reprezentatív épületekben vannak, melyek számos helyen eredetileg is annak épültek. Megint Brüsszelt, egy hozzánk hasonlóan tízmilliós lélekszámú ország fővárosát hozom fel példaként. Itt, a Parlamentnek és a Miniszterelnökségnek helyet adó palotakomplexum körül mintegy ötszáz méteres körzetben található a minisztériumok többsége, a paloták zöme a XVIII. század második fele és 1900 között épült. A maguk módján ezek az intézmények stabilitását tükrözik, aminek komoly jelentősége van a hétköznapi gondolkodásban az állam és a polgártársadalom kapcsolatában.
9. 1945 után a kommunista időszakban Budapesten fenntartották a folytonosságot a korábbi kormányzati negyeddel, hiszen az továbbra is a Parlament térségében maradt. Igaz itt nagy háborús pusztítás volt, igaz, hogy utána a közintézmények jelentős része máshova költözött, de a Parlament körül szerveződő kormányzati negyed hagyománya továbbra is fennmaradt. Az új elképzeléssel megszűnik ellenben a várost formáló, a funkcióinak stabilitását meghatározó egyik legfontosabb erőközpont.
10. Az eladásra szánt 35 épület között hat jelentős műemlék van, kettő történeti régészeti védett területen található, a többségük pedig műemléki környezet részét alkotja, vagy a háború utáni magyar építészet jelentős alkotásai. Jó néhány épület minden további nélkül pótlólag, akár gyorsan is levédhető lenne, mert kvalitásait tekintve annak tekinthető.
A sok közül két jellegzetes esetre szeretném végül felhívni a figyelmet. Az Akadémia utca 3. alatt található a Szociális és Munkaügyi Minisztérium épülete, a Hild József féle Taenczer ház, amely 1836-37-ben épült fel, ez Hildnek az egyik legjobb műve. Körülbelül harminc évvel korábbi, mint a Magyar Tudományos Akadémia épülete, és eredetileg Hild a dunai látványra komponálta. Már a két háború között Kereskedelmi Minisztérium volt benne.
A másik példa a Szalay utca 10, az Oktatási Minisztérium épülete. Ez nem műemlék, holott jó nevű építész Reiss Zoltánnak a műve, vasbeton szerkezet. 1920-ra lett kész a Haditermény Rt. részére építették és a korszak egyik legjobb ismerője, a művészettörténész Ferkai András a következőket írja róla: „Monumentális szűkszavú épület, klasszicizáló tömegformákkal, egyszerű, takarékos, de kissé nyomasztó monumentális architektúra.” Nem hibátlan, de ez a Szalay utcai épület Budapest egyik meghatározó része. Mindenki tudja, hogy ott van az OM. Reprezentatív bejárata van, két emelet magas, amelyet a korszak zsargonjában diadalkapunak is neveztek. A szemközti oldalán, szemben egy műszaki műemléknek is tekinthető pater noster.
Befejezésül megismétlem, nem elvi kifogásom van egy esetleges, új kormányzati negyed kialakításával kapcsolatban. A jelenlegi elképzelés lényegét és megvalósításának módját tartom elfogadhatatlannak. Nagy problémának tartom az V. kerületben várható funkcióvesztést, továbbá mindazt, ami ebből következhet. A Kossuth Lajos utca és a Rákóczi út mostani képe merül fel. A sok-sok eladásra váró, lakatlan üres, romló állagú palota látványa. Kizárt, hogy 35 épületet egyszerre vagy akár csak rövid időn belül el lehetne adni, több mint 340 ezer négyzetméterről van szó. Az épületek olyan sorsra juthatnak előbb - utóbb, mint az Úttörő Áruház, amelynek állapota fokozatosan leromlott, sokáig üresen állt, majd egyszer csak eltűnt, holott az is jó épület volt. Foghíj éktelenkedik a helyén, várja a beépítést.
A költségkímélés lehet szempont, de mellette léteznek mások is, melyek hasonlóan fontosak. Szempont a szakszerűség, az erkölcs, a történetiség, valamint mindennek az egyensúlya is.



Bencze Izabella


Hölgyeim és Uraim! Először is engedjék meg, hogy megköszönjem a lehetőséget, hogy ma este itt lehetek Önökkel, meghallgathatom a véleményüket és elmondhatom saját gondolataimat a kormányzati negyeddel kapcsolatban. Nyilván nem eget ostromló megállapítás, hogy a kormányzati negyed tervezett építését nagyon sok szempontból meg lehet közelíteni. Én a jogi feladatokat vállaltam magamra, és megpróbálkozom azzal, hogy az érzelmi töltést kihagyjam az ismertetésemből. Ezért úgy gondolom, hogy először a tényeket kell megvilágítani. Mi az, amit biztosan tudunk? Két dolgot. Létezik a kormány Új egyensúly programja, amelyben a kormányzati negyed építése már szerepel néhány mondattal, és létezik egy kormányhatározat, ami most január 16.-án született meg. Ezen kívül ismerünk elég sok sajtónyilatkozatot, amelyek néha egymásnak ellentmondanak, tehát azokkal ne foglalkozzunk.
Nos, az Új egyensúly című kormányprogram mit mond a kormányzati negyedről? Azt, hogy takarékos megoldásként létre kell hozni egy új kormányzati negyedet, mégpedig úgy, hogy kifejezetten csak a magántőke bevonásával kell azt megvalósítani. A jelenlegi, a kormányzat által használt ingatlanokat értékesíteni kell, az értékesítési bevételt a kormányprogram 75 milliárd forintra taksálja. Más megállapítások 100 milliárdról szólnak; feltételezem, hogy ez a nettó és a bruttó különbséget takarhatja. A kormány szerint a jelenlegi üzemeltetési költségek éves átlagban 5 milliárd forintot tesznek ki, az új bérleti - és üzemeltetési költségek pedig az új kormányzati negyednél éves átlagban a 6,5 - 7,0 milliárdot jelentenek majd. Azt a különbséget, amennyivel nagyobb az új üzemeltetési költség, a kormány szerint éves átlagban a régi épületek értékesítéséből származó kamatmegtakarításnak a fele biztosítja. Magam részéről nem tökéletesen értem a konstrukciót, de gondolom, hogy professzor úr majd megvilágítja, hogy miről is van szó. Nos, ennyit tartalmaz körülbelül az Új egyensúly program. A kormányhatározat szintén ezekben a berkekben mozog, nem tudunk meg belőle sokkal többet. Határidőket azonban megismerhettünk, és egyetértek az előzőekben elhangzott azon megjegyzésekkel, amelyek szerint ezek tarthatatlan határidők. Azt a gazdaságossági számítást, aminek alapján a kormányzati negyed megvalósulhat, április 30.-ig kell az erre felhatalmazott Miniszterelnöki Hivatalnak a pénzügyminiszterrel együtt elkészítenie, illetve a Kormánynak benyújtania. Vélhetően azért ennyire sürgős a dolog, hogy utána azonnal be lehessen nyújtani az Országgyűlésnek jóváhagyásra az elképzelést, mert az Országgyűlést is siettetni kell, hiszen a kormányhatározat szerint 2009. május 31.-ig az új kormányzati negyednek állnia kellene. Magam részéről csupán egy példát tudok említeni. Németországban az angol nagykövetség épületét ilyen módszerrel építették meg. Jelenleg még Európában is csak „tanulják” ezeket az úgynevezett PPP módszereket. A nagykövetség épületének létrejötte négy évet vett igénybe a gondolat felvetésétől a kivitelezésig, és ehhez képest még kilenc hetet késett a beruházás. Nem tudom tehát, hogy a magyar viszonyok között a tervezett két év alatt hogyan valósítható meg az elképzelés? De ez csak egy zárójeles megjegyzés volt, hiszen megígértem, hogy érzelmektől mentesen próbálok a témáról beszélni. Nekem egyébként a kormányhatározattal kapcsolatban nem egy, hanem legalább nyolc - kilenc észrevételem van, és némi törvényellenességet is látok benne felfedezni. A rendelkezésemre álló 15 perc azonban nem elegendő arra, hogy erről is szót ejtsek. Inkább azt szeretném Önöknek elmondani, hogy jogi szempontból elvileg két részre bontható a projekttel kapcsolatos eljárás, és mind a két részhez egy - egy komolyabb jogi megjegyzés kapcsolható. Az egyik megjegyzés a jelenlegi ingatlanok értékesítéséhez fűződik, a másik jogi megjegyzés pedig az új építési struktúrához kapcsolódó jogi anomáliák vagy félelmek megfogalmazása.
Térjünk vissza tehát a jelenlegi kormányzati épületek tervezett értékesítésére. Önök bizonyára tudják, hogy mindegyik érintett épület a kincstári vagyon része. Méltatlanul keveset beszélünk 1996 után a kincstári vagyonról, holott ez sokkal fajsúlyosabb, sokkal jelentősebb vagyonkör, mint a privatizációs vagyon. Abból már alig van valami. Nem így a kincstári vagyonból. Jelen pillanatban a kincstári vagyon könyv szerinti értéke mintegy háromezerötszáz milliárdnyi. Zárójelben jegyzem meg, hogy ennek a vagyonnak jelentős része természetesen ingatlan. De nem ez a valós érték, hiszen a műemlékeink a magyar számviteli szabályoknak köszönhetően nulla értéken vannak nyilvántartva. Jelentős tehát a kincstári ingatlanvagyon értéke, de ha így megyünk tovább, akkor ez a vagyonkör is jelentős csökkenésnek néz elébe. Így az a jogi észrevétel, amit elsőként szeretnék elmondani, tovább mutat a jelenlegi kormányzati épületek értékesítésével kapcsolatos problémakörön. Van ugyanis egy olyan törvényi szintű szabályunk, amelyen, ha sürgősen nem változtat az Országgyűlés, akkor a magyar nemzet, - akié a kincstári vagyon, - hátrakötött kézzel lesz kénytelen adott esetben azt is nézni, hogy a Parlamentet eladja a kormány. Hallottam már ugyanis olyan felvetéseket, hogy remek szálloda lehetne a Parlamentből. Nos, miről is beszélek? Arról, hogy a kincstári vagyon, vagyis a közvagyon, a köz szolgálatát, az állami feladatok ellátását szolgáló vagyon. Az Alkotmány 10.§. (1). bekezdése szerint „az állam tulajdona a nemzet vagyona.” Ehhez a paragrafushoz fűz az Alkotmány miniszteri indokolása pár mondatot, ami mindent egyértelművé tesz. Kifejti, hogy a társadalom egyéb elemei, és az állam, mint közhatalom szétválik egymástól, és az állam elsődleges feladata a társadalmi élet létfeltételeinek megszervezése. Ennek érdekében bízza az államra a vagyonát a nemzet. Az állam tulajdona ezért a társadalmat alkotó magyar nemzet vagyonaként nyer megfogalmazást. Ennek megfelelően az állami tulajdonnal csak az egész népet képviselő szervezetek rendelkezhetnek.
Nos én úgy gondolom, hogy ebben a körben nem kell részletesebben megmagyarázni azt a tényt, hogy a kormány nem népképviseleti szerv, hanem csupán a magyar államnak egy operatív, végrehajtó szervezete. Ennek ellenére jelenleg olyan szabályozással állunk szemben 1996 óta, amióta a kincstári vagyon nevesítődött, ami átvette a szocialista korból származó hagyományokat, és bár - helyesen - a kincstári vagyon fölötti rendelkezési jogot egy különálló szervezetre telepítette, ám ennek a szervezetnek a felügyeleti, irányító szerve a kincstári vagyonért felelős miniszter, aki jelen esetben nem más, mint a pénzügyminiszter. Így állhat tehát elő az a tény, hogy az állam tulajdonosi jogainak és az állam végrehajtó hatalmának gyakorlása egy kézben összpontosul, holott ezeknek élesen el kellene válniuk egymástól. Megjegyzem, az Orbán kormány idején is így szólt a szabályozás, de akkor legalább a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterhez tartozott a kincstári vagyon, nem pedig az egyetlen funkcionális minisztériumhoz, amely az állam pénzügyi gazdálkodásáért felelős, így minden döntését értelemszerűen ez a szemléletmód hatja át. Így tehát jelen pillanatban úgy tűnik, hogy a tulajdonosi jogok gyakorlása terén fennálló szabályozás az alkotmányosság kérdését legalábbis felveti. Ez volt tehát e körben az első jogi megjegyzésem. A másik pedig az, hogy a kincstári vagyon legfontosabbnak ítélt tárgyait - álláspontom szerint - ugyanúgy kellene védeni, mint jelenleg a kizárólagos állami tulajdonban lévő műemlékeket, amelyek törvényi listán találhatóak. S ennek a listának kétharmados törvényi védelem alatt kellene állnia. A FIDESZ-nek egyébként volt egy ilyen kezdeményezése, ha jól tudom 2005-ben, teljesen sikertelenül. Véleményem szerint minden fórumot meg kellene ragadni annak érdekében, hogy ezeket a problémákat széles körben tudatosítsuk, - magam részéről évek óta ezt teszem, - ennek hiányában ugyanis valóban eljuthatunk oda, hogy a nemzet vagyonát a kormány eladhatja a nemzet feje fölül. Hiszen le kell szögezni: ami most történik a kormányzati negyeddel kapcsolatban, az alapvetően jogszerű, a jelenlegi jogi szabályozásoknak megfelelő. És az is jogszabályszerű lesz adott esetben, ha a jelenlegi épületeknek az értékesítéséből származó bevétel nem fordítódik vissza a nemzeti vagyon megőrzésére vagy újjáépítésére, hanem a központi költségvetés, az államháztartás lyukait tömi be. Hiszen a kapcsolódó jelenlegi szabályozás úgy szól, hogy a kincstári vagyonba tartozó ingatlanok értékesítéséből származó bevételből előbb ki kell egyenlíteni a volt vagyonkezelő közterheit, a maradék fennmaradó rész 20 %-a a vagyonkezelőt illeti, és az így fennmaradó 80 % pedig törvény alapján, - ha csak a pénzügyminiszter másképpen nem dönt - a központi költségvetés központosított bevétele. Márpedig, ha ez így történik, akkor abban a mértékben, amelyért az ingatlanokat értékesíti az állam, a magyar nemzet vagyonvesztése, pontosabban a természetben meglévő vagyonból történő vagyonvesztése fog bekövetkezni. És ha ilyen léptékben - 100 milliárdos léptékben - haladunk, akkor elég hamar felemészthető a magyar nemzet kincstári vagyona is. S ez a tény egyben a fiscus megsemmisülését is jelenti, ami közel 2000 éve, Vespanisanus óta egy rendkívül fontos állami tényező, hiszen az egyben az állami kárfelelősség alapja is. Nos tehát ennyit a jelenlegi kormányzati ingatlanok értékesítéséről. De talán még annyit, hogy ez a 100 milliárdos várható bevétel álláspontom szerint - bár nem vagyok ingatlan értékbecslő szakértő - nagyon alulbecsült. Talán nem is csak a KVI honlapján közzétett 34 ingatlanról, hanem az értékbecslést végző konzorcium vezetőjének a nyilatkozata alapján 50 +/- 20 % egyenként 250 millió bruttó értéken felüli ingatlan értékesítéséről van szó. Ha ez kiszámoljuk és a 100 milliárdot vesszük alapul, mint nettó értéket, akkor oda jutunk, hogy átlagban 2 milliárdos ingatlan értékesítésekről lenne szó. Ezzel kapcsolatban hadd említsek egy példát: amikor a Kincstári Vagyoni Igazgatóságnál dolgoztam 1998-2003. között, eladtuk a Spenótházat - mindenki ismeri, egy irodaház - 8,2 milliárdért. Így aztán ki lehet számítani, hogy ez az egyenként 2 milliárdos átlag mit jelent.
Azt hiszem, hogy nagyon elhúztam az időt, úgyhogy gyorsan át kell térnem mondanivalóm másik részére, vagyis a tervezett konstrukcióval kapcsolatos jogi aggályomra. Nem tudok mást feltételezni, mint hogy a kormányzatnak - a beruházással kapcsolatban - bizonyos értelemben kötve van a keze. Az ismert autópálya finanszírozási botrány kapcsán már ugyanis meg kellett tanulni a leckét. Abban az esetben, ha a mastrichti kritériumoknak, illetőleg az Eurostat 2004. február 11.-én hozott határozatának, - amely meghatározza, hogy milyen kockázatvállalási elemekkel lehet elkerülni az állami kötelezettségvállalást - meg akar a kormányzat felelni, nem tud mást tenni, minthogy olyan PPP konstrukciót választ, amiben vélhetően a tervezés, a beruházás, a működtetés és a finanszírozás is teljes egészében a magánbefektető kockázata. Egyébként államadósság növelésének számítana a beruházás, tehát akkor is, ha saját tulajdonba akarná az állam bármilyen módon venni az új kormányzati negyedet. Ezért tehát oszlassunk el minden esetleg még fennmaradó álmunkat arról, hogy ez az ingatlan valamilyen lízing konstrukcióban valaha is magyar állam tulajdonába fog kerülni. Nem lesz így, és vélhetően még az Önök unokáinak az unokái is havi bérleti díjért fogják az ingatlant bérelni a kormányzat részére. Zárójelben jegyzem csak meg, nem tudom, hogy kitől, mert nem biztos, hogy minden mai nagy beruházó 30 vagy 60 év múlva cégként működik vagy jogutóddal rendelkezik. A korábban említett kormányzathatározat egyértelműen tartalmazza azt a kötelezettséget, hogy be kell terjeszteni az Országgyűlés elé - jóváhagyásra - a tervezett konstrukciót. Volt már egyszer egy magánbefektetős beruházásból származóan jogi probléma a 4-es metró kapcsán, amikor a költségvetés nem szavazta meg azt a pénzösszegben megjelenő támogatást a metróépítés céljára, amelyre Medgyessy miniszterelnök annak idején egy magánjogi szerződés keretében elkötelezte az államot. A Legfelsőbb Bíróság szerint lehetetlenült a szerződés azért, mert az államot, mint magánjogi jogalanyt ugyanúgy kötik az állam közjogi döntései, mint bármely más jogalanyt. Amennyiben tehát a pozitív közjogi döntés, azaz az országgyűlési hozzájárulás nem születik meg a költségvetésből történő finanszírozásra, akkor az állami finanszírozást biztosító magánjogi szerződés lehetetlenül. Nos, ha egy hasonló konstrukciót akarunk megvalósítani a kormányzati negyed kapcsán,(ami a PPP történetében is elég sajátos lesz, mert általában 20 - 30 éves egy ilyen projekt, de jelen esetben ennél nyilván hosszabb időre történő kötelezettségvállalásról lesz szó,) akkor a következőkkel állunk szemben. Most azért kell az Országgyűlés elé benyújtani a javaslatot, mert az államháztartási törvény szerint a hosszú távú kötelezettségvállalásról szóló szerződés megkötéséhez előzetesen ki kell kérni az Országgyűlés jóváhagyását. Az Országgyűlés - semmi kétségem - meg fogja adni a hozzájárulást egy országgyűlési határozattal, amelyről tudjuk, hogy a jogalkotásról szóló törvény alapján nem jogszabály, tehát nincsen „kifelé” normatív, kötelező ereje, és kizárólag az országgyűlés saját feladatkörében, működési körében tartalmazhat kötelezést.
Vajon mi történhet akkor, ha vége van ennek a parlamenti ciklusnak, és 2010-ben, vagy 30, vagy 50 év múlva, jelesül a hosszú távú kötelezettségvállalás időtartama alatt bármikor születik egy teljesen más összetételű, más koalíciót tartalmazó, más stratégiát követő Parlament? Ne feledjük el ugyanis, hogy az országgyűlési határozattól függetlenül az Országgyűlésnek minden évben a költségvetési törvény keretein belül kell megszavaznia az adott évet terhelő költségvetési kiadásokat, tehát a kapcsolódó bérleti díj fizetését is. Jogában áll-e vajon ennek az új Országgyűlésnek, illetve a képviselőknek azt mondani, hogy nem szavazzák meg az állami magánjogi szerződéssel garantált bérleti díjat? Vajon egy országgyűlési határozattal lehet-e kötelezni a parlamenti képviselőket, akik önálló, személyes döntési kötelezettséggel, felelősséggel és jogosultsággal rendelkeznek, hogy egy országgyűlési határozatban hozott testületi döntés miatt egyéni meggyőződésük és felelősségük ellenére egy 10, 20, 30 évvel azelőtti stratégia fenntartása mellett szavazzanak? Minden bizonnyal nem, legalábbis én nem találok olyan alkotmányos alapot, amely ilyen kötelezést fogalmazna meg. Ha ez az állításom igaz, akkor minden további nélkül elképzelhető, hogy most ugyan megtörténik a beruházás, de 4, 5, 8, 10 év múlva az Országgyűlés nem adja meg a hozzájárulását a kötelezettségvállaláshoz. Szomorú lenne ugyanis, ha Magyarország rálépne az ilyen elkötelezettségekből származó „önkorlátozó” parlamenti demokrácia útjára, illetve ha a parlamenti demokráciát a befektetések, és a pénzügyi kötelezettségvállalások szorítanák keretek közé. Egy másképpen történő szavazás esetén pedig összedőlhet az egész magánjogi konstrukció, s ennek a nemzetközi megítéléséről nem is akarok beszélni.
Számos olyan probléma látszik tehát körvonalazódni a kormányzati negyed építése kapcsán, amire a magyar jogalkotás és a mögöttes magyar intézményrendszer egyáltalán nincsen felkészülve. Ezért tehát az a kérdés, hogy akkor miért kell pont most ez a kormányzati negyed? A probléma ugyanis nem maga a kormányzati negyed, hiszen - álláspontom szerint - ha az jól meggondolt, ha a beruházásnak adott minden intézményi és jogi feltétele és háttere, és ha az nem jár a magyar nemzet vagyonvesztésével, akár még pozitív megoldásnak is minősíthető. De tegyük fel most úgy a kérdést, hogy kinek az érdeke, hogy az új kormányzati negyed 2009. május 31.-ig létrejöjjön? A választ fogalmazzuk meg magunkban. Köszönöm a figyelmüket.



Csaba László


Azzal kezdeném, hogy férfiasan bevallom, lelkesen támogattam az új kormányzati negyed gondolatát, nyilván ezért is hívtak meg. Hát én többféle értelmét is látom. Például ugye itt felmerült, hogy átteszik a körút másik oldalára, ez lehetővé teszi, hogyha bármikor látni szeretném a miniszterelnököt, környezetbarát módon tudjam őt megközelíteni, mert tőlem járásnyi távolságra lesz a Miniszterelnöki Hivatal, feltéve ha őt is odahelyezik, amiről egyenlőre még nem tudunk semmi biztosat.
A másik dolog, ami miatt én lelkesen támogattam, hogy novemberben Bod Péter elnök úrral tartottunk előadást az Európa Bankban, annak fennállásának 15 éves évfordulója kapcsán. Régen nem jártam Londonban, s így nem tudtam, hogy az Európa Bank és a körötte lévő valóban fényűző negyed az az egykori Liverpool Street Station fölé lett építve. A Liverpool Street Station az körülbelül a Déli-pályaudvarnak vagy inkább a Józsefvárosi-pályaudvarnak megfelelő építészeti értéket és szociális közeget jelentett, amikor én arra jártam. Ehhez képest most ott a bank, és az a jellemző, hogy ott, amikor a szemben lévő vendéglőben ültem, ahol már 20 fontért lehet egy üveg jó ausztrál vörösbort kapni., tehát nem 20 eurót, hanem 20 fontot mondtam, az 30 euró. De ez a legolcsóbb, amit kimérve ott a lányok meg a fiúk ittak, tehát fellendült környék.
Szeretném én is, hogy Budapest is ilyen legyen, mint London. Tehát először is sok fiatal lány és fiú hétköznap este bent ülne ebben a jó vendéglőkben, ahol ki tudnak adni 20 fontot egy üveg jó vörösborért. Ez a vízió engem megmozgatott, és én szeretném, ha Budapesten is így lenne. Úgy gondolom, hogy nagyon alkalmas ez a példa annak a bemutatására, hogy mi a baj ma Magyarországon, tehát a víziónk, reményeink és a valóság közötti szakadéknak a szemléltetésére.
Még egy észrevétel: esetleg azért kellene a hivatalokat átköltöztetni, mert az jelentős létszámleépítéssel járna, ezt hallottuk az elmúlt hónapokban elég gyakran, hogy le fogják építeni a központi közigazgatást. Biztos rossz helyen lakom, de amikor megyek be a munkahelyemre, akkor az egyik út a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának az épülete előtt vezet el, amit összevontak az Oktatási tárcával, hogy egyszerűbb és karcsúbb legyen a közigazgatás. Nagy érdeklődéssel láttam az ősszel, hogy egy korábban beépítetlen telek - hogy ne mondjam egy grund - helyén négy vagy öt emeletes épület van, ahol a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumából kiszorult hivatalnokokat helyezték el. Azt gondoltam, hogy elhelyezési gondok nem lesznek, de ezek a következő időszakban is fenn fognak állni, és a bürokrácia a maga útján fog burjánozni. A munkanélküliek nem onnan fognak kikerülni. Mi lenne a jó tehát ebben az új kormányzati negyedben? A célokkal nehéz vitatkozni egy olyan országban, egy olyan városban, ahol ne lennének háborús nyomok 62 évvel a második világháború befejezése után. Ilyen országban nyilván kell építkezni. Aztán az is igaz, és ezt mindig is mondtuk, hogy a gazdaságpolitika azért a megszorításokban nem merülhet ki akkor sem, ha eszméletlen mértékű fiskális kiigazításra van szükség, főleg ha még a nyugdíjrendszert is belevesszük, akkor ez olyan 13 % körüli mértékű, az egy kritikus valami. De akkor sem merülhet ki csak a megszorításban, hanem élénkíteni is kell, és egy állami beruházás ilyenkor jól jön. Aztán az is jó dolog, amiről már szó esett, hogy csak olyan konstrukcióban lehet megcsinálni - az elmondott jogi szabályok miatt - és az Eurostattal és a Európai Unióval az elmúlt évben folytatott „cicázások” miatt, hogy az az államháztartás keretén kívül kell, hogy legyen. Végül az is méltánylandó és támogatandó cél, hogy költség hatékony módon helyezzék el az államigazgatást.
Bár őszintén szólva a 7 milliárd bérleti díj azért nekem még egy kicsit több az 5 milliárdnál. Azt a pénzt, amit már betettek a - szerintem - a költségvetési hiány fedezésére nem lehet fordítani, mert azt a számvitel tiltja, de mondjuk az államadósságot csökkentették belőle, annak kamatbevételéből elég nehéz a különbséget fedezni. De biztos erre is van valami megoldás. Egyébként, ha valakinek erre vonatkozó kérdése van, akkor Katona Tamás professzor úrhoz kell fordulni, mert ő ezt nálam jobban tudja.
A következő gondolatmenet, hogy az az eszköz - a magán és állami együttműködés - önmagában véve ugyancsak nem kifogásolható, mert a világ számos országában működik, és elvileg arra szolgál, hogy a piac valamifajta kontrollt gyakoroljon az állami költekezés fölött. Hogy érdemes-e áttenni a körút túloldalára, hát ennek is van értelme, mert ez a bizonyos új Magyarország programnak egy jelképe lenne, hogy világvárost építünk, és hogy lám itt most a lerobbant Podmaniczky utca fölött felépült ez a bizonyos új negyed.
Na de amikor az ember éppen már úgy beleélné magát, akkor jön az ébredés. Az ébredés az ugye hat tételben történhet meg.
Az első kérdés az, hogy akkor, amikor egy országban nemcsak a reálbérek csökkennek, hanem a munkanélküliség is erőteljesen növekszik, illik-e ilyet csinálni? Az eddigi tendenciák alapján az év végére egy mutató tekintetében utol fogjuk érni az Európai Uniót, és ez a munkanélküliség ráta lesz, ami eléri a 8 %-ot. Történik ez úgy, hogy közben a foglalkoztatást, tehát hogy 15 és 70 év közötti száz ép, egészséges emberből hányan dolgoznak, az ugyanúgy 55 marad, mint ahogy az a korábbi években volt. Tehát nem biztos, hogy ez egy igazán alkalmas időszak arra, hogy valami nagyot, szépet építsünk. De mindig szokták mondani, hogy régen a monarchiában is építettek, igen a millenniumi építkezések egy harminc éves konjunktúra betetőzésekén, mint ahogy egyébként Koreában, Ausztráliában és a világon mindenütt. Megmutatták, hogy az elmúlt évtizedekben mit halmoztunk fel, de akkor amikor az emberek jelentős részének az életkörülményei csökkennek, a foglalkoztatás csökken, az adók emelkedése miatt a valós jövedelmi helyzet és a megtakarítások visszaesnek, akkor ez nem biztos, hogy jól van kitalálva. Önmagában véve, ha minden be is következne, az összes számítás megtörténne, felépülne 2009-ben, ez akkor is egy kihívás lenne azzal a többséggel szemben, akiknek el kell szenvedniük a megtakarításokat. Őszintén szólva, tegnapelőtt volt nálam egy finn tévé riporter, és amikor én ezt elmondtam neki, hogy miért van akkora ellenszenv a vizitdíj meg a többivel szemben, mondtam, hogy egyebek mellett azért is, mert hogy most építenek kormányzati negyedet. Majdnem elejtette a kezében lévő kamerát.
Azt mondja, hogy mit mondott? Mondom, kormányzati negyed. Azt mondja, hogy ezt hogy érti? Elmondtam, azt mondta, hogy ilyen nincsen, ez lehetetlen. Hát éppen akkor, amikor a népek elszegényednek, mondta ő a messzi északról. A másik dolog, hogy azért elképzelhető, hogy élénkítsük a gazdaságot, csináljon valamit az állam, de legyen ez a liberalista minimális állam, azt nem tudom egyébként, hogy miért neoliberális? Néha olvasom időnként bizonyos újságokban, hogy neoliberális politikát folytatnak. Ugye akkora adósságot csinálunk, amekkorát csak tudunk, ameddig finanszírozzák. Az adó is évről évre nő, az állam részvétele és újraelosztó szerepe erőteljesebb mint valaha. A 15 évvel ezelőtti szintre ment vissza, és most már az 1996-os mértékhez képest 10 %-ponttal nőtt. Hát ez nem kimondottan se nem liberális, se nem konzervatív, egyébként nem is szociáldemokrata, ez egy populista, rossz, sodródó gazdaságpolitika. Mondjuk azt, hogy legyen egy aktív állam, akkor mire lehetne most költeni. Hát csak úgy példaszerűen. Ha már ott vagyunk a Nyugatinál, az embernek az eszébe jut, hogy az Európai Uniónak kiemelt területe a vasút. Nem tudom, hogy hányan tudják az itt jelenlévők közül, hogy mennyi a magyar vasutak átlagos haladási sebessége? Igen, 27 kilométer/óra, ami pont annyi mint a Steveson féle mozdony volt, illetve a Budapest - Vác vonalon az első gőzhajtású mozdonynak az előrehaladása volt. Nem azért, mert nem volt azóta technológiai haladás, hanem azóta nem volt sínfelújítás. Na most ebből adódóan lehet érvelni amellett, hogy például a vasúti sínek működőképességének megteremtésével előre lehetne mozdítani azt, hogy a vasúti ágazat valóban előre haladjon, környezet védő megoldásuk legyen. Mindenféle érveket lehetne mondani, még uniós pénz is lenne rá. Másik lehetőség lenne, hogyha az állam már magára akar költeni, akkor az igazságszolgáltatást mondjuk egy kicsit olajozottabbá tenné. Ne mindig a bíróságokon próbáljanak megtakarítani, és csodálkozunk akkor, hogy a bíróságon kívüli, azaz maffia módszerek terjednek a viták rendezésénél, mert valakinek csak rendezni kell a vitát. Ezt hívjuk magánkikényszerítésnek. Gyönyörű kifejezés. Ha már a fővárosra akarunk költeni, ez is egy lehetőség, akkor az itt felgyülemlett 10 - 15 ezer hajléktalan elhelyezésével bizonyára meg lehetne mozgatni a szociálisabban érzékenyebbeknek a gondolkodását, hogy ha ezekkel az emberekkel is valami történik. Ebből adódik a harmadik felismerés, ha jó, mindez nem számít, hogy akkor mi lesz halasztható? Ha a kormányzati negyed felépítése nem halasztható, akkor mi lesz halasztható? Megszorításokra építő gazdaságpolitikában, de általában mindenféle gazdaságpolitikában nem az a pláne, hogy valaki kitaláljon egy újabb igényt, hogy még emellett egy karácsonyfát is, meg nem tudom én mit szeretnénk, hanem hogy még mit tudunk halasztani. Ha ezt nem lehet halasztani, akkor nagyon nehéz azt mondani, hogy az egészségügy, oktatás, és mit tudom én, még mi halasztódjon. Tehát nagyon nehezen végrehajthatóvá teszi a kormányzat saját reformpolitikáját, mert nem tud olyan területet mondani, ahol valaki az adott terület ismerője ne tudna két - három példát azon nyomban, hogy az ő területén nagyobb szükség van arra, mint egy jó kényelmes miniszterelnöki fotelre. A negyedik gondolat, ami az embert elgondolkodtatja, az a bizonyos költségtakarékosság, ami mindig visszatérő gondolat. Tegyük fel, hogy ez szempont, de hát mi fog itt akkor történni, tegyük fel, hogy nem lopnak el mindent, abszolút törvényes, átláthatóan működtetnek, mit fognak csinálni? Közbeszerzést. Mi a közbeszerzés lényege? Piaci ár + 25 %. Ezt hosszabban is lehetne mondani, de ez a dolog lényege. Nem biztos, hogy ez olyan nagyon jó gondolat.
Az ötödik dolog az a bizonyos PPP, az állami és a magán együttműködés. Ez is elvileg nagyon jó, de Magyarországon minden másképp működik.
Annak idején mondták, hogy a vasútépítés egy nagy panama, de az régen volt, a Mikszáth idejében. A kérdésben felmerül az elszámoltathatóság is, amiről itt szó esett, hogy itt a terv és a tényszámok időnként nagyon eltérhetnek egymástól, hogy ki ezért a felelős?
Sajnos a magyar gyakorlatban az állami befektetések esetében semmiféle kontroll, semmiféle elszámoltathatóság nem érvényesül, ezért érdemes nagyon óvatosnak lenni.
Tehát, ha összeakarom foglalni, amiket elmondtam, van egy önmagában véve szép gondolat, ami az általánosságok szintjén igen könnyen megvalósítható. Minél többet tudunk róla, annál elborzasztóbbá válik, és ezért azt gondolom, hogy ezzel az ötlettel kapcsolatban a fundamentális kritika, és csakis a fundamentális kritika az elfogadható. Mert, hogy a helyszín hol van, meg az összes többi kérdés olyan, mint amikor nincs harang, és akkor a további 69 ok, ami még hozzájárul ahhoz, hogy nem harangoznak, azok csak kiegészítő jellegűek lehetnek.
Köszönöm szépen a figyelmüket!



Bod Péter Ákos


Köszönjük szépen. Előadónk a súlyos kérdésekről könnyű iróniával szólt.
Megjegyzem, az illető köztisztviselő, vendégünk volt egy rendezvényen, és szereplése meg is mozgatta a hallgatóságot. Úgyhogy egy szempontból bizonyosan sikeres volt a fellépése: véleménye sok kommentárt kapott, és távozása után még több megjegyzést hallottam a működéséről.
Nos, fél hét van, és fehér borról lévén szó, már nagyon sok időnk nincs.
Megkérdezem: az előadók akarnak-e egymáshoz szólni két - három percen belül?



Jeszenszky Géza


Annyi mondanivalója van mindnyájunknak, hiszen a téma mindenkit érint, mint fővárosi lakost, vagy mint magyar állampolgárt. Módom volt már a Magyar Hírlapban pár héttel korábban hozzászólni ehhez a témához, így nem kell magamat hosszabban ismételnem. Felvetnék két - három szempontot, ami eddig - a nagyon meggyőző referátumokban - nem hangzott el. Az első az, hogy ha külföldi vendég jön, akár kormányvendég, akár csak turista, mit néz egy városban? Többek között, hogy milyenek a középületek. Ebből következtetni lehet az ország állapotára, fejlettségére. A jövőben, hogyha ez a terv megvalósul, akkor azt fogjuk tudni mondani, hogy a középületeinket ez az új kormányzati negyed jelenti, ami lehet, hogy egy Ceausescu-féle negyedhez fog hasonlítani. Érthető, ha az újonnan megalakuló államok a mai ízlésnek megfelelő középületeket emelnek, de általában mindenkinek sokkal jobban imponál a Whitehall vagy azok a nagy európai fővárosok, ahol patinás épületek, minisztériumok találhatók. Tehát az ország presztízsét, ami sajnos a mi esetünkben nem nagyon magas, de azért ezek a középületeink jelenleg mégis emelik, ez a negyed feltétlenül gyöngíteni fogja. Másodszer, mint egy egyszerűen lakástulajdonos, nem ház, hanem lakástulajdonos, úgy gondolom, hogy ha az a számítás igaz, amit itt a kormány itt emleget, akkor a legjobban tesszük, ha mindnyájan sürgősen eladjuk azt a helyet, ahol lakunk tulajdonosként, és utána visszabéreljük ugyanazt. Akkor pár év alatt nagyon jó üzletet fog valaki csinálni, de az nem mi leszünk. Kérdésem a közgazdász professzoroknak is szól, hogy valahol sántít-e az én egyszerű gondolkodásom? Hogy nem létezik, hogy ez gazdaságilag ne legyen egy óriási ráfizetés. Egyébként azt láttam, mint miniszter, hogy rengeteg ingatlant béreltek a magyar külképviseletek lakásnak meg követségnek és ez rengeteg pénzbe került., Ugyanakkor, ha megvettük volna az épületet, 8 - 10 év alatt már bejött volna a vételár. Az utolsó felvetésem az, hogy vajon mi lesz ezekkel az épületekkel, hogyha eladják őket? Szükség lesz-e annyi szállodára, pláne, ha egyszerre kerül a piacra ennyi épület? A jelenlegi minisztériumok már elég sok pénzt költöttek az utóbbi években a korszerűsítésre. Komoly távközlési rendszereket építettek ki. Számítógép hálózatokat. Az utolsó hetekben ugyan kikerült a körből a Külügyminisztérium és a Honvédelmi Minisztérium épülete, ahol biztonságtechnikai okok is szólnak az elidegenítés ellen, de azt hiszem, hogy minden minisztérium, ahol ma megfordulhatunk, azért megfelel az úgynevezett korszerű igényeknek, amit ez az előterjesztés is tartalmaz. Tehát ezek nem olyan lerobbant épületek, ahol indokolt lenne, hogy vagy újjáépítsük, vagy átépítsük, vagy költözzünk máshova. Vagy arra gondolok, hogy itt van a legértékesebbre taksált Pénzügyminisztérium épülete, amely egyéb a Magyar Hitelbanknak volt a valóban impozáns és gyönyörű épülete. Nagyon nehéz elképzelni, hogy ebből mit lehetne kihozni, teljesen alkalmatlan szállodának, alkalmatlan lakásnak úgyszintén. Talán vissza kellene adni Ullmann György leszármazottainak. Tehát ezeknek az épületeknek az értékesítése is nagyon nagy gondot jelentene. A döntő kérdés viszont az marad a szememben, hogy itt szépen meggyőzzük egymást arról, amiről már úgyis meg voltunk győződve, legfeljebb újabb érveket kaptunk, de van-e valami lehetőség ennek a meggátolására? Ugyebár itt van az Alkotmány, meg van néhány törvény, amely csak 2/3 többséggel változtatható meg. De ezek egy része olyan, amit az ember el tudja képzelni, hogy akár feles törvénnyel is változtatható lenne. De ahogy hallottuk is, itt a nemzeti vagyonról van szó, ami nemcsak a saját vagyonunk, hanem az utódaink vagyona. Hogyha valamire szükség volna a 2/3-os törvényre, akkor az ilyen súlyú ügyeknek az eldöntésére. Sajnos én nem látom azt a politikai vagy jogi eszközt, amivel ezt az örült koncepciót meg lehet hiúsítani, de azért vagyunk itt, hogy ne csak egy nyilatkozatot tegyünk, hanem hátha ki tudjuk találni ezt az eszközt vagy eljárást.



Borostyánkői Mátyás


Halló. Körülnézek gyorsan, hány építész kollégámat látom itt, egészen véletlenül tudom, hogy kiket hívtak meg. Nincsenek itt. Pedig ennek van egy aspektusa is, nem volt szó róla. Amit most Géza (Jeszenszky) mondott, hogy, hogy lehet megakadályozni? Egyszerűen úgy, hogy betartják majd az engedélyeztető hatóságok azokat a szabályokat, amelyekkel meg lehet egy ilyen építkezést akadályozni. Hihetetlen, felelőtlen az a vélemény, ami elhangzott a kormánytagok részéről, hogy mennyiből, mennyi idő alatt és mi épül meg? Teljesen távol állnak a valóságtól. Az összes előadónak remek volt az előadása. Mindennel egyetértek. Én egy olyan aspektust mondok, ami nem hangzott el. Ha egy építészeti tervpályázatot - kis feladatot - ma kiírnak az országban, annak az átfutása, amíg egy olyan terv lesz, amit be lehet árazni, az minimum egy év. És itt nem kis épületről van szó. Az ország valaha épült legnagyobb házáról lenne szó, remélem nem lesz. Tehát itt kihagyni a szakmát, aki egyébként nincs itt, és félek, hogy azért nincs itt, mert szervilis és fél és részben munkát akar. Én építészként azt mondom, hogy nem szeretnék ilyet tervezni. Ez szörnyű, mert magam, magunk ellen beszélek. Ugyanakkor garantáltan mondom a hölgynek, hogy én csak emócióval tudok az ügyről beszélni, nem emóciómentesen. És aki ezt a megalomán feladatot kitűzte, az egyáltalán nem érzékeli, hogy ma a világban mi van. Berlin nagyon rossz példa, Brüsszel nagyon rossz példa, ezek kivételek, azok a hasonló funkciójú házak 10-20-50 év múlva más kategória lesznek, mint a mi Pénzügyminisztériumunk és a többi csodaszép házunk. Tehát, egy szörnyű nagy áldozat lenne feláldozni ezeket a házakat, nem tudnánk mit kezdeni velük. Tehát építészként azt mondani, hogy én most nem akarok tervezni, az egy őrület lenne. Van egy megoldás, sajnos kevés kollégám hallja, de azért elmondom. Volt olyan pályázat, ahol az építészek ki tudták fejteni a véleményüket az ügyről. Volt egy nagyon híres professzorunk, id. Kotsis Iván, aki mikor pályázatot írtak ki a Vámház körúti csarnokra és a kiírás szörnyű volt, (természetesen aztán megnyerte egy francia tervező és végül épült is ott valami), akkor úgy döntött, hogy beadja a pályázatát. Becsomagolta, keresztül kötötte, feladta, felírta rá a feladót, de a pályázatban nem volt terv, az első lapra felragasztva az állt, hogy „alapvetően nem értek egyet a kiírással. Köszönöm. Id. Kotsis Iván.” Köszönöm, hogy hozzászólhattam.



Janitsáry Iván


Janitsáry Iván mérnök vagyok. Azt hiszem, hogy nagyon időszerű és jó volt, hogy társaságunk ezt a napirendi pontot vitára tűzte januárban. Azt kell mondanom, hogy az utóbbi napirendek közül ez egy könnyebb téma, mert ebben a kérdésben a vélemény azonosság elérése viszonylag egyszerűen kialakítható az itt jelenlévők között. A Kormányzati negyed létesítése minden szempontból az a gondolat, amit városrendezésileg, történetileg, jogilag, gazdaságilag, rendkívül sok szempontból vizsgálni kell. Bennem is az a kérdés vetődik fel, amit az előttem hozzászólók és Jeszenszky úr is említett, hogy mit tehetne a Baross Gábor Társaság ebben az ügyben? Erre szeretnék egy javaslatot tenni:
Véleményem szerint nem célszerű a mi szervezetünknek bármilyen alkotmányossági, vagy jogi ügyet kezdeményezni, - bár ezt én nem vagyok hivatott megítélni, a társaság vezetése, aki erre nálam sokkal illetékesebb.
Javaslok azonban egy másik lépést:
Az a szakszerűség, amivel az előadók itt ezt a kérdést megközelítették, meg amit még valószínűleg hozzá tudnánk jó páran tenni, nyilvánosságot érdemel. Az én javaslatom tehát az, hogy a társaságunk éljen azzal a lehetőséggel, hogy sajtónyilvánossággal vagy egyéb módon, de a nagyközönség számára is érthető, szakmailag megalapozott kérdéseket tegyen fel és igényelje, hogy ezt a kormányzat, vagy az arra illetékes döntés előkészítők, döntéshozók, nyilvánosan, átlátható módon és hasonló szakszerűséggel válaszolják meg, a felvetődött kérdéseket a beruházási szándék tisztázása érdekében. Azt hiszem, hogy ez a társaságunk alapvető célkitűzéseivel egyező feladat, és javaslom, hogy ezt az utat kövessük.
Köszönöm szépen.



Bencze Izabella


Mint ahogy elmondtam, úgy néz ki, eléggé meg van kötve a kezünk. Természetesen maga a társaság is jogosult Alkotmánybíróság előtti eljárás indítására, ám az Alkotmánybíróság megsemmisítési döntése nem visszaható hatályú, és jelen esetben a kormányzati döntés már megszületett. Magam részéről ugyanakkor teljesen egyetértek a vélemények teljes nyilvánosságának biztosításával, mert szerintem az állampolgárok egyáltalán nincsenek azzal tisztában, hogy az ő vagyonuk, mint nemzeti vagyon vagyonvesztése fog bekövetkezni a konstrukció megvalósítása következtében. De ugyanilyen nyilvánosságot kellene biztosítani annak a ténynek is, hogy az ilyen beruházások intézményi, jogi garanciái a magyar jogrendben egyelőre nem biztosítottak egyértelműen. Hiszen még Európában is gyerekcipőben jár a PPP konstrukció, nem hogy nálunk. És van még egy apróság, amit korábban említettem, hiszen a kormányhatározatban egy törvényellenességet vélek felfedezni.
Nevezetesen, az államháztartási törvény szerint abban az esetben, ha egy hosszú távú kötelezettségvállalással járó szerződés megkötéséhez bármilyen pályázat kiírása szükséges, akkor a szerződés aláírásához nem a szerződés aláírása előtt, hanem a pályázat kiírása előtt kell az országgyűlés hozzájárulását megkérni. Jelen esetben pedig korábban már kiíródott egy pályázat a helyszín kiválasztására, s a második pályázat kiírását is elrendelte a kormány az építészeti arculat tervezésére. Álláspontom szerint nem lehet a komplex beruházáshoz tartozó pályázatokat darabonként kezelni, hiszen az eddigi pályázatok is szervesen hozzátartoznak a beruházáshoz. Önmagában tehát az a tény, hogy a kormány nem kérte a Parlament Áht. szerinti előzetes engedélyét, álláspontom szerint felveti a törvényellenesség kételyét. Ez persze jogértelmezési kérdés, de magam részéről így látom a jelenlegi helyzetet.



Stadler János


Azt szeretném kérdezni, elsősorban a Kincstári Vagyoni Igazgatóság volt elnökhelyettesétől, hogy miért áll üresen a Belker házcsoport, azaz a Vigadó utca - Szende Pál utca - Apáczai Csere János utca és Dorottya utca között tömb, ahol egyébként valaha én is ültem (mellesleg hat ilyen kormányzati épületben dolgoztam a Belvárosban). Négy vagy öt éve még itt székelt az Esélyegyenlőségi Minisztérium is. Mi lesz a sorsa ennek a Vörösmarty tér sarkánál kezdődő épület-együttesnek?
A másik dolog, amit felvetnék: egyáltalán átgondolta valaki, hogy milyen rendszerben történik majd ezeknek az ingatlanoknak az értékesítése? Mert ha ekkora mennyiségű ingatlant egyszerre dobnak a piacra, - de még akár 5 év távlatában is, mert akkor az ingatlanra ácsingózók elkezdenek várni, várni, majd csak az ölükbe hull egyszer - hát szóval az értékesítés esélyei szempontjából ez egy lehetetlen állapot. Murhpy óta tudjuk, hogy ha azt mondják, ez összesen ennyibe fog kerülni, akkor biztos, hogy a költségek annak legalább a kétszeresét érik el, viszont amit eladunk, azért a tervezett összegnek csak a felét kapjuk. Köszönöm szépen.



Bencze Izabella


Sajnos én 2003. december 29. óta nem dolgozom a Kincstári Vagyoni Igazgatóságnál, és azóta már eltelt három év. Legjobb tudomásom szerint ugyanakkor ezt a belkereskedelmi tömböt valamikor 2003-ban vagy 2004-ben értékesítette a Kincstári Vagyoni Igazgatóság, mintegy 4,5 milliárdért. Tehát, ha üresen áll, akkor az az új tulajdonosnak köszönhető. A nagy mennyiségű értékesítéssel kapcsolatban én egyetlen aggályomat tudom megfogalmazni. Az együttes értékesítésre már volt több példa. A legutolsó pont nem ingatlan, hanem ingóval kapcsolatos volt: a kormányzati gépkocsik értékesítésére gondolok. Valamikor 2005. nyarán történt meg a kincstári vagyon értékesítésére vonatkozó kormányrendeletnek az a módosítása, ami az úgynevezett együttes értékesítést bevezette. Akkor már sejteni lehetett, hogy az értékesítések kapcsán nagyon rossz irányba fogunk elmozdulni. Ez az együttes értékesítés azt jelenti, hogy az értékesítésre szánt nagyobb csoportból kiemelhetik akár a legértékesebb darabokat, és azokat egyszerre értékesítik a vevőnek. Az együttes értékesítés pedig minden szakértő szerint árcsökkentő, árlenyomó tényező.



Kurucz Gyula


Ennyi okos ember között, jó társaságban olyan fantasztikus, hogy együtt milyen sokat tudunk. És azután haza megyünk. Ám ha létezik egy ilyen potens társaság, mint a mienk, akkor az is a felelősségünk, hogy minden lehetséges módon akadályozzuk ezt a hagymázas politikai őrületet, próbáljunk időben gátat vetni neki. A jogász hölgy kitűnő előadásban szó esett a nemzeti vagyon tudatos csökkentéséről, s hogy az Alkotmánybíróságnak sem tetszett ez az eljárás. Megteheti-e a Baross Gábor Társaság, hogy alkotmányossági óvást kér, hiszen az Alkotmánybíróság nem asszisztálhat egy agyrémhez. Számunkra nem lehet elég tetten érni az eltorzított valóságot, a megcsorbított igazságot, bebizonyítani, hogy mi minden nem működik jól ebben az országban, nekünk cselekednünk is kell. Köszönöm szépen.



Csaba László


Sok közgazdasági kérdés merült fel. Elképzelhetőnek tartom Jeszenszky Gézának a felvetésére, hogy az ember lehet olyan helyzetben, hogy a folyó kiadásaira kell odafigyelni, és akkor az egy lehetséges módja annak, hogy eladja a feje fölül a lakást, és hogy ne kelljen a híd alá költözni, akkor visszabérli. Egy átmeneti időre - ha az nem olyan átmenet, mint a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet, hanem két - három - öt évig tart - akkor ez a visszabérlés ez egy elképzelhető megoldás. Hallottuk azt is, hogy az elmúlt években az Eurostat nagyon megszigorította, hogy mit hogyan lehet elszámolni. Egyébként nem a magyarok miatt, hanem elsősorban a franciák, görögök, spanyolok, mondjuk ilyen „vállalkozó kedvű” népek miatt. Nem lehet elszámolni az állam saját magára vonatkozó beruházását nem állami beruházásként. Aki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli, tehát a Mastrich-i kritériumok felé akarunk dübörögni, akkor azért bizonyos szabályokat be kell tartani, és akkor nem nagyon van más megoldása.
Ha valóban ez a vízió, akkor nagyon nehéz mást csinálni, mint ezt a visszabérléses megoldást. Technikailag működőképes, feltéve, hogy nagyon erős bizodalommal legyünk a magyar gazdaság jövőbeli jövedelemtermelő képességén túl az adóviselő hajlandóságára vonatkozólag is. Ha az államnak lesz bevétele, mellényzsebből kifizeti ezeket a költségeket. Nagyon jogosnak tartom, és örülök, hogy nem én mondtam el, de azért, aki olvassa a lapokat, az általában tudja, hogy a lakáspiacon, általában az ingatlanpiacon van egy stagnálás, ugye nem következett be az az építési bumm, amire az Unió kapcsán itt számoltak. Ezt súlyosbítja egy strukturális meg nem felelés, erről a Figyelőben nagyon jó cikkek jelentek meg. Mert pont olyanokat építenek, amit a kutya se keres, s ezzel szemben - tehát - nem építenek kicsiket és nagyokat, amire igény van. Tehát ebből adódóan az építési piacon - amely egy alapvető konjunktúra mutató -, 2009-ben, 2010-ben mekkora lesz a növekedés, amihez képest a növekedésnek 3 %-nak kell lennie, ebből a szempontból sem közömbös, sajnos ez eléggé borús képet jelenít meg.
Az irodák, amiket az ember mindenfelé lát és hosszú éveken keresztül üresen állnak, most nagymértékben újjak jelennek meg hirtelen, esetleg megjelennek újabb minisztériumi épületek, amik igazából semmi másra nem valók, minthogy minisztériumok legyenek benne. Az iroda bérleti díjakat egy „hangyányit” érinteni fogja, vélhetőleg, nem lesz akkora, olyan nagyon iroda iránti kereslet.
Most nem beszéltünk arról, amit egyébként mindenki tud, jók ezek a példák, ezt úgy mondják, hogy a modern közgazdaságban kell „mikro alapozás”. Amikor ilyen nagy dolgokat mondunk, az elképzelhető a saját háztartásunkban is. Tehát, ha belegondolunk abba, hogy valaki azt mondja, hogy itt a lakás, költözzél be, akkor első dolgunk, hogy beköltözünk, és nem nézzük meg, hogy tetszik-e a csempe, mit szól a feleségünk a mosogatóhoz, a fürdőszobához.
Rövidre fogva, ilyenkor „hangyányi” átalakítási költségek szoktak felmerülni, ha valaki tényleg oda beköltözik. Ez azt igazolja, hogy a tervezett bevételt és a kiadást különösen koncentrált értékesítés esetén előre meghirdetett árak és határidők mellett nem lehet tartani. Ha le akarjuk nyomni az árat, akkor ez a teendő. Attól, hogy a kormány csinál hülyeséget, nem ok arra, hogy mindenki más is csináljon. Próbáljuk őket visszatartani, egyébként attól tartok, hogy nem ez a legnagyobb ostobaság, amit a kormány ebben az időszakban elkövetett és el fog még követni. Bár tévednék.



Cselovszki Zoltán


...



Bod Péter Ákos


Köszönjük szépen, Cselovszki Zoltán. Kérem szépen, a szokásrend itt az, hogy a levezető elnök összefoglalja az ülést, és megindítja azt a munkát, amelynek a végső terméke egy írásos állásfoglalás, amelyet az elnökség közzétesz. Mielőtt ezt a munkát elvégezném, kezdem azzal, ami fix és nyilvánvaló. Nyilvánvaló az, hogy a furminttal fogjuk kezdeni, utána jön a pogácsa, és utána az aszú. Ugye Péter jól mondom? A másik biztos pont, hogy zene is lesz, mert Aldobolyi Nagy György zongorázni fog. Az összes többi témát illetően már vannak némi bizonytalanságaim az összefoglalásnál. Az elhangzott, hogy ha a Társaság a változatlanság mellett állna ki, akkor nem tennénk jót az ügynek, hiszen szólnak jogos érvek amellett, hogy Magyarországon, a fővárosban legyen mobilitás, legyen fejlődés. Az is bizonyos, aki ezekben a kormányépületekben eltöltött néhány évet valamilyen minőségben, tudja, hogy némelyikre ráfér a felújítás. Azonban nagyon sok tartalmi érv hangzott el részben az új koncepció gyengéi kapcsán: hova kerül, mennyibe kerül, mármint hány ember és hány négyzetméter kerülne új helyre; mibe kerül ez most nekünk, és mennyibe kerül később. Itt vannak a legnagyobb bizonytalanságok. Hogy mi lenne a hátrahagyott épületekkel, városrészekkel és azoknak a környezetével? És ahogy itt meghallgattuk az előadókat és hozzászólókat, valóban nagyon erőteljes a javaslat elutasítása. Vannak nagyon elgondolkoztató jogi, államjogi és alkotmányos gondjaink is ezzel. Rögtön hozzá kell tennem, hogy ez az ülés szakmákat hívott meg és nem politikai jellegű volt, viszont ahogy hallgattam szakértőinket, felmerült bennem az, hogy nincs képviselve a kormányzat. Van egy-két ügy, amire esetleg ha itt van valaki a kormány részéről, választ kértünk volna. Elképzelhető, hogy a válasz nem születik meg egyszerűen, hiszen meg nem hozott törvényekről van szó, PPP törvény például még nincsen. Ha lenne, akkor lehetne viszonyulni ahhoz, s az nyilván fel is oldana bizonyos jogi hiátusokat, mert a mostani állami vagyoni szabályozás és a tervbe vett hatalmas ingatlanfejlesztés és -értékesítés valóban nem stimmel.
A törvény hiányát a magyar parlamenti többség tudja pótolni. Ezért azt gondolom arról a javaslatról, miszerint forduljunk az Alkotmánybírósághoz: ez egy olyan pont, amit meg kell majd gondolnunk, szakértőket meg kell kérdeznünk, hiszen ilyenre még nem volt precedens, holott Társaságunk már nagyon sokszor beleütközött olyan témába, ahol nekünk van igazunk, és ezt közzé is tettük.
A mostani ülés is örömtelien nagy nyilvánosságot kapott, a kidolgozandó állásfoglalásunk önmagában is nyilvánosságra kerül: tudjuk, hogy idézik, használják az állásfoglalásainkat. Az ahhoz elvezető út is fontos, mert általában az a tapasztalat, hogy az ülés után sok jó hozzászólás érkezik: vannak lépcsőházi gondolkodók, vannak, akik hazamennek megnézni egy törvényt, egy passzust, utána számolnak, végiggondolják - tehát én csak arra tudom buzdítani az itt jelenlevőket, hogy írjanak, használják a szokásos csatornáinkat.
Ennél részletesebb összefoglaló tervezettel én most nem próbálkozom; csupán megemlítettem azokat a pontokat, amelyekre az összefoglalóban kitérünk, majd elkezdjük a munkánkat, és záros határidőn belül a honlapra felkerül az állásfoglalás. Mindenkit valóban arra buzdítok, hogy még gondolkozzon rajta és írjon, hiszen ez egy olyan ügy - és ez látszik a már beküldött néhány véleményen is -, amely nagyon sok szakmát érint, sok vonatkozása van. Ezek a vonatkozások a praktikus építészeti, városfejlesztési, jogtechnikai és egyéb szempontoktól odáig terjed, hogy tetszik-e nekünk egyáltalán a kormányzati negyed gondolata, és hogy például, amint Jeszenszky Géza említette, az egész ügy miként illeszkedik Magyarország külföld és hazai képéhez, milyen szimbolikus vonatkozásai vannak, mely ügytől nem lehet csak úgy valamilyen költségmegtakarítás ürügyén eltekinteni.
Az elnöki összefoglaló után nem marad más hátra, minthogy megköszönjem az előadóknak a munkájukat.


vissza a lap tetejére