vissza a főlapra

1138 Budapest, Népfürdő u. 38.

  fax: 45-24-515  

 e-mail:

honlap:

PARRAGH LÁSZLÓ előadása

 

VITAESTEK ›     

KIADVÁNY ›     

A VASMINISZTER ›     

TAGFELVÉTEL ›     

SAJTÓSZEMLE ›     

látogatók száma:      


 
Dr. Parragh László

Először elismerésem mindenkinek, aki nyakkendőben, és zakóban tudja végigülni ezt a mai beszélgetést, hiszen hallatlanul meleg van, és úgy látszik még nem asszimilálódtunk kellően.

De annál komolyabb gondolatok is foglalkoztattak, amikor idejöttem, hogy tegyek – e nyakkendőt vagy sem. Nevezetesen az a gondolat, és nem fogok rá válaszolni, hogy vajon élhetnének e ma miniszterként Baross Gáborok. Rendszerváltás óta volt e olyan időszak a magyar közgazdaság történetben, a magyar gazdaságpolitikában, amikor Baross Gáborként 9 éven át alkotni lehetett volna. És az hiszem, hogy erre nehéz lenne igenlő választ adni, hiszen egy olyan korban élünk, amikor minden hallatlan módon átpolitizált, és a szakmai építés az meglehetősen háttérbe szorult. Nem volt olyan kormányváltás, ami után a gazdaságpolitikának akár a csírája tovább mehetett volna, amikor az utód ne azzal kezdte volna, hogy az elődnek valamennyi alkotását megpróbálta annulálni, és arra törekedni, hogy bebizonyítsa, hogy egy másik közgazdasági kurzusnak kell teret adni. Ez a nagy amplitúdó, ez a liberalizmus és a etatizmus közötti erőteljes mozgás azt gondolom, hogy nagyon szerencsétlen, és nem jó a gazdaságnak, hiszen a vállalkozások általában nem 5-4-vagy 3 évre terveznek, miként egy miniszteri alkotáshoz sem elég az az átlagos 1-2 esztendő, amit mondjuk egy miniszter felelős pozícióban el tud tölteni.

De ha már az ilyen példa fölvetéseknél tartunk, hagy meséljem el Önöknek, hogy nemrég Írországban jártam, hiszen végtelenül izgatott az, hogy ma nincs olyan közgazdasági ideológus, aki ne azt mondaná, hogy mi az ír példát fogjuk lemásolni.
Így aztán hallatlanul kíváncsi voltam, hogy mit fogunk ténylegesen lemásolni és mennyire lesz nekünk jó, ha ezt mind lemásoljuk. Következőket tapasztaltam.

Írország 1973-ban lépett be az Európai Unióba.
Az első gazdasági növekedési számok 1996 körül kezdtek megjelenni. 1995-1996 tájékán. Közel negyed évszázad kellett ahhoz, hogy az írek ki tudják használni az EU csatlakozás előnyeit. Én azt gondolom, hogy mi ezt nem nagyon szeretnénk lemásolni, ezt a 22 év várakozást, semmiképp sem.

De voltak más tanulságos példák is. Nevezetesen, hogy egész Írország beszél angolul.
Ennek persze megvannak a történelmi kényszerei, de nálunk vajon mennyire beszélnek angolul. Az USA-ban 36 millióan vallják magukat ír származásúnak.
Nálunk hányan vannak ezzel így?

Mármint nem az ír származással persze, hanem a magyar származással. És még egy - egy nagyon fontos elem, hogy 1996-1997 tájékán érte el a globalizáció a csúcspontját, amikor a szolgáltatásban, érdemben be lehetett törni. De ma ezek a fő tételek nem állnak fel sem Magyarországon, sem a világban. És van még egy nagyon fontos elem, ami a Baross Gábori kérdéshez megy vissza. Írországban rádöbbentek arra, hogy ha nem tudnak a gazdaságpolitika mentén egy közmegegyezést létrehozni, akkor nem fognak előbbre jutni. A 4 évente való gazdaságpolitikai váltás az nem visz előbbre. Ennek következtében ők 1996-ben kötöttek egy szociális partnerség megállapodást, amiben valamennyi létező szervezet, aki valós súllyal bír, jelen van.

Munkaadók, munkavállalók, természetesen értelemszerűen a kamarák, de ugyanígy jelen vannak benne a tudományos akadémia, hiszen innováció nélkül sem lehet a mai világban sikereket elérni a gazdaságban. Benne vannak a jelentősebb területi szerveződések, hiszen területfejlesztés nélkül sem lehet eredményeket elérni, és sorolhatnám még a szereplőket, mindegy 26 szereplője van ennek a szociális partnerségnek, és a miniszterelnök évente kétszer beszámol ennek a megállapodásnak a betartásáról, az eredményeiről.
És ezt csinálják 1996 óta következetesen, holott náluk is volt már azóta néhány kormányváltás.

Úgy gondolom, ha Magyarország felnő ahhoz, hogy belássa, hogy nem lehet mindent politikai alapon megközelíteni, hogy vannak olyan nemzeti, nemzetgazdasági célok, amelyek egy irányba kell, hogy vigyenek, akkor fogják a vállalkozók azt mondani, hogy szimpatikus az - az irány, amibe megyünk, és kinőttünk abból a gyerekbetegségből, amiről már a nemzetközi sajtó is ugyebár cikkez, és néhány héttel ezelőtt volt is erre utalás.

A társaság létrejöttének azon túl, hogy a gazdasági érdekek mentén kell, hogy tömörítse a vállalkozásokat, és a környezetükért tenni kívánó embereket, van még egy nagyon fontos eleme. Nagyon sok helyre hívnak úgy, mint cégtulajdonost, úgy, mint kamaraelnököt, és még sok más titulusban is, szervezet alapításához, és szervezeti tagnak.

Azt tapasztalom, hogy akkor működnek ezek a szervezetek, ha valós érdekek mentén jönnek létre. Ha a szervezet vezetése meg tudja fogalmazni, hogy mi az a cél, amit meghatároz a társaság magának, meghatározza az ehhez rendelendő eszközöket, és ezek mentén indul el a munka.

Ennek hiányában a legragyogóbb kezdeményezések is széthullanak egy idő után, és megszűnnek.

Ahogy Pakucs úr fogalmazott, valóban van egy magyar nagyvállalati kör, egy magyar tulajdonú nagyvállalkozók köre, vagy nagyvállalkozások köre, ami érdekes módon jött létre. Ez a vállalati kör rádöbbent arra, hogy a magyar gazdaságpolitikák, ha szóban nem is, de tettben minden esetben a multinacionális cégeknek kedveztek.

Nyilván tudják, hogy az adókedvezmények 96%-a a rendszerváltás óta az a multinacionális vállalkozói körben csapódott be, és a hazai tulajdonú vállalatok rájöttek arra, hogy ha nem tudnak lobbierőt fölsorakoztatni, megvalósítani akkor nem fogják elérni a céljukat.
Ennek alapján jött létre harmincegynéhány vállalkozásnak a részvételével ez a magyar tulajdonú vállalatok köre, és ragyogóan működik.

Hiszen ezen a közös érdeknek a mentén létrejön a közös befektetés is, ami egy szervezetnél nagyon fontos, hogy legyen forrás, ezen a forráson aztán alakul egy szakmai munka, ezen alapul egy – két főállású munkatárs, aki szervezi az életet, és mindennek az eredményeként egy idő után megjelenik az a lobbierő, ami miatt a szervezetet ezek a vállalkozások létrehozták. Persze mint minden ma Magyarországon ezek a szervezetek is egy kicsit politikai alapon szerveződnek, de úgy gondolom, hogy egy közös nevezőnk azért mindenképpen van, az pedig a gazdaság. A napokban kezdtünk el azon gondolkozni a kamarában, hogy hogyan lehetne egy olyan magyar iparpolitikát, hogyan kellene az iparpolitikával igazából foglalkozni, mik azok a fő preferenciák, amiket meg kellene jeleníteni, hiszen az előző kormány által megfogalmazott preferenciák azok legalábbis tevőlegesen már a háttérbe szorultak.

Arra a következtetésre jutottunk, hogy nem találtunk iparpolitikai koncepciót.
Ma Magyarországon nincsen érvényben lévő iparpolitikai koncepció, sok – sok koncepció van, de iparpolitikában nincsen egy ilyen világos meghatározás.
Azt gondolom, hogy ez mindenképpen egy nagyon szomorú dolog, hiszen arra a kérdésre, amit Pakucs úr föltett az elején, hogy kell–e magyar tőke, kell–e magyar tulajdonú vállalkozás, arra egyértelműen csak igen lehet a válasz.

Nekem az - az érzésem, hogy amikor a liberális közgazdászoktól azt halljuk, hogy a tőke, a tőke, hogy a tőkének nincs nemzeti elkötelezettsége, nincs tulajdonosi kötődése, érdemi tulajdonosi kötődése, akkor egy olyan porhintésnek vagyunk tanúi, amit mi a magyar nyelv szabályai között úgy hívjuk, hogy másként írjuk, másként mondjuk.

Pontosan ellenkező módon cselekszenek a valós életben azok az országok, amelyek azt mondják, hogy nem kell félni a mi tőkénktől, az egy nemzetközi tőke, miként a tiétek is az.
Én azt gondolom, hogy kell, legyen egy olyan döntő helyzetben lévő, döntési helyzetben lévő vállalkozói kör, aki rendelkezik a vagyontárgyak fölött, rendelkezik a szolgáltatások fölött, nemzeti kötődésű, beruházásait oly módon eszközli, hogy az egy nemzetnek a javára váljék, és fogyasztását is, ha lehet ebben a körben költi el. Ez nyilván ennél sokkal hosszabb téma, sokkal jobban kibontandó téma, de Baross Gábornak a szellemisége az mindenképpen fölveti a kérdést számunkra, és szükségessé teszi, hogy ezt ténylegesen végiggondoljuk, mindenféle demagógiától függetlenül. Végezetül egyetlenegy kérdést hagy tegyek föl, és kérem, gondolják végig. Megkérdeztem, hogy élhetnének–e ma miniszterként Baross Gáborok, ugyanúgy megkérdezem, hogy lehetne–e, lesz–e Magyaroszágon Baross Gábori életmű, lesznek–e Baross Gábori alkotások?
 

vissza a lap tetejére